!

Kányádi Sándor magyar

Sándor Kányádi

1929. május 10. (Nagygalambfalva) – 2018. június 20.

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kányádi_Sándor
DIAhttp://pim.hu/object.217F966C-6108-4AE0-B9E6-0D1D929CA76D.ivy

Képek 5

Könyvei 59

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Sörény és koponya
Kányádi Sándor: Kányádi Sándor válogatott versei
Kányádi Sándor: Világlátott egérke
Kányádi Sándor: A kíváncsi Hold
Kányádi Sándor: Kecskemesék
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Kányádi Sándor: Zümmögő
Kányádi Sándor: Virágon vett vitéz
Kányádi Sándor: Kakasszótól pacsirtáig

Szerkesztései 1

Kányádi Sándor (szerk.): Erdélyi jiddis népköltészet

Fordításai 21

Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
Mihai Eminescu: Mihai Eminescu versei
Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz
Kányádi Sándor (szerk.): Erdélyi jiddis népköltészet
Egy kis madárka ül vala / Es saß ein klein Waldvögelein
Karig Sára – Walter Lowenfels (szerk.): Hol van Vietnam?
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Rainer Maria Rilke: Ősz / Herbst
Tudor Arghezi: A világ szája
Aurel Rau: Törékeny lányok

Antológiák 23

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Muzsikáló madárház
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Gróh Ilona (szerk.): Jöjj ki, napocska!
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek

Róla szóló könyvek 8

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Ködöböcz Gábor: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében
Márkus Béla (szerk.): Tanulmányok Kányádi Sándorról
Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor
Bertha Zoltán: Fekete-piros versek költője – Kányádi Sándor
Pécsi Györgyi: „meggyötörten is gyönyörű”
Vörös László: Kányádi Sándor
Széles Klára: Szeged–Kolozsvár 1955–1992

Alkotói polc

>!
matraimelinda

Kányádi Sándor 31 alkotói Bővebben

Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások I.
Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások II.
Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások III.
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban
Kányádi Sándor: Kilenc kecske
Kányádi Sándor: Farkasűző furulya
Kányádi Sándor: Sörény és koponya
Kányádi Sándor: Jövendőmondás

Népszerű alkotóértékelések

>!
B_Panka

Kányádi Sándor

Nagyon szeretem a verseit. Ez mindent elmond:
"vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad"

>!
konnyufanni

Kányádi Sándor

egyik meghatárotó író-költője a gyerekkoromban, aki rendkívül intelligenes mesékkel, versekkel varázsolt el

>!
Georginanéven P

Kányádi Sándor

Nagyon sajnálom. Mindig is a kedvencem (volt). ;-(


Népszerű idézetek

>!
Bi_bi_bi

Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlanul köt hozzád
e magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.

>!
Dün SP

Álmodó

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik –, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

2 hozzászólás
>!
BookShe 

Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

1994

1 hozzászólás
>!
eme P

be megtisztulna a líra:
egyik-másik kollégám ha versek helyett
marhacédulákat írna.

Arany János kalapja - 1955 (8. o.)

1 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

Előhang

2 hozzászólás
>!
szera

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

1994

128-129. oldal

4 hozzászólás
>!
eme P

Feküdtél-e már késeken,
háltál-e jégen meztelen,
hagyott-e már úgy el a vér,
öntött-e már úgy el a vér,
hogy ne hallj, ne láss?

Borult-e rád már óceán,
nyelved volt-e már celofán,
robbant-e szét már szemgolyód,
mint a mélyvízből kifogott
halaké?

Voltál-e lábon égetett,
tépték-e ki a gyökered,
faragták-e a csontodat,
millió tonna súly alatt
nyögtél-e már?

Vertek-e földbe, mint karót,
rügyezett-e már két karod,
hullattál-e már lombokat,
voltál-e üresen maradt
fészek a fán?

162. oldal, Kérdések

1 hozzászólás
>!
szera

ÁLMODÓ

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkésztem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog,
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik –, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

10-11. oldal

>!
gjudit8

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.

Kányádi Sándor: Ha a napnak 12. oldal · Kányádi Sándor

>!
encsy_eszter

Távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat