!

Karl Ove Knausgård norvég

Karl Ove Knausgaard

1968. december 6. (Oslo, Norvégia) –

Tudástár · 17 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Képek 9

Könyvei 55

Karl Ove Knausgård: Halál
Karl Ove Knausgård: Szerelem
Karl Ove Knausgård: Játék
Karl Ove Knausgård: Élet
Karl Ove Knausgård: Álmok
Karl Ove Knausgård: Ősz
Karl Ove Knausgård: Harcok
Karl Ove Knausgård: Tél
Karl Ove Knausgård: Tavasz
Karl Ove Knausgaard: A Death in the Family

Kapcsolódó sorozatok: Harcom · Évszakok · My Struggle angol · Taisteluni finn · Min kamp norvég · Årstidsencyklopedien norvég · Das autobiographische Projekt német · Min kamp svéd · Seasons Quartet angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Why I Write angol

Róla szóló könyvek 1

Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája

Kiemelt alkotóértékelések

Chöpp >!

Karl Ove Knausgård

Az Őszinte Ember, aki véletlenül Író is, és nem is akármilyen!


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Semmi problémám nincs az érdektelen és kevéssé eredeti emberekkel, számtalan egyéb és fontosabb tulajdonsággal bírhatnak, mint a melegség, a figyelmesség, a kedvesség, a humorérzék, vagy olyan tehetségekkel, mint egy beszélgetés elindítása, biztonság teremtése maguk körül, egy család működtetése, de amikor olyan unalmas emberek közelében tartózkodom, akik kivételesen érdekesnek vélik magukat, ráadásul ezzel kérkednek, szinte fizikai rosszullétet érzek.

30. oldal

4 hozzászólás
nola P>!

A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: szív
2 hozzászólás
Könyvszédelgő P>!

Holnap úgyis másként fest majd minden. Az új nap mindig többet hoz a puszta fénynél. Bármilyen levertnek is érzi magát az ember, kizárt, hogy teljesen hidegen hagyja, amit egy új kezdet nyújt.

431. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
3 hozzászólás
szadrienn P>!

Erről senkinek sem szóltam, mert úgy gondolom, hogy a kimondott dolgok igazsággá válnak. Ha nem mondjuk ki, akkor az olyan, mintha nem is létezne egészen. És ha nem egészen létezik, akkor nem állandósul, és ha nem állandósul, akkor elmúlhat.

18. oldal

1 hozzászólás
dacecc>!

Nem akarom, hogy bárki közel kerüljön hozzám, nem akarom, hogy bárki lásson, és így is lett: senki sem kerül közel hozzám és senki sem lát. Bizonyára ez van az arcomba égve, ez tette ilyen merevvé és maszkszerűvé, hogy szinte alig tudom kapcsolatba hozni saját magammal, amikor az utcán járva véletlenül megpillantom egy kirakat üvegében.

28-29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Karl Ove Knausgård
Nikolett_Kapocsi P>!

Elképzelem, milyen lesz, amikor elmúlnak a mostani évek, ha elköltöznek a gyerekek, és eszembe jut majd, hogy ekkor történtek a fontos dolgok, ekkor éltem. Miért nem becsültem meg jobban, amíg még az enyém volt? Mert akkor, gondolom, nem lett volna az enyém. Csak az létezik teljesen, ami kicsúszik a kezünk közül, amire nincs szó, nincs gondolat. Ez a szeretet ára: nem látjuk. Nem tudjuk, hogy van. És csak akkor vesszük észre, amikor már vége.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
nola P>!

A világ megértése bizonyos távolságot követel. Az apró, szabad szemmel nem látható dolgokat, mint a molekulákat és az atomokat, felnagyítjuk, és ami túlságosan nagy, mint a felhőképződmények, folyódelták, csillagképek, lekicsinyítjük. Majd miután az érzékeink számára elérhető távolságba hoztuk őket, mindent rögzítünk, és ezt a rögzített dolgot nevezzük tudásnak. Egész gyerek- és fiatalkorunkban arra törekszünk, hogy megfelelő távolságot alakítsunk ki a dolgokkal és jelenségekkel szemben. Olvasunk, tanulunk, tapasztalunk, kiigazítunk. Aztán egy nap eljutunk arra a pontra, ahol az összes szükséges távolságot meghatároztuk, az összes szükséges rendszert elfogadtuk. Ekkor kezd gyorsulni az idő. Már nem ütközik akadályokba, minden elrendeztetett, az idő keresztülzúdul az életünkön, a napok vad rohanásban tűnnek el, és mielőtt felocsúdnánk, negyvenévesek vagyunk, majd ötven, hatvan… Az értelem tartalmat követel, a tartalom időt, az idő ellenállást.

14-15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: értelem · tapasztalat · tudás
2 hozzászólás
nola P>!

[…] az élet nem matematika, nincs elmélete, csak gyakorlata […]

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
giggs85>!

A világunk körülzárta magát, körülzárt bennünket, és nincs többé kiút. Akik ebben a helyzetben több intellektuális mélységért, több szellemiségért kiáltanak, az égvilágon semmit sem fogtak fel, mert pontosan az a probléma, hogy a szellemi világ kebelezett be mindent. Minden szellemmé vált, a testünk sem test már, hanem a test ideája, olyasmi, ami a képek és elképzelések mennyországában található bennünk és fölöttünk, ahol az életünk egyre nagyobb része zajlik. Annak a határai, ami nem beszél hozzánk, vagyis a felfoghatatlanéi, már nem léteznek. Mindent értünk, és ez azért van, mert mindent a magunkévá tettünk. Mindazok, akik manapság a művészetben a semlegessel, a negatívval, a nem emberivel foglalkoznak, jellemzően a nyelv felé fordultak, oda, ahol az ember a felfoghatatlant és az idegent keresi, mintha az magán az emberi kifejezésmód
perifériáján volna, más szóval annak a peremén, amit értünk, és voltaképpen ez teljesen logikus: hol máshol volna egy olyan világban, amely már nem ismeri el azt, ami önmagán túl van?
Ennek fényében kell szemügyre vennünk azt a különös, kétértelmű szerepet, amelyet a halál vállalt magára. Egyfelől mindenütt ott van, mindenhol halálesetekről szóló hírek, halottak képei árasztanak el bennünket; ebben a tekintetben a halál számára nincsenek határok, masszív, mindenütt jelen lévő, kifogyhatatlan. De ez csak a halál mint elképzelés, a halál mint gondolat és kép, a halál mint szellem. Ez a halál ugyanaz, mint a név halála, a testnélkülié, amelyre az ember akkor utal, amikor egy halott személy nevét kimondja. Mert míg az ember él, a neve a testre utal, amelyben időzik, ám amikor meghal, a név leválik a testről, és az élőknél marad, akik a nevét használva mindig arra a személyre gondolnak, aki volt, és sohasem arra, ami most, egy test, amely rothad valahol. A halálnak ezt a részét, amely a testhez tartozik, és amely konkrét, fizikai, anyagi, ezt a halált olyan mérvű gondossággal rejtegetik, hogy az már a téboly határát súrolja, elég, ha megfigyeli az ember, hogyan fogalmaznak azok, akik egy halálos baleset vagy egy gyilkosság akaratlan szemtanúi lesznek. Mindig ugyanazt mondják, teljesen irreális volt, még ha pontosan az ellenkezőjét gondolják is. Olyan valóságos volt. De már nem ebben a valóságban élünk. Számunkra minden a feje tetejére állt, a valóságos irreális, az irreális valóságos. És a halál, a halál az utolsó nagy kívül eső. Ezért kell elrejteni. Mert a halál kívül eshet a néven és az életen, de nem kerül kívül a világon.

Kapcsolódó szócikkek: halál
8 hozzászólás
robinson P>!

Néha fáj élni, de mindig van miért.
Ezt, ugye, nem felejted el?

2 hozzászólás