!

Kálnoky László magyar

1912. szeptember 5. (Eger) – 1985. július 30. (Budakeszi)

Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévKálnoky László
Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kalnoky-laszlo
Életrajz

Könyvei 20

Kálnoky László: Kálnoky László összegyűjtött versei
Kálnoky László: Egy mítosz születése
Kálnoky László: Egy pontosvessző térdkalácsa
Kálnoky László: Lázas csillagon
Kálnoky László: Bálnák a parton
Kálnoky László: Farsang utóján
Kálnoky László: Az üvegkalap
Kálnoky László: Letépett álarcok
Kálnoky László: Összegyűjtött versek
Kálnoky László: Szerenád – versek a szerelemről

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok Osiris · Poesis Hungarica · A magyar költészet kincsestára Unikornis

Szerkesztései 2

Kálnoky László (szerk.): Virágzó tüzek
Kálnoky László (szerk.): Évgyűrűk

Fordításai 189

Johann Wolfgang Goethe: Faust
N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
François Villon: François Villon összes versei
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei
François Villon: François Villon versei
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe versei
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Hófehérke
Robert Burns: Robert Burns versei
A romlás virágai
Jean de La Fontaine: Állatmesék

Antológiák 43

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Réz Pál (szerk.): Magyar Erato
Borbély Sándor (szerk.): Szívem
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Bata Imre (szerk.): Szép versek 1979
Kormos István (szerk.): Új szerelmes kalendárium
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Alföldy Jenő (szerk.): Versek a zsebben

Róla szóló könyvek 8

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány
Alföldy Jenő: Kálnoky László
Pomogáts Béla: Másik Magyarország
Vas István: Az ismeretlen isten
Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló
Alföldy Jenő: Két költő

Népszerű idézetek

alaurent P>!

Vannak repülő csészealjak
Saját szememmel láttam egyet.
Egy haragos női kéz
repítette felém,
de idejében félrekaptam a fejemet,
úgyhogy diribdarabra tört
a sárga csempés konyhafalon.

Kálnoky László: Egy pontosvessző térdkalácsa Válogatás a költő humoros verseiből

kicsibak P>!

Az árnyak kertje

E kert az árnyak kertje itt.
Aki a kertkapun belép,
múltjáról elfeledkezik,

s vértelen árnyként át meg át
bolyongja szüntelen sötét
útjai labirintusát.

Nem kert e kert, nem lét e lét,
nem ösvény az ösvény, ahol
vaktában lép a láb, ha lép.

Mert régi énjét elveti,
ki itt teng, s újszerű erők
szabnak törvényeket neki.

Jaj, minden kútforrás hamis
e szörnyű kertről! Tévedett
Vergilius és Dante is.

Fagyos szelek lebegtetik
a teljes semmiség felé
tartó pusztuló lelkeit,

s még hírmondó se szabadul
szegény lárvák közül, kiket
az árnyak kertje ejt rabul.

22. oldal - Az árnyak kertje, 1932-1938 (Osiris, 2006)

alaurent P>!

A szívdobogás a fatörzsben,
a mellkasban szaporodó évgyűrűk szorítása
intő jel. Nem tartozol többé a láthatatlanok
közé, akiket nem vesz észre s elmegy mellettük a halál.
A te időd már megszámláltatott.

Ami hátravan (XII. 1.)

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Kissé fáztam, és úgy feküdtünk,
a semmit nézve, szótlan, ébren,
mint két fogoly az éjszaka
fekete bársonybörtönében.

74. oldal, Találka, részlet

Lunemorte P>!

A szív bolond, az ész kegyetlen,
vadállat éhezik a testben…
Az ember szörnyeteg!

120. oldal, Szakításkor (részlet)

Bla IP>!

Sokszor hittem: szeretlek, mint a fák
a nap fényét, langyos esőt a földek,
patak vizét a hal, lombját az ág,
zenét a fül, fáradt szem üde zöldet.
De képzeletben, hogy magam se vártam,
rámtört a vágy, a kerge gyorsvonat,
s nem láttam arcodat,
csak combjaid ragyogtak a homályban.

Kettesben

kicsibak P>!

Ha arra gondolok

ha arra gondolok miféle ismeretlen szellemekkel
kötöttem szerződést velük miféle áldomást
ittam közös kehelyből miféle ismeretlen folyadékot
milyen gyanús ízű folyadékot kellett felhajtanom
talán mérget talán az örök élet italát
ha arra gondolok hogyan jártam mezítláb
a szakadék fölött borotvaélen
ha rájuk gondolok akik sosem láthatják arcomat
csak rossznál rosszabb képeim sorát
különféle versantológiákban
ha arra gondolok hogy nyugszom majd örökre
s valaki megtalálja véletlenül a múltba vezető
titkos ajtót s rám bukkan s fölébreszt
tudom keserűbb lesz akkor végső órámnál is az ébredés
amikor gátjait áttöri a vér zuhataga
ereimben mikor lerázom magamról a sír porát
előre arra gondolok milyen lesz az elfelejtett s megváltozott
világ mit újra látok
az ismeretlen madarak egy híd vagy partszegély fölött
az óriás-rovarszerű hatalmas járművek az utakon
s ha megint beesteledik nem láthatom többé amit szeretnék
nem csodálhatom meg a köznapi vagy a különleges látványokat
rozsdás géproncsokat világító virágokat
egy sün apró lábnyomait
miket az ösvény ázott földjén otthagyott
szerencse hogy túl nehezen nyílik meg az az ajtó
szerencse hogy nehéz lesz rám találni
szerencse hogy még meg sem született aki majd rám talál
és visszaszólít egy olyan világba
ahol már nem kívánok élni

610-611. oldal - Hőstettek az ülőkádban, 1984-1985 (Osiris, 2006)

Lunemorte P>!

Az minden létező tragédiája,
hogy percnyi éltét túlértékeli.

125. oldal, Jegyzetek a pokolban (részlet)

>!

Mikor szél fúj az erdőn,
zenekart alakítanak a fák,
ágaik hangszerek. Szeszélyes
dallamokat susognak, fütyörésznek.

Zenekar (I. 20.)

Lunemorte P>!

Beteg vagyok, de szenvedéshez edzett.
Élek, s tudom: nem lenni volna jobb.

121. oldal, Jegyzetek a pokolban (részlet)