Juvan Sesztalov manysi
1937. június 22. (Kamratka, Szovjetunió) – 2011. november 5. (Hanti-Manszijszk, Oroszország)
Teljes név | Юван Николаевич Шесталов (Yuvan Nikolayevich Shestalov) |
---|---|
Katalógusnév | Sesztalov, Juvan |
Nem | férfi |
Könyvei 5
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető
Antológiák 14
Népszerű idézetek
Ajándékozz egy dalt az égnek – meseként tér majd vissza hozzád. Ajándékozz erőt a folyónak – halként tér majd vissza hozzád. Ajándékozz szerelmet a földnek – boldogságként tér majd vissza hozzád.
183. oldal
Bizony kibírjuk a jeges telet
fagyban felnövő lelkek méltóságával.
Bizony kibírjuk a havas telet
föld kemény fiai okosságával.
Tanulunk a fagytól szilárdságot,
nem kegyetlenséget.
Tanulunk a széltől szabadságot,
nem szertelenséget.
Hótól tisztaságot.
Földtől kedvességet.
Égtől magasságot.
67. oldal, Medve éneke a búvármadárnőről
A farkasok persze nemcsak úgy, minden megkérdezés nélkül vetik rá magukat az emberekre és a hízott rénszarvascsordákra. Mielőtt támadnak, felüvöltenek, mint az üvöltő hófergeteg, sírnak. Könyörgik az eget, engedélyt kérnek maguknak, hogy megmutathassák, ki a legbűnösebb, kin van a sor, hogy a farkasfogak közt megbűnhődjék az elkövetett bűnökért.
A farkasok üvöltenek – beszélnek az éggel. A farkasok támadása – az ég kívánsága, a végzet.
69. oldal
Mikor ikra voltam…
Mikor ikra voltam,
nem ettek meg.
Mikor féreg voltam,
nem léptek rám.
Mókusként szökelltem,
nem fogtak meg.
Medveként cammogtam,
nem öltek meg.
Emberré váltomban
legyőzhetnek?
79. oldal
Olyan gyorsan, mint ahogy megtelik lével az érett északi vörösszeder, elmúlt a nyár az Urálban.
78. oldal
Many-agi mosolyog: látszik, hogy valami finomat vár. A sátortól oldalt, ahová a kályha vasrácsos ajtócskáival nézett, megmozdult egy bunda: a sátorba bejött Aj-Ot. Valami van nála. Leül az asztalhoz, keresztbe téve lábát. Veszi a vadászkést – és máris sorjáznak az asztalon a finom – nagyon finom, fagyottan-összefagyott vékonyka szarvasmájszeletek.
A legvékonyabb szelet már a kislány kezében van, megfürdik az asztalra szórt sóban, és szétolvad az ajkacskái között…
33. oldal
Hát lehet fagyoskodni ilyen csodálatos szépség láttán? Ha a hold fényénél nyugodtál el. A fények mellett, a havon, hosszú árnyak hevernek. Mintha élnének, még lélegzenek is. Nem, nem ők lélegeznek, hanem a rénszarvasok. Látom, hogy játszadozik orrlyukaiknál kék sugaraival a hold. A szarvasok nem félik a fagyot. Ők szeretik a szépséget.
54. oldal
…Miszne, ki is ő valójában? Te természetesen nem ismered. Bezzeg tudnád, ha csúsztál volna a Kő-Urál lejtőin, melyek egyenesen az égig nőttek, ha hó alatt átaludtál volna már tajgai éjszakát, mely hosszabb, mint a leghosszabb út, ha barangoltál volna a cirbolyafenyők és vörösfenyvesek között, melyek oly magasak és fehérek, hogy az aranyszínű téli nap nem tud keresztülhatolni rajtuk, csak sugarai siklanak át csillogó ujjaikkal a hatalmas fák ezüstös csúcsain. Alattuk pedig minden titokteli és csendes, nem ropog a hó, nem mozdul az ág. Csak fenyők meg cirbolyák, meg ég, meg hó, hó és hó vég nélkül, határtalanul.
20-21. oldal
Aztán hosszasan, élvezettel ittuk a sűrű, sötétbarna italt, a nyírtaplóról öntött forró teavizet.
[…]
Pattogj, pattogj, arany tűz!
Forró tea, fagyot űzz!
Fagyott halnál fehérebb
Arcunk, testünk – segíts meg!
Szánkba csorduló parázs,
Felhevítsz mint semmi más.
Vérünk is tán megalvadt,
Frissítsd fel, forró harmat!
49. oldal
Ilyenek hát a nők! Még a mindent látó szellem sem tud kiigazodni rajtuk! No de azért a férfiak sem különbek: először a lábakat nézik, s ha az nem tetszik, a többire már nem is kíváncsiak. Így azután mindent elveszíthetnek.
69. oldal