!

Karinthy Frigyes magyar

Frigyes Karinthy

1887. június 25. (Budapest) – 1938. augusztus 29. (Siófok)

Tudástár · 44 kapcsolódó alkotó · 9 kapcsolódó könyv · 11 film

Teljes névKarinthy Frigyes Ernő

Képek 12

Könyvei 153

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája
Karinthy Frigyes: Capillária
Karinthy Frigyes: Én és énke
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba / Capillária
Karinthy Frigyes: Röhög az egész osztály
Karinthy Frigyes: Görbe tükör

Kapcsolódó kiadói sorozatok: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Libri díszkiadások Libri, Scolar, Jaffa · Kozmosz Fantasztikus Könyvek · Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi · Talentum diákkönyvtár Akkord · Európa Diákkönyvtár Európa · Magvető Klasszikusok Magvető · Klasszikusok fiataloknak Ciceró · Populart Füzetek Interpopulart · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Matúra klasszikusok Ikon · Millenniumi Könyvtár Osiris · Füveskönyvek Lazi · Az én könyvtáram · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Lektúra könyvek Kriterion · Fehér Holló Könyvek Magvető · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Diákkönyvtár Móra · Karinthy Frigyes művei Kossuth · Életreszóló olvasmányok Kossuth · Életreszóló regények Kossuth · Nemzeti Könyvtár Magyar Közlöny · Karinthy Frigyes összegyűjtött művei Akkord · Diákkönyvek Kreatív · Heti klasszikusok Maecenas, Magyar Hírlap · Tanulók könyvtára · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Megmondja Corvina · Karinthy Frigyes összegyűjtött művei Szépirodalmi · Modern könyvtár · Irodalmi Fülbevaló · Vidám Könyvek Magvető · Karinthy Frigyes munkái Magvető, Szépirodalmi · Meglepetés könyvek Szukits · Nova regénytár · S.O.S. Diákkönyvtár · Válogatott mesterek · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Színjátszók könyvtára · Szamárfüles könyvek Gulliver · Tevan könyvtár Tevan · Nemzeti Színház Színműtár · Szinházi könyvtár Athenaeum · Zrínyi zsebkönyvek Zrínyi · Modern könyvtár · Uj egyetemes regénytár · Hungária Könyvek Hungária · A toll mesterei Grill Károly · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Európa Diákkönyvtár Európa · Bluebird reader's academy Akadémiai angol

Fordításai 42

Alan Alexander Milne: Micimackó
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Alan Alexander Milne: Micimackó kuckója
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Charles Dickens: Két város regénye
Jonathan Swift: Gulliver utazása Lilliputban
Mark Twain: Tom Sawyer / Huckleberry Finn
Stephen Leacock: Gertrud, a nevelőnő

Illusztrálásai 2

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli
Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs

Antológiák 97

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a magyar novellairodalomból
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Csernai Zoltán (szerk.): Budapest nem felel
Peiker Éva (szerk.): Útra kelni

Róla szóló könyvek 25

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről
Levendel Júlia: Így élt Karinthy Frigyes
Halász László: Karinthy Frigyes
Domokos Mátyás (szerk.): A humor a teljes igazság
Czeizel Endre – Erős Erika: Számadás a tálentomról
Fráter Zoltán (szerk.): Egyfülű kosár
Kovács Ida (szerk.): Minden másképp van
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak

Alkotói polc


Kiemelt alkotóértékelések

Klitty>!

Karinthy Frigyes

Hogy is mondta Kosztolányi? „Ez az őrült volt köztünk az egyetlen zseni.” Zseni volt ez tény. Hogy az egyetlen-e, arról vitatkozhatnánk. Az viszont biztos, hogy a Karinthy-féle „zseni-gén” örökletes :)

Нори I>!

Karinthy Frigyes

Mikor Karinthyt olvasok, mindig az az érzet fog el, mintha sétálnék az utcán, egyszer csak odalépne hozzám, könnyedén elcsevegnénk, még nevetnénk is, aztán, amikor elköszönünk, én ott állok, és próbálom felfogni, megemészteni azt a sok tanulságot, értéket, amit tőle kaptam.

És hát, Kosztolányival való barátsága pedig annyira szép… #ide nekem egy időgépet!#

mandu_la >!

Karinthy Frigyes

Tiniként sírva nevettem a művein. Ma is, de a könnyeim fele a nevetésből, a másik fele, pedig abból a kegyetlen valóságból ered, amit humorba csomagolva adagolt művein keresztül.

bokrichard>!

Karinthy Frigyes

A művész,a humorista, a POLIHISZTOR. Ő Karinthy.

pisztolyasziv>!

Karinthy Frigyes

Számomra a legkedvesebb magyar írók egyike. Csodálom az intelligenciáját, ahogyan a szavakat használja, imádom a zsenialitását, és a humoros megnyilvánulásait. Kedvenc mű tőle? Minden, amit valaha papírra vetett.

Sceurpien I>!

Karinthy Frigyes

A Micimackó-fordítások és a humoreszkek, újságcikkek miatt kedvelem igazán, és habár csak négy csillagot kapott, még így is messze feljebb található a képzeletbeli ranglistámon, mint bármelyik másik 20. századi magyar szerző (feltéve ha @Eta 21. századi).

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

kávésbögre P>!

Nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van itt az ágyban…

20. oldal

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem Képek a középiskolából

5 hozzászólás
bagolyfiók >!

Csókolódzott már maga Elő-Indiában, napéjegyenlőség idején, norvég bakteriológus elvált nejének udvarló fregattkapitány nővérével?

88. oldal (Akkord, 2003)

Frank_Waters I>!

Mint aki halkan belelépett,

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog

Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett,
Valamibe… s most tüszköl s fintorog;
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet –

Mint aki halkan belelépett.

"A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései" című ciklusból

22 hozzászólás
Epilógus>!

A test, komoly ember számára, érdektelen jelenség, csökevény, rossz ruhája a léleknek.

30. oldal (Szépirodalmi, 1987)

31 hozzászólás
Sli P>!

Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is – a hátulsó fedele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87. ábra), sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni – a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötő mégis látszik. És vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, az rendben van, arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikával összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik.
Egészben véve azonban igen csinos könyv. Így, kicsit messziről nézve, félig behúnyt szemmel, nagyon takaros, rendes könyv.

25-26. oldal, Eladom a könyvem (Móra, 1967)

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem Képek a középiskolából

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Azora>!

Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége […]

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Zerkovitz Ella, az előbb említett fiatalember menyasszonya, nem az a nő volt, akibe az ember beleszeret. Az a nő se volt, akibe nem szeret bele az ember, inkább az a nő volt, akibe vagy beleszeret az ember, vagy nem szeret bele, mégis beleszeret. Zerkovitz Ella az a nő volt, aki egyszerűen nem fontos, aki után az ember megfordul az utcán, de miután megfordult, már nem tudja, miért fordult meg és legjobban szeretne visszafordulni. Többnyire vissza is fordultak a férfiak. Ha lett volna valaki, aki Zerkovitz Ellával mélyebben és behatóbban foglalkozott volna, – aminthogy ilyen eddig még nem akadt és nem is fog akadni – az meglepve vette volna észre, hogy Zerkovitz Ella egészen közönséges kis tucatnő, egy hajderekata, egy gyerünkcsak, egy mittudoménmilyen, egy kis úgysembánom és fogalmamsincsrólamiféle és így tovább. Egyébként feltűnően csinos, de alapjában véve meglepően csúnya lány volt, inkább buta, mint szép és inkább szeplős, mint jó tanuló. Egyik lába tíz centiméterrel rövidebb volt, mint a másik, de ezt nemigen lehetett észrevenni, mert viszont a másik lába tíz centiméterrel hosszabb volt.

117-118. oldal, Molnár Ferenc: NDR

10 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Előszó, 19-21. o.

14 hozzászólás