Károlyi Mihály magyar
1875. március 4. (Budapest) – 1955. március 19. (Vence, Franciaország)
Tudástár · 42 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
| Katalógusnév | Károlyi Mihály |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 11
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tények és tanúk Magvető · Emlékezések Európa · Harminc Év Magvető · Emlékezések Európa
Antológiák 5
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Felkértek, hogy az egyik New York-i színházban rendezzünk nyilvános vitát Alekszandr nagyherceggel. Ő védené és képviselné a cárizmust, én pedig a szocializmust, végül pedig reklámot csinálnánk az aszpirinnak.
228. oldal
Abban az időben álló lövészárokharc folyt, időnket bridzsezéssel és a tábornok szórakoztatásával töltöttük. József testvérem, akinek a civil életben nyolcszázhatvan öltönye volt, magával hozta a harctérre minden „nélkülözhetetlen" holmiját : perzsaszőnyegeket, tucatnyi különleges egyenruhát, melegvizes palackokat, elektromos készülékeket, és saját szakácsát is. Amikor a hadosztálytörzs áttelepült valahová, öcsém teherszállító kocsija is mindig követte a holmival. Apor tábornok, aki a konzervtejnél jobban szerette a friss tejet, saját tehenet tartott maga és kedvenc tisztjei ellátására. Olyan volt a légkör, mint valami családi összejövetelen, én azonban nem ezért léptem be a hadseregbe.
66. oldal
A parlamenti puccs után egy este rosszkedvűen járkáltam fel, alá a Nemzeti Kaszinó termeiben, amikor belépett Tisza, s mintha mi sem történt volna, kezét nyújtva üdvözölt:
– Szervusz. Hogy vagy? – Hátam mögött összekulcsoltam a kezem, és tovább sétáltam.
– Nem hallottad? – kérdezte Tisza elsápadva.
– Hallottam – válaszoltam –, de a történtek után nem akarlak ismerni.
Még aznap felkerestek Tisza segédei, és másnap dél-tán öt órakor megvolt a párbaj. Tisza rövidlátása ellenére is elsőrangú vívó volt. A párbaj több mint egy óráig tartott, harmincnégyszer csaptunk össze, végül vágást kaptam a karomon, mire a segédek beszüntették a küzdelmet. Kibékülésre nem került sor.
37. oldal
Az első éjszakát egy osztrák paraszt szénakazlában töltöttük. A széna szúrós és poros volt, és nagyon közel voltunk a disznóólhoz. Másnap reggel megkérdeztük a házigazdáinkat, hogyan tudnának átcsempészni bennünket a határon. A menekülők átszöktetése a határszéli lakosság rendszeres jövedelemforrása volt. A gazda kijelentette, hogy feleségemet minden nehézség nélkül fel tudja öltöztetni parasztlánynak, de énrólam azonnal észre fogják venni, hogy mi vagyok.
– Miért, mi vagyok én? – kérdeztem tőle.
– Hát zsidó – válaszolta.
180. oldal
A történelem, úgy látszik, nem a logika törvényeihez igazodik. Ha egy rezsim bukásra van ítélve, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy még huszonöt évig fennmarad.
243. oldal - Negyedik rész: Emigráció; 3. fejezet: Jugoszlávia (Európa, 2013)
Külföldi csavargásaimnak Sándor bátyám súlyos betegsége vetett véget. San Franciscóban feküdtem tüdőgyulladással, amikor táviratilag hívtak vissza Mentonba, ahol gyógyíthatatlan betegségével küzdött. Noha nem jó viszonyban váltunk el, mivel nagybátyám ellenezte vonzalmamat, s azt tanácsolta, hogy menjek papnak, továbbra is mélységesen szerettem. Így orvosaim szigorú tilalma ellenére megállás nélkül siettem betegágyához. Denverben voltam, amikor megpillantottam a helyi lap hatalmas címbetűit: „Földrengés pusztította el San Franciscót." Később megtudtam, hogy az a ház, ahol laktam, összedőlt. Nagybátyám halála megmentette az életemet.
35. oldal
A Nemzeti Kaszinó tele volt nagy stratégákkal. Bánffy aki 1921-22-ben külügyminiszter lett, biztos forrásból hallotta, hogy a németek tutajokra fognak ágyúkat szerelni, átúsztatják ezeket a Csatornán az angol partokhoz, és bombázással kényszerítik térdre Angliát. Ez a mentalitás miazmaként árasztotta el a várost a maga fojtogató légkörével.
59. oldal
Esküvőnk napján különös, baljós incidens történt velünk. A budai Mátyás-templomban lezajlott szertartás után parádi birtokomra hajtottunk. Akkoriban ez ötórás út volt. Át kellett vágnunk a Mátrán, s éppen felértünk a csúcsra, amikor autónk hirtelen leállt. Elfolyt a benzinünk, mert lyukas volt a tartály. A sofőrt a kocsiban hagytuk a poggyásszal, mi pedig Katus szobalányával és Tevrev nevű bulldogommal a zuhogó esőben nekivágtunk az útnak az erdőn keresztül. Végül, már sötétben, teljesen átázva és kimerülve, eljutottunk egyik erdészem lakához. Az erdő már az én birtokaimhoz tartozott. Nem fedtük fel kilétünket, sőt, a tornácon üldögélve, megkérdeztük, kié a birtok.
– Károlyi grófé – felelte az erdész, miközben szivarját szívta és gyanakodva méregetett bennünket.
– Milyen ember a gróf? – érdeklődött Katus.
– Soha nem látjuk – válaszolta morogva –, de azt hallottuk, hogy Pesten feleségül vett valami nagyon gazdag öreg nőt – (Katus arca összerándult). – Ritkán jön errefelé, jobban szereti az idegen országokat.
64. oldal
Gyermekeink, akik a dalmáciai tengerparton, hozzászoktak a szabad élethez, a meztelenül való szaladgáláshoz, teljesen megzavarodtak az új környezetben. Mivel csak németül beszéltek, nyilvános helyen el kellett hallgattatnunk őket, mert észrevettük, hogy az emberek még nem felejtették el a háborút, és nem kedvelik ezt a nyelvet. A gyerekek hamarosan el is felejtettek németül, de mivel az angolt még nem tanulták meg, egy időre teljesen megnémultak.
209. oldal