!

Karen Blixen dán

Karena Bliksena, Karen Blixen (Isak Dinesen), Tania Blixen, Isak Dinesen

1885. április 17. (Rungsted, Dánia) – 1962. szeptember 7. (Rungsted, Dánia)

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 3 film

Teljes névKaren Christenze Dinesen
Nem
Honlapkarenblixen.com
Életrajz

Képek 6

Könyvei 23

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Karen Blixen: Babette lakomája
Karen Blixen: Ehrengard
Karen Blixen: A halhatatlan történet
Karen Blixen: A sors anekdotái
Karen Blixen: Téli regék
Karen Blixen: Hét fantasztikus történet
Karen Blixen: Out of Africa
Karen Blixen (Isak Dinesen): Árnyék a füvön
Karen Blixen: Angyalok bosszúja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Polar könyvek · Penguin Essentials angol

Fordításai 1

Karena Bliksena: Likteņa anekdotes

Antológiák 3

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Kúnos László (szerk.): Amikor Erósz megöregszik

Népszerű idézetek

aurorag>!

Egyszer, amikor Denys és én megint fent jártunk a magasban, és a farm pusztáján landoltunk, odajött hozzánk egy nagyon öreg kikuju.
– Ma nagyon magasan voltatok – mondta –, nem is láttunk benneteket, csak a gépet hallottuk dönögni, mint valami méhet.
Ráhagytam, hogy valóban nagyon magasan jártunk.
– Láttátok Istent? – kérdezte.
– Nem, Ndvetti – mondtam –, nem láttuk Istent.
– Aha, akkor mégse voltatok elég magasan – jegyezte meg. – Hanem azt mondjátok meg: feljuttok-e valaha olyan magasra, hogy láthassátok?
– Nem tudom, Ndvetti – feleltem.
– Hát te, Bedár – fordult Denyshez –, te mit gondolsz? Feljutsz-e elég magasra a gépeddel, hogy megláthasd Istent?
– Erről sajnos fogalmam sincs – felelte Denys.
– Hát – mondta Ndvetti –, akkor nekem meg arról nincs fogalmam, hogy minek röpködtök egyáltalán.

240-241. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Az egyetlen, amit magunkkal vihetünk e földi létből, az az, amit odaajándékoztunk.

53. oldal

encus625 P>!

A föld azért gömbölyű, hogy ne láthassunk túl messzire az utunkon.

6 hozzászólás
Kuszma P>!

Az Afrikában élő mai fehérek az evolúcióban hisznek, és nem a hirtelen alkotó tettben. Vezessék hát át a bennszülötteket egy rövid és praktikus történelmi kurzuson, hogy ők is eljuthassanak oda, ahol mi most vagyunk. Nem egészen negyven esztendeje vettük birtokba ezeket a népeket; ha ezt a pillanatot Urunk születésének pillanatához mérjük, s rájuk bízzuk, hogy érjenek utol minket, három év alatt téve meg a mi egy-egy száz esztendőnket, nagyjából most jön el az ideje, hogy kiküldjük közéjük Assisi Szent Ferencet, néhány év múlva pedig, hogy Rabelais-t. Mindkettőt jobban szeretnék és jobban megbecsülnék ők, mint mi a mostani századunkban. Arisztophanész is tetszett nekik, amikor néhány esztendeje megpróbáltam lefordítani számukra a paraszt és fia dialógusát a Felhők-ből. Húsz év múlva talán már készen állnak az enciklopédisták befogadására, újabb tíz év elteltével pedig elérkezhetnek Kiplingig. Adjunk nekik álmodozókat, filozófusokat és költőket, így készítsük elő útjukat Mr. Fordhoz.

289. oldal

bbea>!

Reszketünk, valahányszor az életben választás előtt állunk. És rettegünk, miután meghoztuk a döntést, hogy talán nem azt választottuk, amit kellett volna. De eljő a pillanat, amikor felnyílik a szemünk és rádöbbenünk, hogy a kegyelem végtelen.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: választás
Andukaphar>!

Fehér férfi, ha udvarolni akar, azt írja: „Sohasem tudlak elfelejteni.” Az afrikai azt mondja: „Nem hisszük, hogy el tudnál felejteni bennünket.”

Dana>!

Mert Isten nem teremtett vágyat anélkül, hogy meg ne teremtette volna a teljesítésükhöz szükséges valóságot is. A vágy a mi zálogunk, és mind boldog, kit honvágy gyötör, mert bizton hazatalál!

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
1 hozzászólás
diosmonty>!

Nemcsak a földjüket vesszük el azoktól, akiktől szülőföldjüket elvesszük. A múltjukat is, a gyökerüket, identitásukat. Ha elvesszük tőlük azon dolgokat, amiknek látását megszokták s amiknek látására a jövőben is számítanak, nyugodtan elvehetjük a szemük világát is.

365. oldal

saribo>!

Denysnek volt egy jellemvonása, amit én igen nagyra tartottam: szeretett történeteket hallgatni. Én ugyanis mindig úgy gondoltam, jelenség lehettem volna a firenzei pestis idején. Azóta változtak a divatok, és a történethallgatás művészete is kiveszett Európában. Afrika bennszülöttei, akik nem tudnak olvasni, még rendelkeznek vele; ha azt mondod nekik: „volt egyszer egy ember, aki kiment a pusztára, és ott találkozott egy másik emberrel”, máris csüggenek rajtad, gondolatban előreszaladnak az ismeretlen csapáson, amelyen a két ember halad. A fehérek azonban, még ha szeretnének, sem tudnak odafigyelni egy előadásra; vagy izegni-mozogni kezdenek, és különféle halaszthatatlan teendők jutnak az eszükbe, vagy elalszanak. Ugyanezek a fehérek olvasnivalót kérnek tőled, s egész estére belemerülnek bármi nyomtatott anyagba, még akkor is, ha történetesen egy beszéd szövege az. Hozzászoktak, hogy a szemükön át fogadják be az impressziókat.

221. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007

Lynn>!

Borzalmas érzés egy művésznek – így mondta – szinte elviselhetetlen, amikor arra biztatják, hogy elégedjen meg a majdnem tökéletessel. Borzalmas érzés egy művésznek, amikor olyasmivel arat tetszést, ami nem a tudása legjava.

65. oldal