Kara György magyar
1935. június 23. (Budapest) – 2022. április 16.
Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Katulics György |
---|---|
Katalógusnév | Kara György |
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A múlt magyar tudósai Akadémiai · Panoráma külföldi útikönyvek Panoráma
Szerkesztései 4
Fordításai 13
Illusztrálásai 4
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Könyvnyomtatás a XIII. században, sok száz kötetes kolostori gyűjtemények a XVII. századtól, és írástudatlan, iskolátlan és iskolázatlan tömegek a XX. század elején: ezzel az ellentmondásossággal is jellemezhetjük a régi mongol műveltséget.
127. oldal, Művelődés (Kossuth, 1982)
A táplálkozás két fő forrása a tej és a hús. Legfőbb ételük a juhhús. A juhot vérefolyatlan, a főverőér elszorításával ölik meg, az öregek imakíséretével. Ez hitük szerint felold az életoltás bűne alól, az áldozatot pedig üdvösebb újjászületéshez juttatja.
79-80. oldal, Hagyományos életmód, eszmevilág (Kossuth, 1982)
A lámahit parancsolatai ellenére a nemi érintkezés a házasságig elég szabad volt, a menyasszony szüzességét csak néhány mongol népcsoportnál tartották értéknek, és a gyakori gyermektelenség miatt értékesebbnek számított az olyan asszony, aki termékenységéről már terhességgel vagy akár korábbi kapcsolatból származó gyermekkel tanúbizonyságot tett.
84-85. oldal, Hagyományos életmód, eszmevilág (Kossuth, 1982)
Míg a középkorban földbe temetkeztek, s a temetetlenség gyalázatnak számított, addig a lámahit három évszázados uralma idején a tetemet általában a holtak különben rettegett és elkerült, meghatározott helyére kitették temetetlen. A „temetés” a halottevő kutyák, s egyéb dögevő állatok, madarak dolga volt.
86. oldal, Hagyományos életmód, eszmevilág (Kossuth, 1982)
Dzsingisz egyenes ági utódát, a hétéves Batumöngkét Dajan kagán néven 1466-ban az ordoszi Dzsingisz-szentély előtt az akkor 33 esztendős Bölcs Mandukaj nagyasszony ültette – maga mellé – a trónra. Gyermek-férjét víve magával, győztes hadjáratot vezetett az ojrátok ellen, s újra egyesítette Mongóliát.
23. oldal, A mongol birodalom és utódai (Kossuth, 1982)
A mongol népzene ötfokú, eszközei: magános énekhang, főleg vonós kísérettel vagy anélkül, a magános hangszeres zene a lassan feledésbe merülő doromb, a ritka „vízi furulya”, a furulya és harántfuvola, húrosok, mint elsősorban a lófejes kéthúrú hegedű (morin húr), a négyhúrú húcsir, a citerarokon jataga, a cimbalomrokon jócsin, a háromhúrú lantféle a sandz stb.
133. oldal, Művészet és tudomány (Kossuth, 1982)