Karafiáth Orsolya magyar

Korábban eléggé ambivalens módon viszonyultam az írónőhöz. Bár mindig is kíváncsi voltam a munkásságára, de a médiában róla megjelentek alapján kialakított képem miatt egy kissé tartottam is tőle. Idén szerencsére kezembe került az Amikor a mama lelegelte a papa haját és igazán pozitív csalódás volt számomra. Karafiáth Orsolya meglepően őszintén, sallangmentesen ír, a szereplői igazi hús-vér emberek. Az írónő meglepően szórakoztatóan, humorral és öniróniával tárja elénk a sokszor fájó emlékeket, a kis magyar valóságot. Most már kifejezetten tetszik, hogy kívülről szemlélve olyan különc és igazán nem hétköznapi.

A Kicsi Lili című regényére a könyvtárban bukkantam rá tavaly, amikor már már megszállottan kutattam tabu témákat felvető, boncolgató könyvek után.
Nem tudom megmondani, hogy azt kaptam-e, amit vártam, vagy sem. Azt tudom, hogy átlagidő alatt kiolvastam (kb. 2 nap suliidőben), kivettem Orsi Café X című verseskötetét, aztán megláttam a Vörösmarty téren a könyvvásárban a Kicsi Lilit és megvettem. Orsi ott volt, dedikáltattam.
Én nem tudom, ki ez a nő, hogy miért olyan, amilyen, hogy miért nem tudom megfogalmazni, milyen és ez mit vált ki belőlem. Mert mintha nem váltana ki semmit, mégis kivált valamit. És szívesen olvasnék tőle még, de mikor a kezemben van, zavarosnak találom, erőt kell vennem magamon és belevágni. És mikor végigolvastam, elölről akarom kezdeni. Mintha nem adna semmi komolyat, mégis észrevétlenül beépülne a gondolataimba, a világnézetembe.
Gyakran használom a 'furcsa' kifejezést, tárgyakra, képzőművészeti alkotásokra, helyszínekre, cselekedetekre, emberekre. De még soha nem illett annyira senkire és semmire, mint Karafiáth Orsolyára. Szívesen ülnék le beszélgetni vele. Érdekel. Bár valószínűleg olyan zavarban lennék, hogy egyetlen normális kérdést nem tudnék feltenni neki, ha meg mégis, akkor sem tudnék reagálni a válaszaira. Úgyhogy beérem azzal, hogy figyelem. Figyelem, ezt a különös nőt, akiről nem lehet beszélni, mégis olyan sokat írtam, hogy nekem magamnak sem lesz erőm átolvasni…