Kákosy László magyar

– …szólj Kharidasz, mi van ott lenn?
– „Éj."

A régi egyiptomiak a Nílus áradó vizét Hápi néven férfi istenné tették, akinek feltűnően nagy, nőies melle a nemző- és teremtőerő egységét fejezi ki az életadó vízben. A tiszteletére rendezett ünnepségek fontos aktusa volt az áldozatok és könyvek vízbe dobása.

Az ország és népe

Az egyiptomiak önmagukat egyszerűen „emberek"-nek nevezték, idegenekre nagyon ritkán alkalmazták ezt a megjelölést.

Az ország és népe

Az ízisz-vallás három fokozaton át vezette híveit a legbensőbb titkok felé, Mithrasz seregének tagjait hat fokozat készítette elő a hetedik beavatásra, mely a páter cím viselésére jogosította a müsztészt. A misztériumok új viszonyt teremtettek az isten és a hivő között, aki tudójává vált a szent történet legrejtettebb részleteinek is. Egyes misztériumok során pszichológiai szempontból kiváló érzékkel megrendezett külsőségek között a mítosz máskor homályba burkolt mozzanatait adták elő dramatikus formában. A legtöbb hivő számára a legfontosabb a halál utáni lét bizonyossága volt, ez állt az ízisz-misztérium középpontjában.

A halál határán jártam…

Eddig az egyiptomi időkoncepciónak azokkal a vonatkozásaival foglalkoztunk, melyek valamilyen formában nem ismeretlenek a későbbi filozófia vagy tudomány számára sem. A megszámlálhatatlan alkalommal előforduló neheh és dzsel terminus esetében azonban már ismeretlen vizeken kell eveznie a kutatónak. Olyan komplex fogalmakkal van itt dolgunk, melyek megfelelőit másutt hiába keresnénk.
Általában örökkévalóság és öröklét fordítást alkalmazunk. A neheh vagy heh szó hieroglif irásmódjában a Nap-determinatívum a fénnyel fogalmi kapcsolatra mutat. Ez a vonás nyer részletesebb kifejtést a Halottak Könyve 17. fejezetében, ahol az örök megújulás mesés madarával, a főnixszel azonosított Oziriszról azt mondják; „Én vagyok a Héliupoliszban levő nagy főnix, felülvizsgálója mindannak, ami létezik.
(Kommentár:) Ozirisz az. Ami a létezőt illeti, a neheh az és a dzset. Ami a nehehet illeti, az a nappal, ami a dzsetet illeti, az az éjszaka." (Urk. V, 16. vö. CT IV. l98. skk.) Neheh és dzset ebben a szövegben mint két napszak szerepel, de természetesen a napok összességének viszonylatában.
Más nagyságrendben jelentkezik a két fogalom viszonya újévkor: „Az újév : a neheh kezdete és a dzset vége" – mondja egy újbirodalmi papirusz […] Az újév határpontjáról tekintve dzser a múlt, neheh a kezdődő év, a jövő.
„Ami a tegnapot illeti, az Ozirisz, ami a holnapot illeti, az Ré" olvassuk a Halottak Könyve 17. fejezetében. (Urk. V. 12.) […] Az egyiptomi vallásfilozófiai gondolkodás jellegzetes mechanizmusa más mitológiai vonatkozásokkal is gazdagította ezt a két absztrakt fogalmat.
Azonosak lehetnek suval (neheh) és Tefnuttal (dzset), aminek lényegi mondanivalója az, hogy nem ősprincípiumok, csak a teremtés folyamatának megkezdődése után, a második fokozatban nyernek létet.
Neheh és dzset, bár a köznapi és a történelmi távlatú időn nagyságrendben messze felülálló és ezektől minőségileg is különböző időfogalmak, mégis végesek, határaik vannak…

Attisz, Adonisz, Ozirisz a vegetációs istenek közé tartoznak. Kultuszukban közös elem az istenség halála, majd győzelme a halálon.

… a núbiai Abu-Szimbelben, a templom egyik szobrán lévő L. Gyertyánffy felirat, illetve mellette az 1840-es évszám felfedezése; e név számos más egyiptomi műemléken is előfordul.

Valóban visszatetsző, amit az egyiptomiakról mondasz, Mómosz. Csakhogy mindez javarészt a misztériumok világához tartozik, és a beavatatlan ne nagyon nevessen rajtuk.

Oly szorosan társult a gúla a Napisten-hithez, hogy a sugarakat némelykor kis, egymás alatt álló háromszögek sorával szemléltették, melyek csúcsa a korong felé mutatott, a fényforrás felé, ahol megszülettek.
(Egyes képeken a háromszögek virágkelyhekké alakultak.) A napfényt tehát parányi háromszögekből álló szubsztanciának gondolták, s az anyagban realizálódott monumentális háromszögek is megőrizték fénytermészetüket.
Ezek a nézetek is közrejátszottak abban, hogy egyes görögök a pür, tűz szóval akarták rokonítani a piramist. Egyes antik szerzők úgy hitték, hogy a piramisoknak nincs árnyéka.