Kalmár Péter magyar

A „papír” leghétköznapibb szavaink egyike. Újság, autóbuszjegy, zsebkendő, levél, zacskó, doboz, törülköző, könyv és még ki tudja hányféle formában kerül naponta a kezünkbe.

Előszó

Az írást, a gondolatok rögzítésének sokáig szinte egyetlen módját, mintegy 5000 éve használja az emberiség. Az írás előzményei egészen az ősember koráig nyúlnak vissza. A kőkorszakbeli emberek barlangrajzai, sziklaképei a
környező világot ábrázolták.

A papírkészítő műhelyekben szerettek énekelni. A legismertebb munkadal német nyelvterületről származik:

Wir machen die Sachen die nimmer vergehn
aus Tücher die Bücher
die immer bestehen;
Wir schikken zu drükken den Drukkern von hier
die geben das Leben dem todten Papier
dort stampffen die Stampffen die Hadern und Lumpen
dort strudeln und wudeln die plumpenden Pumpen;
dort presset
dort lässet man leimen Papier;
dort schälet
und zählet und giebt mans herfür.

A dal lüktetése, ritmusa magával ragadó. Szabad fordítása éppen ezért csak a tartalmát adhatná vissza. Így kezdődik:

„Soha el nem múló dolgokat készítünk,
a rongyokból könyvet,
mely mindig él velünk…”

Heine egy dalában például így ír róla:

„Ha az ég minden csillaga író
S maga az ég papírból lenne,
Szerelmünk leírni mégsem tudná
Minden írónak ezer keze”.
(Kalmár Vera fordítása)