Kate Chopin amerikai

Többé nem érte be azzal, hogy mások véleményéhez igazodjék – hogy is tehette volna, amikor tulajdon lelke hívta?

De akkor sem akarok mást, mint a saját utamat járni.
Ez persze meglehetően nagyravágyó törekvés, főleg ha mások életén, mások szívén, mások előítéletein kell áttaposnia az embernek.

194. oldal

A baj az, hogy a fiatalok átengedik magukat az ábrándjaiknak. Ez talán az előrelátó Természet műve: álságos csapda, hogy anyákat biztosítson a faj számára. Márpedig a Természet nem számol az erkölcsi következményekkel, vagy az emberek által létrehozott mesterséges körülményekkel, melyeket mindenáron igyekszünk kényszerűen fenntartani.

    A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben.
    A tenger hangja a léleknek szól. Érintése érzéki, és a testet lágy, meghitt ölelésbe vonja.

25. oldal

A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben.

25. oldal

A green and yellow parrot, which hung in a cage outside the door, kept repeating over and over:
„Allez vous-en! Allez vous-en! Sapristi! That's all right!”

(első mondat)

Ezernyi szó sem beszélt volna szebben a csöndnél azokban a pillanatokban, melyekben hangtalanul lüktetett az újonnan támadt, soha nem érzett vágy.

53. oldal

Biztosra veszem, ha fiatal volnék és szerelmes, hétköznapi embert nem tartanék vonzalmamra méltónak.

Igen, előfordulnak olyan időszakok, amikor erőt vesz rajtam a csüggedés és a szenvedés. De akkor sem akarok mást, mint a saját utamat járni.

194. oldal

Ugyan ki a megmondhatója, miféle fémeket használnak az istenek a finom ötvözethez, melyet rokonszenvnek nevezünk, de ez esetben akár a „szeretet” szóval is illethetnénk?

26. oldal