Kārlis Skalbe lett
1879. november 7. (Vecpiebalga, Lettország, Orosz Birodalom) – 1945. április 14. (Stockholm)
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Skalbe, Kārlis |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 1
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Nőtt ebben az erdőben egy fa, amelynek varázsereje volt – ha valaki emberfia hozzáért, tüstént fává változott. A lába gyökereket eresztett, a keze ágakat hajtott. Senki sem tudta pontosan, hol van ez a fa, éppen ezért nem is tudtak megmenekülni a bűverejétől.
47. oldal (Emberi lelkek erdeje)
Magavirágzásának súlya irtózatos teherként nehezedett reá. Fénnyel és forrósággal telve fölment a dombra, a teste lángolt, mint érett termés a napfényben. Lelkének minden ágacskája meghajlott a tavasz dúsgazdag ajándékainak terhe alatt. Csak ment, ment, mint aki súlyos terhet cipel. De senkinek nem volt reá szüksége.
62. oldal (Ezerniek lánya)
Futott az idő, de a királyfi úgy érezte, hogy a tömlöc mozog, úszik, a tornyokkal, föld alatti kazamatákkal és porkolábokkal együtt, mint valami óriás hajó a ködben, amely ott terjeng az ólomszínű víz felett; csak a hullámok csörögnek, csikorognak, mint a rabláncok.
136. oldal (A királyfi három kincse)
A babfa pedig csak nőtt-növekedett, sudara már elérte az eget. Körülötte a mezőn fehér lovasok száguldottak, és a kis pásztorlányka szélköpenyébe burkolózva kergette havas juhait, a hosszú bab-fonadékfa pedig olyan egyenesen állt, mint az égő gyertyaszál, és egyetlen kis ágacska sem rezzent rajta, mintha imádkozna.
242. oldal (Mese az aranyalmafáról)