!

Kárpáti Tibor magyar

1976 –

KatalógusnévKárpáti Tibor
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 2

Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az Embernek
Kárpáti Tibor: Csillagzápor

Népszerű idézetek

worsi P>!

Gyöngyöt az embernek

valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

3 hozzászólás
Jackal>!

Ellep a csend, és aranyhalakként
úsznak körénk a lomha csillagok.

Álom előtt

worsi P>!

Utamat róttam

utamat róttam üszkös fák között
nehéz csizmával a fehér télben
bús szemembe csillag költözött
mikor felizzott arcod a szélben

lépteid nyomán hóvirág fakadt
sápadt-tisztán, mint a téli hajnal
s a kristálycsarnok ívei alatt
vártál reám fényben ázó hajjal

megjöttem és szívünk egybedobbant
visszhangja szálldosott körbe-körbe
s a tükörteremben száz fellobbant
szoknya szállt száz lángoló tükörbe

és minden ősünk és eljövendő
sarjunk túl időn s hamis halálon
mosolygott a percben, mikor kendőt
bűvölt csendben szemünkre az álom

15. oldal

Jackal>!

Őszura ül trónján

Őszura ül trónján
az Öreg Időnek
hátára vén pókok
ködpalástot szőnek
mennydörgés a hangja
dió kopog vállán
a vonagló szőlő
vére csorog állán
szélfútta szakálla
borostyánként sarjad
rászállnak vállára
korom-szülte varjak

Őszura ül trónján
szőlőlevél hajjal
lányok, boszorkányok
vad zajjal, zsivajjal
harsognak, vigadnak
táncot ropnak pőrén
oly dal kél ajkukon
mint a varjak csőrén
a sarat dagasztja
a legvígabb talpa
hollófürtje lebben
melle aranyalma

Őszura ül trónján
elkorhad a lába
két gesztenye szeme
lepottyan a sárba
ködpalástja lehull
a barna avarra
lányok pőre testét
varjútoll takarja
hej, a legbúsabbnak
fellegből van szárnya
reáborul árnya
az álmodó fákra

Őszura ül trónján

Kapcsolódó szócikkek: borostyán
Jackal>!

Fátyollány halovány
széllel száll elpirul
felszökken a Holdba
a tóba legurul

egy szívből három ág
rajta csüng a világ

Három ág

Jackal>!

ezüst üstbe néz a lány
-hold kísért a víz alatt-
annyi esküt kért ahány
ezüst inge elszakadt

ezüst szarvas már a lány
-a füstté vált fák alatt-
annyi éve már ahány
éve szíve megszakadt

Nap, hold, csillagok

Jackal>!

Ki hív engem ? Miféle útra keltem ?
A lágy szélben miféle kacagás repdes ?
Talán az erdő lett szerelmes
belém ? A fák belélegzik lelkem,

s én magamba szívom nektár és fahéj
édes illatát. Vad najád-kórus
dala zeng. Megremegek holdkóros
éji tó vízén, míg elnyel a kéj

lágyan hullámzó öle…

Hylas

Jackal>!

Az ősznek áldoztunk

Reszkető szívvel az ősznek áldoztunk
Az Álmok Erdején, csak te meg én
Oly aprók voltunk és egymásba bújtunk
Egy gomba kalapjának peremén

Szélúrfi pánsípján muzsikált csendben
És egy tölgyfa-tündér dalra fakadt
Az alkonytól lázpiros rengetegben
Rozsdaágyba tért nyugodni a Nap

Majd köddé vált arcunk, elsápadt minden
És ezüstfehéren, akár a Hold
Pókselyem-szoknyában, holdsugár-ingben
Egy haldokló nimfa rólunk dalolt

Az ősznek áldoztunk

Jackal>!

lépteid nyomán hóvirág fakadt
sápadt-tisztán, mint a téli hajnal
s a kristálycsarnok ívei alatt
vártál reám fényben ázó hajjal

megjöttem és szívünk egybedobbant
visszhangja szállt körbe-körbe…

Utamat róttam

Jackal>!

Csillagporos ég alatt
Táncot rop a tündérhad
Száll a dal, a nevetés
Hej, a táncuk, de mesés!
Száll a szoknya, az ének!
Száll a csillagos égnek!
Pörög-forog a Világ!
Csillagfény, csillagvirág…

Hej, muzsika, tündértánc!