Karen Traviss brit

– Három dolognak sosem szabad hinni: az időjárás-jelentésnek, a kantin étlapjának és a hírszerzésnek.

268. oldal, Tizenötödik fejezet

Az egyik marit hirtelen odaszaladt a kondérhoz, belenézett, és a fejét felkapva megkérdezte:
– Ízlik?
Atin az imént odatérdelt a tűz melle, hogy szedjen magának még egy adagot, de most gyanútlanul felnézett. Az arcán a sebhely – az, amelyet Vautól kapott – vékony, fehér vonalnak látszott.
– Igen, nagyon finom – válaszolta.
– Az ükanyám! – rikkantotta a marit, és szinte ragyogott az örömtől. Furcsa volt látni, hogy egy gyík ugyanúgy mosolyog, mint egy ember, kivillantva apró, háromszögletű fogainak kettős sorát. – Boldog lesz!
A’den kissé előrébb csusszant ültében, és megpróbált közbeavatkozni:
– Atin…
De Atin már belelendült, és a jó viszony megalapozása érdekében igyekezett udvariasan viselkedni a helyiekkel.
– Szóval, ez az ő receptje alapján készült? – érdeklődött barátságosan.
– Atin… – mordult fel ismét A’den.
– Ez ő – közölte a marit a kondér tartalmára mutatva, azzal minden további nélkül elsietett.
[…]
– A kulturális sokszínűség csodás dolog – bölcselkedett Fi, holott eléggé sápadtnak tűnt. – És mit esznek desszertként?
[…]
– Azt azért sosem gondoltam, hogy egyszer kannibalizmusra vetemedünk – dörmögte aztán Niner.
– Ez nekünk nem kannibalizmus – vetette ellen A’den –, csak nekik.
– Ezt nyújtja neked a Nagy Hadsereg – szólalt meg Fi, és az arca kezdte visszanyerni az eredeti színét. – Járd be a
Galaxist, találkozz érdekes teremtményekkel, és… kóstold meg őket!

87-89. oldal, 2. fejezet - Színvallás (Szukits, 2013)

Van bennük valami mélyen megindító. Úgy néznek ki, mint a katonák. Úgy harcolnak, mint a katonák. Általában még úgy is beszélnek, mint a katonák. Megvan bennük a harcosok minden kiváló vonása. De emögött nincs semmi. Sem szeretet, sem család, sem derűs emlékek, amelyek az igazi életből származnak. Amikor elveszítünk egy ilyen embert, jobban megsiratom, mint az átlagos katonát, aki teljes és normális életet élt.

Ki-Adi-Mundi Jedi tábornok

144. oldal

– Nem kaphattunk volna legalább feketéket? – dohogott Fi. – Nem szívesen halnék meg össze nem illő öltözetben. A végén még megszólnak!

18. oldal

– Darman, Atin, meg tudjátok határozni, hogy hol vagytok? – kérdezte kissé aggodalmasan.
– Egy fekete és büdös lyukban – felelte Atin –, és egy félig eszméletlen nőt vonszolok magam mögött…
– Ez úgy hangzik, mintha ingyen sört mérnének a sarki kocsmában – állapította meg Niner, holott még nem járt semmiféle szórakozóhelyen, és szinte biztosra vette, hogy soha nem is fog.

305. oldal, Tizennyolcadik fejezet

– Feleslegesen lelövetni magad nem hősiesség, hanem ostobaság.
Rex a homokban csúszva bevágodott mellé, és lenyomta Anakin felemelt fejét. Fölöttük téglaport-és darabokat robbantott ki a falból egy lövedék.
– Igen uram, az. Hajtsa le a fejét!
– Érzékelem a közeledő lövedékeket, Rex.
– Oké, akkor az én kedvemért.

152. oldal

– A Veszett-osztag felderítőivel bratyizunk, mi?
– Jól megértjük egymást – válaszolta Fi. – Én nem röhögöm ki a szoknyáját, ő meg nem tépi le a fejem.

56. oldal

Jango Fett állt a folyosón, karján egy álmos kisgyerekkel. A fiúcska göndör fürtös feje a férfi vállán pihent. Fiatalabb volt, mint a nullások, de ugyanúgy nézett ki, mint ők. Ugyanolyan kis kéz szorongatta Jango ujjasának ráncait.
– Még egy? – kérdezte Skirata.
Jango a pisztolyra pillantott.
– Ideges vagy? – kérdezett vissza.
– A kaminóiak jelenléte nem javít a hangulatomon. – Biccentett a kicsi felé. – Őt is magamhoz vegyem?
Az övébe dugta a Verpine-t, és kinyújtotta a karját, hogy átvegye a kisfiút. Jango összevonta a szemöldökét.
– Ő a fiam, Boba – mondta. Kicsit hátrébb húzta a fejét, hogy lepillantson a szundikáló gyerek arcára. Skirata úgy érezte, hogy ezt a Jangót nem ismeri; ezzel a szülői, gondoskodó Jangóval még nem találkozott. – Csak próbáltam elaltatni, Ti rendben vagytok? Megmondtam Orun Wának, hogy tartsa magát távol tőletek.
– Megvagyunk – felelte Skirata. Azon gondolkodott, hogyan tegye fel a kérdést, és végül úgy döntött, hogy az egyenesség a legcélravezetőbb. – Boba ugyanúgy néz ki, mint a többiek – jegyezte meg.
– Persze. Őt is belőlem klónozták.
– Ó!
– Őt kértem fizetségnek. Többet ér, mint a kreditek.

30-31. oldal

– Fettnek már van egy fia. Boba. Most úgy tizenkettő lehet, és egy beképzelt kis tökfej. Egyszer azzal dicsekedett, hogy az apja bármikor feltörölhetné a padlót Kal'buirral, és Ordo belenyomta a fejét egy ürítőcsészébe.

65. oldal

– Mi lenne, ha visszamennétek a másik faltörőért, és megpróbálnátok szétfeszíteni az ajtót?
– Mindenképpen szükségetek van ránk?
– Megpróbáljuk kivinni Uthant a csatornán át. Ha nem megy, ez a D-terv.
– Fel a fejjel, fiúk, még mindig ott vannak a tervek E-től Z-ig! – szólt közbe jókedvűen Fi.
– Egy szép napon, Fi, okvetlenül nyakon váglak! – válaszolta Darman.

296. oldal, Tizenhetedik fejezet