Karinthy Gábor magyar
1914. december 17. (Budapest) – 1974. november 13. (Budapest)
Tudástár · 13 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Karinthy Gábor |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 4
Fordításai 3
Antológiák 5
Népszerű idézetek
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.
Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.
Bánat
Karinthy Gábor: Szerenád
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.
Karinthy Gábor: Szomorú ének
Nem kell az élet. Fáj a fénye
S a napok bús pergése és
Nem kell a napsugár s az alkony,
Az öröm és a szenvedés.
Vágyódások, haragok, álmok,
A vér tüze, eszményeim:
Elhagylak, élet, odahagylak.
Halálba kergetett a kín.
Nekem a nyári pompa gyász csak.
Lomb és madár a táj felett.
Fakón megy el a méla kertben
a lomha óra s esteleg.
Folyton elvágyom, útra egyre.
Sorsom kopár és régen ez…
Gyötrődöm, hol ülök, hol állok,
Elsenyvedek, a végem ez.
Letűnt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény…
Kietlen és sivár a lelkem
És meg akarok halni én.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.
Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.
Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.
Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.
Bánat, 21. oldal (Ulpius, 2003)
Mélyen… (részlet)
Virágzó kínom a lényedbe szakad,
léptem a lélekzetedbe akad.
Szétdúlt hajadban életem pihen,
forró szagában sziszeg a szívem.
26. oldal
Közvetlen volt, de nem volt közlékeny. Belső bajairól, körülménye mostohaságáról bizalmas barátainak sem szeretett beszélni.
14. oldal
Magamba-zárva, rettentő sötétben
csak forgok egyre lejjebb, a sivár
mélyek fele, hol döbbenetre vár
a Semmi, mellyel farkas-szemet néztem.
[…]
Hozzád kiáltok: el ne hagyj merülni,
ragadj fel innen, szárnyas Öntudat!
tiszta logika, biztos vonalak!
Fájdalom égess! Óh, ne hagyj kihűlni!
107. oldal - Az öntudathoz
(Lelked dalának széttépett kottáit
fáradt kezeid restek összeszedni.)
103. oldal, Az öröm aszkézise, Étel és ital 1937 (Ulpius-ház, 2003)
1914-ben születtem, a háború első évében, decemberben. Anyám Judik Etel színésznő: nem emlékszem rá: 18-ban vitte el az influenza járvány. Apámat összetörte a veszteség: romantikus nagy szerelem volt, megszöktette anyámat első férjétől.
7. oldal