Kálmán Zsófia magyar

A gyerekek nem születnek előítéletekkel, hanem tőlünk, a felnőttektől tanulják azokat. Ha nem tanulják, akkor az egyiptomi és az izraeli kislanyok együtt tudnak körjátékot játszani, a magyar és a japán hajtja az ugrókötelet a kínainak, és a chilei, guayanai és dán fiúk tökéletes nemzetközi egyetértésben hajkurásszák a legkülönbözőbb színű kislányokat. Az iskolában megemlékeztek minden nemzet és minden vallás ünnepeiről. Az iskola karácsonyi ünnepélyén előadtak betlehemes játékokat, énekeltek viktoriánus karácsonyi dalokat, és eljátszották a zsidó chanuka ünnep bibliai történetét. Megünnepelték a kínai és a japán újévet, és megtanulták, hogy mit énekelnek Egyiptomban, ha fiú születik a családban, Anna kiselőadását követően pedig természetesen megemlékeztek 1848. március 15-ről is.

Ők, legalábbis a saját kis közösségükben, megvalósították a világbékét. Egymás iránti türelmet, a más ember hagyományainak, gondolkodásának, nyelvének tiszteletben tartását tanulták és gyakorolták a napi életben. Nem hiszem, hogy van iskola a világon, amelyben ennél többre taníthatnák a gyermekeket.

108. oldal

Toronto egyik körzetében már tíz éve működik a „Szomszéd a szomszédért” mozgalom. Néhány asszony megszervezte, hogy a környékbeli háziasszonyok, egyedülálló anyák, munkanélküliek a lakóhelyük közelében kereshessenek egy kis pénzt. Bejárták a körzetet, összeírták, melyik házban él idős, beteges, magános ember. A rászorulók filléreket fizetnek a segítségért, de a dolgozók megkereshetnek 3-4 dollárt óránként. A különbözetet a kis szervezet fedezi, a közösség jótékonyságából. Az asszonyok megfőznek, bevásárolnak, elintézik a mosodát, porszívóznak, ágyat húznak. Megmosdatják, megborotválják az önellátásra képteleneket, kiváltják a gyógyszert.
Mindenki jól jár ezzel a megoldással. Azok az idős betegek is, akiket így mentenek meg az intézeti elhelyezéstől, és azok is, akik ily módon egészíthetik ki jövedelmüket.

61. oldal

Ez idő tájt, 1656-ban jön létre Párizsban az a kórház, a Salpetriere, amelybe – királyi ediktum nyomán – ezrével zárták be a hajléktalanokat, a munka nélkül csavargókat, a koldusokat, tehát a „semmittevőket”, és persze a „bolondokat” is. A korábbi korok – s feledkezzünk most meg egy időre az iménti kínai példáról – képesek voltak együtt élni mindannyiukkal. A „falu bolondjának” intézményét egy-egy kisebb település könnyen elbírta még. Ezt az idillinek tűnő képet a városiasodás mellett a gazdasági fejlődésből következő jegyek, például a manufaktúrák adóterheinek növekedése törölte el. A folyamat mögött ott sejthetjük egyebek mellett az orvoslás tudományának folyamatos fejlődését és részben ennek következményeként az emberiség létszámának demográfiailag is jól értelmezhető folyamatos növekedési trendjét.

3.5. 1.2.5. „Bolondok" és mások

Kanadában az a szép, hogy míg komoly erőfeszítéseket tesznek a közös nyelv jó színvonalú elsajátíttatásáért, a legmesszebbmenőkig támogatják az anyanyelv megőrzését és művelését is. Hányszor előfordult a történelemben, hogy az egyik népcsoport elsöpörte, beolvasztotta a vele egy országban élő valamennyi más nép kultúráját és nyelvét, Kanada pedig büszkén vállalja száznemzetes voltát. Minden torontói kisiskolás részére ingyenes az anyanyelvi oktatás.
Annáék iskolájában is kiosztottak ún. „Heritage program” (anyanyelvi-örökségi program)-füzeteket, amelyekben felajánlották, hogy kívánságunkra a gyermek részt vehet anyanyelvi oktatásban is. A „Heritage program” nyelvóráin a nyelvet kulturális és történelmi összefüggéseiben oktatják, hogy a gyermekek minél gazdagabb örökséget vihessenek tovább magukkal. Az 1982-83-as tanévre 42 nyelven, így albán, örmény, arab, bengál, holland, észt, gael, macedón, urdu, gudzsarati, hindu, magyar és szerb nyelven is biztosítottak anyanyelvi oktatást.

97. oldal

Nyilván nemcsak a torontói magyarok, hanem az összes többi ott élő nemzetiség is próbálja megőrizni saját nemzeti tudatát. Ennek a jegyében rendezik meg minden évben Toronto nagy nemzetiségi parádéját, a Karavánt. A Karaván szép példája annak a törekvésnek, hogy ne egyszerűen csak eltűrni tanuljuk meg egymás sokféleségét, hanem képesek legyünk élvezni is azt.

51. oldal

" […] Talán az egész civilizációnk sem akar szembenézni a keserű ténnyel, hogy az egészség illúzióját fel kell adnunk, a modern társadalomban a teljes részvétel képessége csak időleges, ezalatt az emberek jelentős része környezeti vagy saját életvezetése által kiváltott ártalmak következtében krónikus beteg lesz, fogyatékossá vagy rokkanttá válik.” (Buda 1990, 1.)

1.2. A hatalom és a fogyatékosság viszonya

Kevesen tudják, hogy Decimus Iunius Iuvenalistól, az I. század derekán Rómában széles körben ismert szatíraírótól származik a gyakran idézett mondás: „ép testben ép lélek”. De csak ép testben volna ép lélek? Ép testben biztosan ép a lélek? Ha valakinek a teste nem ép, annak nagy valószínűséggel a lelke (szelleme, pszichéje stb.) se volna teljesen tökéletes? Remélhető: ez a könyv bizonyíték lesz rá, hogy nem így van. Ráadásul az eredeti Iuvenalis-idézet egyáltalán nem ezt sugallja, főleg nem, ha teljességében olvassuk (Szatírák, X. 356):
„Bízd rájuk, döntsék maguk el majd isteneink azt,
hogy hozzánk mi való és jóllétünkre mi szolgál.
Ők, mi legüdvösebb adják ahelyett, ami kedves,
s jobban féltik az embert, mint maga! Lelki szeszélyek
elvakuló, sodró vágyak visznek, mikor asszonyt
választunk, ki nekünk gyereket szül. Csakhogy előre
tudják ők: fiaink milyenek lesznek, s feleségünk.
Hogy kérj hát valamit, s a fehér disznó zsigereivel
s szent kolbászaival tiszteld áldozva az oltárt:
ép testben legyen ép lélek – kérd ezt az imádban;
hősi szívért könyörögj, mely nem fél semmi haláltól.”
(Muraközy Gyula ford.)

2.5. 1.1.5. Egy-két forrás az ókori Rómából

Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Amerikában élő magyarok kulturális, tudományos vagy művészeti teljesítményeivel vagy azok jó hírével találkoztunk. Ha kulturáltabb, többnyire értelmiségi amerikainak mondtuk, hogy magyarok vagyunk, sohasem a „gulas-fokos-puszta” kép ugrott be, hanem elismerően bólintott, s mondta szakmája szerint, hogy á, Wigner Jenő és Szilárd Leó, a nagy fizikusok! A matematikusok Neumann Jánost és Pólya Tibort emlegették tisztelettel, orvosi körökben Békési, Bárány és Szent-Györgyi lehetetlenségig elferdített neveivel társították magyarságunkat. Bartókról, Kodályról mindegyikük tudott, hiszen a chicagói klasszikus zene-adó műsorán rendszeresen szerepeltek Bartók-művek, a legjobb zenekarok, legnevesebb karmesterek előadásában. Szinte komikus dolog felsorolni a ma élő legnagyobb amerikai karmestereket és azokat, akiknek a lemezeit a leggyakrabban játsszák a rádióban: Szél György, Solti György, Ormándy Jenő, Doráti Antal, Reiner Frigyes, Christoph von Dohnányi. Nem akadt olyan, valamennyire is tájékozott chicagói, aki hallván, hogy magyarok vagyunk, ne bólintott volna áhítattal, persze, Sir George Solti! És hencegés nélkül állíthatjuk, hogy nem egy tudományos összejövetelen adóztak elismeréssel a magyar kutatóknak, eredményeiknek. Előfordult, hogy a dicséret kissé sajátos formában érkezett: „Kedves kolléga, maguknak ott Magyarországon igencsak értelmesnek kell lenniök, ha a vacak gépeikkel és a felszereléseikkel ilyen eredményeket képesek produkálni!”

205. oldal

Természetesen eleinte mi is megdöbbentünk, de aztán megtanultuk, hogy az amerikai polgár nem használja járásra az alsó végtagjait. Beül az autóba, behajt az almáskertbe, végighajt a kifejezetten az autósok miatt szélesre hagyott utakon, kiszemel egy fát, megáll alatta, kiszáll, uzsonnázik a nagy fáradtságra, majd leszedi a nagyon keze ügyébe eső almákat, és a jól sikerült kirándulás okozta, kellemes fáradtság érzésével tér haza.

Marokkói vendéglőbe karácsony táján jutottunk el…
Az étterem legfőbb vonzereje a hastáncosnő. Fátyol borítja hosszú, fekete haját, rézpénzekből fűzött ágyékkötő övezi (nem túl vékony) csipőjét, kunkori orrú arany papucsa hangtalanul csusszan a szőnyegen. Csörgődobjával és érmefüzéreinek pengésével kíséri a kopogós, lüktető muzsikát.
A vérforraló arab zenére lejtett, érzéki hastáncszám egyetlen szépséghibája, hogy japán lány járja. De hát Toronto nem lenne Toronto, ha ez nem így alakul.

143. oldal