Kabai Zoltán
| Katalógusnév | Kabai Zoltán |
|---|
Könyvei 2
Népszerű idézetek
Egy városi irodalmi estről
Jakab Lajos vasutas barátomnak
Az író népszerűsége más.
Nem olyan, mint a futballistáé,
akiről azt is tudjuk,
hogy részegen focilabdát tetováltatott
a bal heréjére.
Az írót nem várják paparazzik az állomáson,
véletlenül kerül a turisták fényképére,
amelyen évek múlva veszik észre, ha egyáltalán.
Nem őrzik biztonsági őrök a nyugalmát,
inkább
ők verik meg.
A rajongók visszafogott örömmel konstatálják,
ha megérkezik a kedvencük.
Próbálnak a közelébe kerülni.
Elcsípni valamit a magánbeszélgetéseiből,
hogy aztán ezt jól értesültként továbbadhassák.
Az írót nem viszik jó hírű étterembe,
várja a bort, amit ígértek, elfogad
zsíros kenyeret.
A beszélgetés időtartama szigorú korlátok között,
melyeket nem ő jelöl ki. Felolvasása alatt nem
röpülnek bugyik a színpadra.
Előfordult, hogy az előadás végén kispadon ülve
várta, hogy kifizessék az útiköltségét.
Az író nőrajongói meglehetősen visszafogottak,
az előadás után próbálnak elvegyülni az író társaságában.
Mintegy véletlenül asztalához ülnek,
nem sietik el a bemutatkozást.
Az írónak nem emelik fel a pólójukat a lányok,
hogy oda dedikáljon. Sokkal nehezebben, igaz,
sokkal szenvedélyesebben sóhajtozik a blúz, ha
kibújik a gomb a lyukból.
Az író másnap nem ér rá a fejfájásra, lelkiismeret-furdalásra,
mert vissza kell mennie az íróasztalához, hogy megírjon egy
keveset fizető kritikát
57. oldal - Egy városi irodalmi estről (Z)
e g y s ö r ö z ő p u l t j a m ö g ü l
elnézve a világot,
jóféle italokat csapolva, azt is hihetnénk, megvan minden
rendben; de nem kell nagyon hunyorogni, hogy a bejáraton
túllássak (és nem pusztán azért, mert a pult másik oldaláról
minden jobban észrevehető). az igazságnak nincs kedve,
hát itt áll előttem mindaz az elesettség, mely oly
jellemzőnek tetszik, hideg van, mint egy fasírtban, nem
csak a látványosabbjára gondolok, mint a naponta mosdóba
kéredzkedő hajléktalan nő, a minden héten beköszönő
félkegyelmű fiú, vagy a vendégek hektikus sztorijai.
tágabbra nyílik a lélek horizontja, mutatja a nem nyilvánvalót,
itt állnak a gondolkodásukban megnyomorítottak, tartásukban
megtörtek, életükből kisemmizettek szégyenkező sorai; velünk
szemben nyomul az „elit”, morális fogyatékossága, test- és
konyhaszaga még a szánkat is befogja — csak nézem ámulva
és elborzadva, mert soha nem gondoltam volna, hogy valaha
ismét egy házmesterköztársaságban találom magam,
ahol amit egyszer már kiradíroztak, most újra belevésik
a papírba: „legújabb kor” meg „a győztesek kultúrája”.
34. oldal - egy söröző pultja mögül (L)
indián nyár
Ahogy a szél az első lehullott levelet
csörgeti a bitumenen,
járja ősi táncát,
mintha egész nyáron erre
a szeptemberi estére várt volna,
mikor még száraz a járda,
hogy ebben a lágy melegben
fülledt ritmusra járja,
mintha nem gondolna az elmúlásra,
hogy ez valójában a halál tánca.
14. oldal
kontúr, szégyen
mert az elmúlt napokban
(és hetekben és hónapokban)
sok minden történt, és mégis
mintha mi sem történt volna,
akarom mondani,
mert már megint elbaltáztam a konjugációt,
semmi nem történt,
és mintha mi sem történt volna, holott;
és mert aztán az volt,
hogy semmit sem bírtam tenni,
hideg rázott, szorongás fektetett,
hogy a többiről már ne is beszéljek,
pedig elméleteim természetesen vannak,
de sőt tudom, amit tudok, és bár ne tudnám,
minek tanultam meg olvasni;
vagy mert most már képes vagyok
lemondani nosztalgiáról,
konfúz tükörképről,
legyen akár pontos;
ezért nem gondolhatom,
hogy jogom lenne kérdéseket feltenni
(ha nincsenek válaszok,
akkor eleve erkölcstelen kérdezni is),
sőt voltaképpen megszólalnom sincs;
és ugyanezért nem beszélhetek
méltatlan helyzetekről sem
ridegen tompuló csöndekre,
holmi otromba időzítésre hivatkozva,
eszembe sem juthat térkép, metafora,
pláne szószedet egy lexikonból,
jó esetben is csak dadoghatok,
szégyenkezve mindenért;
valamint mindezek miatt néznem,
látnom is tilos az összes sziluettet
(melyekhez egyébként közöm
bár volna ugyan, de nincs),
nemhogy felismerni;
viszont még kijelenthetem:
jogom van nem félni a haláltól.
nézem a fehér rózsát az autó ülései között.
46. oldal - kontúr, szégyen (L)
