!

Karinthy Ferenc magyar

Ferenc Karinthy

1921. június 2. (Budapest) – 1992. február 29. (Budapest)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 13 film

Nemférfi

Képek 2

Könyvei 66

Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Karinthy Ferenc: Budapesti ősz
Karinthy Ferenc: Szellemidézés
Karinthy Ferenc: Epepe
Karinthy Ferenc: Baracklekvár és más történetek
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok
Karinthy Ferenc: Kentaur
Karinthy Ferenc: Italia mia
Karinthy Ferenc: X utolsó kalandja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tények és tanúk Magvető · Rakéta Regénytár Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Lektúra könyvek Kriterion · Nemzeti Könyvtár · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · Harminc Év Magvető · Magvető irodalmi könyvtár Magvető · Karinthy Ferenc művei Szépirodalmi

Fordításai 3

Niccolò Machiavelli: A fejedelem / Mandragóra
Niccolò Machiavelli: Niccolò Machiavelli művei I-II.
Silvia Magi Bonfanti: Fény a sikátor fölött

Antológiák 50

Csillag Péter: Ady stoplisban
Tarján Tamás (szerk.): Tizenegy dressz
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Kardos György (szerk.): Körkép 82
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 89
Ratzky Rita (szerk.): Szerelmes novellák
Háy János – Gimes Katalin – Kőrössi P. József (szerk.): Karácsonyi történet
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Szilágyi Zsófia (szerk.): Huszadik századi magyar novellák
Kardos György (szerk.): Körkép 85

Róla szóló könyvek 5

Fráter Zoltán (szerk.): Karinthy Ferenc
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány
Szalay Károly: Karinthy Ferenc
Illés György: Szellemidézés
Szávai János: Zsendül-e a fügefa ága?

Népszerű idézetek

fióka>!

Balzacról van egy anekdota: egyszer a nyomdásza figyelmeztette, hogy az egyik bekezdésnek semmi értelme. Balzac elolvasta, és bólintott. – Igaza van, barátom, mondta, maradjon ez a passzus bent. Időnként írok ilyeneket: az olvasó nem érti, és elkezd engem tisztelni.

231. oldal, II. kötet, 1971. október 26.

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
6 hozzászólás
fióka>!

Megszólít az utcán egy részeg katona: ön, szakikám, ugyebár, Kosztolányi Dezső. Nem, felelem, én Móricz Zsigmond vagyok. Nem számít, legyint a katona, egy megálló differencia.

1968. május 1.

Zsuzsi_Marta P>!

Éveim múlásával mind nehezebben viselem el az erőszakot, kegyetlenséget bárki ellen, a moziban se bírom nézni, elfordulok, még kevésbé a valóságban: úgy átérzem, átélem, egy veréb elpusztítása is megrendít, képtelen vagyok belenyugodni. És ha ez a természet rendje, akkor én a természettel is pörbe szállok az alulmaradó nevében, persze tudom, hogy teljesen hiába és reménytelenül. Már a szépirodalmat, történelmet is ekként olvasom, mindig az elbukó, a vesztes szemszögéből. A mostanában oly gyakori túszszedés meg hasonló aljasságok pedig éppenséggel elkeserítenek, abszurd igazságtalanságukkal, és semmi jele, hogy szűnőben volnának, sőt: rémülten gondolok rá, hová jut a világ. Nem szeretnék a huszonegyedik században élni, szerencsére nem is fogok.

191. oldal

2 hozzászólás
tomgabee>!

Gyűlés az Írószövetségben: ez már a száznegyvenhatodik hozzászóló. Szavai mintha messziről, a pincéből konganának, vagy tán a magasból, s akár a vízcsöppek a kíni kínzókamrákban, úgy koppannak fejünk búbján. Devecseri elaludt ültében, Nagy Laci szürrealista pofákat rajzol, Kuczka verset ír, Palotai Boris horgol, és közben eszik, Tóth Gyula egy újabb, fulmináns felszólalásra jegyzetel. A hátsó sorokban többen kártyáznak. Juhász Ferit laza madzagon a székéhez kötöztük: mikor kifelé fordul, feldönti és maga után vonszolja. Örkény cédulát tűz hátamra, SEMATIKUS felírással.

58. oldal Ébresztő

fióka>!

A kapitalizmus behozhatatlan előnye − minden ismeretes káosza, hátránya ellenére −, hogy minden szükségletre tüstént talál azt kielégítő vállalkozót. Amikor a yalovai komphoz értünk, egy pasas megvette nekünk az összes szükséges jegyet, és kért érte 1 líra borravalót. […] Az Új Dzsámi előtt egy vak ember magokat árul, galambetetésre. A szocializmus ezeket sose fogja utolérni. Amíg megszerveznék a madáretető státust, és az átmenne minden fórumon, a galambok mind megdöglenének.

1970. április 14.

Kapcsolódó szócikkek: bürokrácia · kapitalizmus · szocializmus
fióka>!

Ebéd után áthajtottunk Assisibe. Véletlenül az egyik legjobb szállóba estünk be, de nem bánjuk, majd lespóroljuk máshol. Isteni a kilátás, a lenyugvó napra, középkori háztetőkre, tornyokra, a zöld Umbriára. Hát igen, szép a szocializmus, a forradalom, de gazdagnak lenni se lehet rossz. Szép a lemondás, amit Szent Ferenc hirdetett, de mi, magyarok annyit mondtunk le, most már mondjon le más, és jó a fürdőszoba. Aki nálunk mindenről lemond, pl. ide se juthat el, ahonnan a lemondást hirdették világgá.

446. oldal, II. kötet, 1973. szeptember 28.

Kapcsolódó szócikkek: Assisi · Assisi Szent Ferenc · lemondás · Umbria
24 hozzászólás
fióka>!

Ma láttam egy ócska Trabant kocsit, DT (diplomácia) rendszámtáblával. Kié lehet ez? Az Albán Népköztársaság nagykövetéé?
Aztán láttam egy Mercedest, AA-0001 rendszámmal. Ez talán Szent Istváné.

133. oldal, III. kötet, 1978. május 15.

Kapcsolódó szócikkek: I. (Szent) István · Mercedes · Trabant
3 hozzászólás
fióka>!

Az olvasó nélkül maradt írók hovatovább elárasztják a világot, s egymást sem győzvén olvasni, előbb-utóbb majd nyilván fölfalják egymást.

257. oldal, II. kötet, 1972. február 4.

Kapcsolódó szócikkek: író · olvasó
11 hozzászólás
fióka>!

Irodalmi szakácskönyv, Réz Pali szerkesztésében. Hát igen, ebben, itt verhetetlen a magyar irodalom. Apor Péter, Bethlen Miklós, Tömörkény, Krúdy, Móricz, Kosztolányi. Ételekről, italokról sehol nem tudnak így írni. Nálunk ez a nagy téma. Annyi minden helyett. Itt a velős csontból meg a töltött káposztából lett költészet.
Nem kell szégyellni, nem az írók tehetnek róla. Azokat élvezni kell, és lehet is. Napok óta elragadtatással, fel-felsikongva olvasom és habzsolom és eszem és iszom és szívom.

1970. november 3.

fióka>!

Van itt egy másik kutya is, Burkus, óriási, bozontos dög, egész nap meg van kötve, csak éjjelre engedik el; kimentem nézni a teliholdat, vagy százötven méterről észrevette és nekem rohant. De nem féltem tőle, s különben is, amióta itt vagyok, hordom neki a jó csontokat: hát összenyalogatott. Elkísért a szobám ajtajáig, adtam neki kockacukrot, nem tudta, mi az. Erre a szájába dugtam: annyira ízlett neki, el nem mozdult az ajtóból, ott strázsált, és éjfélig, ha kinyitottam az ajtót, benézett a szörnyű nagy fejével, várakozva. Kissé idegbajos kutya, úgy rángatja a pofáját, mint Déry Tibor, csak nem ír olyan rosszakat.

1969. szeptember 26.

Kapcsolódó szócikkek: Déry Tibor · Kisbacon · kutya
2 hozzászólás