!

Karátson Gábor magyar

1935. május 21. (Budapest) – 2015. július 23.

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Karátson_Gábor
Életrajz

Könyvei 12

Karátson Gábor: Így élt Leonardo da Vinci
Geréb Ágnes – Feldmár András – Karátson Gábor: Beszélgetések Feldmár Andrással, A tudatállapotok szivárványa szerzőjével
Karátson Gábor: Ötvenhatos regény
Karátson Gábor: Miért fest az ember
Karátson Gábor: A Gyermek Altdorfer
Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony
Karátson Gábor: A csodálatos kenyérszaporítás
Karátson Gábor: Világvége után
Karátson Gábor: A festés mestersége
Karátson Gábor: Hármaskép

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Így élt…, Műhelytitkok

Fordításai 5

Lao-ce: Tao Te King
Johannes Itten: A színek művészete
Ji King
Paul Klee: Pedagógiai vázlatkönyv
Vinzenz Oberhammer: A Bécsi Képtár I-II.

Illusztrálásai 7

Johann Wolfgang Goethe: Faust
Cesare Pavese: A hold és a máglyák
Szent Lukács írása szerint való evangélium
Szent János írása szerint való evangélium
Karátson Gábor: Hármaskép
Granasztói Pál: Alakok, álmok
Kontra György: A fejlődő gyermek

Antológiák 1

Duna

Népszerű idézetek

>!
egy_ember

…mi, akik itthon börtönbe kerültünk, még azt is iparkodtunk elfelejteni, amit tényleg tettünk, míg a Nyugatra menekültek egyre csak nőni látták fejük körül a dicsfényt.

64. oldal

1 hozzászólás
>!
Andaxin

A legkedvesebb tanáromat R. D. Laingnek hívták. Ő skót pszichiáter volt és szintén szkeptikus. Gyermekkorát Glasgowban töltötte. A szülei nem nagyon vitték sehova, csak az iskolatársait ismerte, iskola után haza kellett mennie, így nagyon elszigetelten élt. Körülbelül öt éves korában még mindig hitt a Mikulásban. Egyszer aztán – úgy öt-hat éves kora környékén – a szülei leültették, és megkérdezték tőle: „Ronald, mégis mit gondolsz, ki a Mikulás?” Halvány gőze sem volt arról, hogy ezt miért kérdezik tőle. Akkor megmondták neki: „Mi vagyunk. Mi hozzuk az ajándékot.” Laing később leírta, hogy akkor úgy érezte, mintha a szőnyeget kihúzták volna a lába alól. Addig elhitt mindent, amit a szülei mondtak neki. Hitt abban, hogy a szülei igazat mondanak, és ha valamire azt mondják, hogy úgy van, akkor az úgy is van. Eddig azonban a szülei azt mondták neki, hogy létezik a Mikulás. Ő pedig hitt nekik. Amikor azonban a szülei azt mondták, hogy ők a Mikulás, és Ronald rájött, hogy eddig mindig hazudtak, akkor – úgy nyolc-kilenc éves korában – elhatározta, hogy soha, senkinek semmit nem fog elhinni, sem azt, amit mondanak neki, sem azt, amit olvas.

9-10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ronald David Laing
>!
Ferger_Jolcsi P

Megértette, hogy „minél többet töpreng magában az ember, annál szomorúbb lesz”.

80. oldal

>!
Ferger_Jolcsi P

Lelkünk csak azért tart ki, s tűr az emberi test tömlőcében, mert szemünkben a mindenség szépsége tükröződik.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
Ferger_Jolcsi P

Rettenetes szorongások gyötörhették. Előre látta a gyarmatosítással együtt járó siralmas eseményeket, későbbi korok világháborúit s mindazt, amit az emberiség csak ma, ötszáz év múltán kezd észrevenni: hogy természeti környezetét pusztítva-rongálva, magamagát sodorja halálos veszedelembe az ember.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
Ivan_Olsen

Szóval ez a család felhívott, és elmondták, hogy a tizenhét éves lányuk megőrült. Megkérdeztem, mi a baj. Azt mondták, hogy csak ül, és nézi a falat. Erre megkérdeztem: „És az baj?" „Hát persze, hogy baj" – mondták – „az nem jó, ha egy tizenhét éves lány csak ül, és nézi a falat." Mondtam nekik, hogy kimegyek hozzájuk, ne jöjjenek be. Látni akartam, hogy milyen az a fal. Lehet, hogy érdekes. Általában nem hiszek el mindent, amit mondanak nekem, inkább megnézem magam.
Szóval elmentem ennek a családnak a házába estefelé, és láttam, hogy a papa, a mama meg a két gyerek televíziót néznek. Csak ültek, és nézték a tévét. Behívtak, fölvittek az emeletre, ahol a lány ült, és nézte a falat. Azonnal az a kérdés merült fel bennem, hogy „miért jobb a televíziót nézni, mint a falat?"

>!
risto

(…) a mindenség számára egyforma fontos nagy és kicsiny, azt is mondhatnánk, hogy nem ismer nagyot és kicsinyt. Egy lepke szárnyának színes jeleire ugyanannyi gondot fordít, mint egy tejútrendszer csigavonalára. (…) Csupán közhelyszerű gondolkozás értékel nagyság szerint.

>!
risto

Ez a fehér négyszög [a megalapozott tábla] megnyílik a festő képzelete előtt, mint az ajtó: belép rajta a képek világába. Ezt mondja el az a régi kínai legenda is, amely Wu Tao-tzuról, a kínai festészet egyik nagy alakjáról (i.e. 680-760 körül) szól:
„A császár vágyakozni kezdett, hogy láthassa a Szecsuanban, a Csia-ling folyónál fekvő tájat, és elküldte Wu Tao-tzut, hogy fesse le. Wu hazatért, de egyetlen vázlatot sem hozott magával. Amikor a császár ezért kérdőre vonta, így felelt: »Minden a szívemben van.« Majd bement a palota egyik csarnokába, s egyetlen nap alatt száz mérföldnyi országot festett… A császár csodálattal nézte e művet. Wu a kép egyik részére mutatott, s azt mondta: »Látja felséged ezt a barlangtemplomot a hegy lábánál? Szellem lakik benne.« Tapsolt, s a barlang kapuja hirtelen kinyílt. »A belseje mérhetetlenül szép – folytatta a mester. – Hadd mutassam meg az oda vezető utat: tekintse meg Felséged a csodákat, melyeket magába rejt.« Belépett és még egyszer visszafordult, hogy intsen urának. De ebben a pillanatban bezárult a kapu, és mielőtt az elámult uralkodó előreléphetett volna, eltűnt a tájék, a fal pedig fehér volt, mint mielőtt a mester ecsetje érinthette. Wu Tao-tzut soha többé nem látták.”

>!
egy_ember

A forradalom leveretése, számtalan egykori forradalmárhoz hasonlatosan, örökös infantilizmusra kárhoztatta: vagy felnőtt lesz megalkuvásból, határozott modorú opportunista, ez a korszerű férfitípus, vagy elfogadja a gyermeki létet, ötvenéves siheder.

102. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

Sokan gondoltuk akkor úgy, teljes joggal, egyébként, ez egy baloldali forradalom volt, a történelem első és egyetlen igazi proletárforradalma.

109. oldal

2 hozzászólás