Kapor Elemér magyar
1907. március 19. (Rimaszombat) – 2000. január 8. (Eger)
Katalógusnév | Kapor Elemér |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/d/dr_kapor_elemer_utca |
Életrajz |
Könyvei 3
Népszerű idézetek
Michiel, a velencei doge bécsi követe írta haza jelentésében:
– „Nem lenne csoda, ha lábra kap az a vélemény, mely szerint a németeknek kívánatos a magyar fej veszte, a magyar terület pusztulása, hogy az ország vadonná váljék a német és török között, amely tőlük e félelmes ellenséget elválasztja. Legjobban fáj a nemzetnek az idegenek szám nélkül való becsempészése. Sem honszeretet, sem érdek nem köti őket a reájok nézve idegen földhöz s így nem is gondolnak egyébbel, mint azzal, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet csikarjanak ki belőle. S nem attól kell tartani őfelségének, hogy egyik, vagy másik úr elpártol tőle, hanem az egész nép elidegenedik.”
103. oldal, Egy kis békesség
Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka Dobó István regényes életrajza
Jókelvén meg sem kezdték a rendek másnapi tanácskozásaikat, amikor híre jött, hogy Tóth Mihály a hajdúival visszafoglalta Szegedet a töröktől. Zengett Pozsony a „vivát” kiáltozásoktól, azon estén fáklyáktól világolt a város, forogtak a cinkupák.
Az öröm és a bor mámorát egyszeriben elfújta pár nap múlva a riasztó jelentés: a törökök ismét behatoltak Szegedre s hatszáz foglyot, meg ötezer orrot küldtek Szolimánnak ajándékba. A szegediek valósággal tolongtak arra a helyre, ahol az orrokat nyesik, mert az a hír terjedt el, hogy aki nem vágatja le az orrát, annak fejét veszik. Ijesztő, torz látványok hada lett a szegedi polgárság s az ajándékot vivő hajó nyomán a rothadó hús émelyítő szaga szállongott a Tisza mentén.
79. oldal, Esküvő az egri várban