Karl Ove Knausgård norvég
1968. december 6. (Oslo, Norvégia) –
Tudástár · 17 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Knausgård, Karl Ove |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 9
Könyvei 62
Kapcsolódó sorozatok: Harcom · Évszakok · Hajnalcsillag · My Struggle angol · Taisteluni finn · Min kamp norvég · Årstidsencyklopedien norvég · Das autobiographische Projekt német · Min kamp svéd · Morgenstjernen angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Oktoberbiblioteket Oktober norvég · Why I Write angol
Antológiák 3
Róla szóló könyvek 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Holnap úgyis másként fest majd minden. Az új nap mindig többet hoz a puszta fénynél. Bármilyen levertnek is érzi magát az ember, kizárt, hogy teljesen hidegen hagyja, amit egy új kezdet nyújt.
431. oldal
Semmi problémám nincs az érdektelen és kevéssé eredeti emberekkel, számtalan egyéb és fontosabb tulajdonsággal bírhatnak, mint a melegség, a figyelmesség, a kedvesség, a humorérzék, vagy olyan tehetségekkel, mint egy beszélgetés elindítása, biztonság teremtése maguk körül, egy család működtetése, de amikor olyan unalmas emberek közelében tartózkodom, akik kivételesen érdekesnek vélik magukat, ráadásul ezzel kérkednek, szinte fizikai rosszullétet érzek.
30. oldal
A kerti munka megtanított, hogy nincs miért óvatoskodni vagy félni, az élet annyira robusztus, valahogy hullámokban jön, vakon és zölden, és néha félelmetes, mert mi is élünk, de bizonyos szabályozott körülmények között, ezért félünk a vakon, vadul, kaotikusan burjánzó, nap felé ágaskodó dolgoktól, amelyek általában gyönyörűek, másképpen is, nem csak vizuálisan, mert a korhadt szagú, sötét föld hemzseg a futkosó rovaroktól és a tekergő gilisztáktól, a virágszárak nedvdúsak, a virágfejek ontják az illatukat, és a levegő, a hideg és éles, meleg és párás, a napsugárral vagy esővel teli, mind rátelepszik a szoba levegőjéhez szokott bőrre, és féltve körbeöleli.
7-8. oldal
Nem akarom, hogy bárki közel kerüljön hozzám, nem akarom, hogy bárki lásson, és így is lett: senki sem kerül közel hozzám és senki sem lát. Bizonyára ez van az arcomba égve, ez tette ilyen merevvé és maszkszerűvé, hogy szinte alig tudom kapcsolatba hozni saját magammal, amikor az utcán járva véletlenül megpillantom egy kirakat üvegében.
28-29. oldal
Erről senkinek sem szóltam, mert úgy gondolom, hogy a kimondott dolgok igazsággá válnak. Ha nem mondjuk ki, akkor az olyan, mintha nem is létezne egészen. És ha nem egészen létezik, akkor nem állandósul, és ha nem állandósul, akkor elmúlhat.
18. oldal
Elképzelem, milyen lesz, amikor elmúlnak a mostani évek, ha elköltöznek a gyerekek, és eszembe jut majd, hogy ekkor történtek a fontos dolgok, ekkor éltem. Miért nem becsültem meg jobban, amíg még az enyém volt? Mert akkor, gondolom, nem lett volna az enyém. Csak az létezik teljesen, ami kicsúszik a kezünk közül, amire nincs szó, nincs gondolat. Ez a szeretet ára: nem látjuk. Nem tudjuk, hogy van. És csak akkor vesszük észre, amikor már vége.
118. oldal
A világ megértése bizonyos távolságot követel. Az apró, szabad szemmel nem látható dolgokat, mint a molekulákat és az atomokat, felnagyítjuk, és ami túlságosan nagy, mint a felhőképződmények, folyódelták, csillagképek, lekicsinyítjük. Majd miután az érzékeink számára elérhető távolságba hoztuk őket, mindent rögzítünk, és ezt a rögzített dolgot nevezzük tudásnak. Egész gyerek- és fiatalkorunkban arra törekszünk, hogy megfelelő távolságot alakítsunk ki a dolgokkal és jelenségekkel szemben. Olvasunk, tanulunk, tapasztalunk, kiigazítunk. Aztán egy nap eljutunk arra a pontra, ahol az összes szükséges távolságot meghatároztuk, az összes szükséges rendszert elfogadtuk. Ekkor kezd gyorsulni az idő. Már nem ütközik akadályokba, minden elrendeztetett, az idő keresztülzúdul az életünkön, a napok vad rohanásban tűnnek el, és mielőtt felocsúdnánk, negyvenévesek vagyunk, majd ötven, hatvan… Az értelem tartalmat követel, a tartalom időt, az idő ellenállást.
14-15. oldal
Az emlékezet nem beszámítható dimenzió az életben. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem az igazságot helyezi az első helyre. Sohasem az igazság követelményén múlik, hogy helyesen idéz-e fel egy eseményt, vagy sem. A saját érdekeinken múlik. Az emlékezet pragmatikus, megbízhatatlan, becsapós, de semmiképp sem ellenséges vagy gonosz módon; éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele. Valamit kiszorít a feledés légüres terébe, valamit a felismerhetetlenségig eltorzít, valamit nagyvonalúan félreért, valamire pedig – és ez a valami szinte semmi – tisztán, élesen és pontosan emlékszik. És hogy mire emlékszik pontosan, azt bizony sosem te döntöd el.
14. oldal