!

Karinthy Gábor

Könyvei 3

Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg
Karinthy Gábor: Bánat
Karinthy Gábor: Étel és ital

Fordításai 3

Publius Ovidius Naso: Szerelmek
Falus Róbert (szerk.): Erósz és Ámor
Publius Ovidius Naso: P. Ovidius Naso szerelmei

Antológiák 1

Lukács László (szerk.): Innen és túl

Népszerű idézetek

>!
cz_z

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.

Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.

Bánat

Kapcsolódó szócikkek: bánat
>!
robinson P

Karinthy Gábor: Szerenád

Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.

Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.

Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

>!
danaida P

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.

Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.

Bánat, 21. oldal (Ulpius, 2003)

>!
fukszia

Karinthy Gábor: Szomorú ének

Nem kell az élet. Fáj a fénye
S a napok bús pergése és
Nem kell a napsugár s az alkony,
Az öröm és a szenvedés.

Vágyódások, haragok, álmok,
A vér tüze, eszményeim:
Elhagylak, élet, odahagylak.
Halálba kergetett a kín.

Nekem a nyári pompa gyász csak.
Lomb és madár a táj felett.
Fakón megy el a méla kertben
a lomha óra s esteleg.

Folyton elvágyom, útra egyre.
Sorsom kopár és régen ez…
Gyötrődöm, hol ülök, hol állok,
Elsenyvedek, a végem ez.

Letűnt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény…
Kietlen és sivár a lelkem
És meg akarok halni én.

3 hozzászólás
>!
labdarozsa

Mélyen… (részlet)

Virágzó kínom a lényedbe szakad,
léptem a lélekzetedbe akad.
Szétdúlt hajadban életem pihen,
forró szagában sziszeg a szívem.

26. oldal

>!
Lovely

Magamba-zárva, rettentő sötétben
csak forgok egyre lejjebb, a sivár
mélyek fele, hol döbbenetre vár
a Semmi, mellyel farkas-szemet néztem.
(…)
Hozzád kiáltok: el ne hagyj merülni,
ragadj fel innen, szárnyas Öntudat!
tiszta logika, biztos vonalak!
Fájdalom égess! Óh, ne hagyj kihűlni!

107. oldal - Az öntudathoz

>!
Beja

Feje körül álmok csatáztak,
betelni nem tudott velük.
Kövek közt hurcolták a vágyak,
a fel-felsíró hegedűk!

Szúrták a percek és az órák,
ha ébredt és ha lefeküdt.
A hátán hordta koporsóját,
megbotlott és belefeküdt.

Sírvers

>!
robinson P

Közvetlen volt, de nem volt közlékeny. Belső bajairól, körülménye mostohaságáról bizalmas barátainak sem szeretett beszélni.

14. oldal

1 hozzászólás
>!
Terka6

A délután, délutáni kék,
amit csodáltam régen is, de hányszor!…
tovább csobogja bennem énekét
tüntével is, mint múlhatatlan mámor.

74. oldal

>!
robinson P

…..És eljött egy este a szőke lány is,
a hallgatag ajkú, hosszú kezekkel.
Egy éj viharán át feldúlom a testét,
s félhalva talál szemeimre a reggel.

65. oldal A szőke lány

1 hozzászólás