!

Karen Blixen dán

Karena Bliksena, Karen Blixen (Isak Dinesen), Tania Blixen, Isak Dinesen

1885. április 17. (Rungsted, Dánia) – 1962. szeptember 7. (Rungsted, Dánia)

Teljes névKaren Christenze Dinesen
Nem
Honlaphttp://www.karenblixen.com/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Karen_Blixen
Életrajz

Képek 1

Könyvei 20

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Karen Blixen: Babette lakomája
Karen Blixen: Ehrengard
Karen Blixen: A halhatatlan történet
Karen Blixen: A sors anekdotái
Karen Blixen: Téli regék
Karen Blixen: Hét fantasztikus történet
Karen Blixen: Out of Africa
Karen Blixen (Isak Dinesen): Árnyék a füvön
Karen Blixen: Angyalok bosszúja

Fordításai 1

Karena Bliksena: Likteņa anekdotes

Antológiák 3

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Kúnos László (szerk.): Amikor Erósz megöregszik

Népszerű idézetek

>!
aurorag

Egyszer, amikor Denys és én megint fent jártunk a magasban, és a farm pusztáján landoltunk, odajött hozzánk egy nagyon öreg kikuju.
– Ma nagyon magasan voltatok – mondta –, nem is láttunk benneteket, csak a gépet hallottuk dönögni, mint valami méhet.
Ráhagytam, hogy valóban nagyon magasan jártunk.
– Láttátok Istent? – kérdezte.
– Nem, Ndvetti – mondtam –, nem láttuk Istent.
– Aha, akkor mégse voltatok elég magasan – jegyezte meg. – Hanem azt mondjátok meg: feljuttok-e valaha olyan magasra, hogy láthassátok?
– Nem tudom, Ndvetti – feleltem.
– Hát te, Bedár – fordult Denyshez –, te mit gondolsz? Feljutsz-e elég magasra a gépeddel, hogy megláthasd Istent?
– Erről sajnos fogalmam sincs – felelte Denys.
– Hát – mondta Ndvetti –, akkor nekem meg arról nincs fogalmam, hogy minek röpködtök egyáltalán.

240-241. oldal

3 hozzászólás
>!
encus625 P

A föld azért gömbölyű, hogy ne láthassunk túl messzire az utunkon.

6 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az egyetlen, amit magunkkal vihetünk e földi létből, az az, amit odaajándékoztunk.

53. oldal

>!
Kuszma P

Az Afrikában élő mai fehérek az evolúcióban hisznek, és nem a hirtelen alkotó tettben. Vezessék hát át a bennszülötteket egy rövid és praktikus történelmi kurzuson, hogy ők is eljuthassanak oda, ahol mi most vagyunk. Nem egészen negyven esztendeje vettük birtokba ezeket a népeket; ha ezt a pillanatot Urunk születésének pillanatához mérjük, s rájuk bízzuk, hogy érjenek utol minket, három év alatt téve meg a mi egy-egy száz esztendőnket, nagyjából most jön el az ideje, hogy kiküldjük közéjük Assisi Szent Ferencet, néhány év múlva pedig, hogy Rabelais-t. Mindkettőt jobban szeretnék és jobban megbecsülnék ők, mint mi a mostani századunkban. Arisztophanész is tetszett nekik, amikor néhány esztendeje megpróbáltam lefordítani számukra a paraszt és fia dialógusát a Felhők-ből. Húsz év múlva talán már készen állnak az enciklopédisták befogadására, újabb tíz év elteltével pedig elérkezhetnek Kiplingig. Adjunk nekik álmodozókat, filozófusokat és költőket, így készítsük elő útjukat Mr. Fordhoz.

289. oldal

>!
Dana

Mert Isten nem teremtett vágyat anélkül, hogy meg ne teremtette volna a teljesítésükhöz szükséges valóságot is. A vágy a mi zálogunk, és mind boldog, kit honvágy gyötör, mert bizton hazatalál!

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
1 hozzászólás
>!
Andukaphar

Fehér férfi, ha udvarolni akar, azt írja: „Sohasem tudlak elfelejteni.” Az afrikai azt mondja: „Nem hisszük, hogy el tudnál felejteni bennünket.”

>!
bbea

Reszketünk, valahányszor az életben választás előtt állunk. És rettegünk, miután meghoztuk a döntést, hogy talán nem azt választottuk, amit kellett volna. De eljő a pillanat, amikor felnyílik a szemünk és rádöbbenünk, hogy a kegyelem végtelen.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: választás
>!
diosmonty

Nemcsak a földjüket vesszük el azoktól, akiktől szülőföldjüket elvesszük. A múltjukat is, a gyökerüket, identitásukat. Ha elvesszük tőlük azon dolgokat, amiknek látását megszokták s amiknek látására a jövőben is számítanak, nyugodtan elvehetjük a szemük világát is.

365. oldal

>!
Rushka

Az előítélet hiánya a bennszülöttekben mindig elképeszti az embert, hiszen a primitív népek között mindenféle sötét tabukra számít. Azt hiszem, annak köszönhető ez, hogy számos fajtával és törzzsel vannak ismeretségben, s hogy az emberi viszonylatok mindig is nagyon élénkek és változatosak voltak Kelet-Afrikában, a régi elefántcsont- és rabszolga-kereskedők idejétől egészen a gyarmatosok és szafarivadászok mai koráig. Jóformán minden bennszülött, beleértve a puszták legapróbb pásztorgyerekeit is, előbb vagy utóbb szemtől szembe került a legkülönbözőbb népek egész sorával: angolokkal, zsidókkal, búrokkal, arabokkal, szomáli indiaikkal, szuahélikkel, maszájokkal, kavirondókkal. Ami az eszmékre való fogékonyságot illeti, a bennszülött sokkal inkább világfi, mint a kertvárosi vagy vidéki gyarmatos vagy misszionárius, aki uniform közösségben, előre gyártott eszmék között nőtt fel. A fehérek és bennszülöttek közötti félreértések tekintélyes része ebből a tényből ered.

56. oldal

>!
Kuszma P

A millenniumról

Amikor Jézus közeli második eljövetele bizonyossággá vált, egy testületet szerveztek, hogy gondoskodjék méltó fogadtatásáról. Némi vita után a testület körrendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltott mindenféle integetést, pálmaágdobálást és hozsannázást.
Amikor a millennium már egy ideje tartott és az öröm egyetemleges volt, Jézus egy este azt mondta Péternek, hogy amikor majd minden elcsöndesedik, szeretne egy rövid sétát tenni, csak vele, kettesben.
– Merre akarsz menni, Uram? – kérdezte Péter.
– Csak sétálni szeretnék egy kicsit – felelte az Úr –, a Praetoriumtól végig azon a hosszú úton, fel a Golgotára.

273. oldal