!

Juvan Sesztalov manysi

Juván Sesztalov

1937. június 22. (Kamratka, Szovjetunió) – 2011. november 5. (Hanti-Manszijszk, Oroszország)

Teljes névЮван Николаевич Шесталов (Yuvan Nikolayevich Shestalov)
KatalógusnévSesztalov, Juvan
Nemférfi

Könyvei 5

Juvan Sesztalov: Medveünnep közeledik
Juvan Sesztalov: Amikor a nap ringatott
Juvan Sesztalov: Julianus rám talált
Juván Sesztalov: Kék vándorutak
Juvan Sesztalov: Torum tudata, a természet tudata / A megmentés útja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető

Antológiák 14

Rába György (szerk.): Verses világjárás
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Domokos Péter (szerk.): Medveének
Németh Éva (szerk.): Amikor elmennek a bálnák
Dala László – Fazekas László – T. Aszódi Éva (szerk.): Kincskeresők 1974
Rab Zsuzsa (szerk.): Ma mondd!
Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor
Rab Zsuzsa (szerk.): Ablak a tavaszi térre
Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Ajándékozz egy dalt az égnek – meseként tér majd vissza hozzád. Ajándékozz erőt a folyónak – halként tér majd vissza hozzád. Ajándékozz szerelmet a földnek – boldogságként tér majd vissza hozzád.

183. oldal

Timár_Krisztina I>!

Bizony kibírjuk a jeges telet
fagyban felnövő lelkek méltóságával.
Bizony kibírjuk a havas telet
föld kemény fiai okosságával.
Tanulunk a fagytól szilárdságot,
nem kegyetlenséget.
Tanulunk a széltől szabadságot,
nem szertelenséget.
Hótól tisztaságot.
Földtől kedvességet.
Égtől magasságot.

67. oldal, Medve éneke a búvármadárnőről

Timár_Krisztina I>!

A farkasok persze nemcsak úgy, minden megkérdezés nélkül vetik rá magukat az emberekre és a hízott rénszarvascsordákra. Mielőtt támadnak, felüvöltenek, mint az üvöltő hófergeteg, sírnak. Könyörgik az eget, engedélyt kérnek maguknak, hogy megmutathassák, ki a legbűnösebb, kin van a sor, hogy a farkasfogak közt megbűnhődjék az elkövetett bűnökért.
A farkasok üvöltenek – beszélnek az éggel. A farkasok támadása – az ég kívánsága, a végzet.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas
Timár_Krisztina I>!

Mikor ikra voltam…

Mikor ikra voltam,
    nem ettek meg.
Mikor féreg voltam,
    nem léptek rám.
Mókusként szökelltem,
    nem fogtak meg.
Medveként cammogtam,
    nem öltek meg.
Emberré váltomban
    legyőzhetnek?

79. oldal

5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Olyan gyorsan, mint ahogy megtelik lével az érett északi vörösszeder, elmúlt a nyár az Urálban.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyár
Timár_Krisztina I>!

Many-agi mosolyog: látszik, hogy valami finomat vár. A sátortól oldalt, ahová a kályha vasrácsos ajtócskáival nézett, megmozdult egy bunda: a sátorba bejött Aj-Ot. Valami van nála. Leül az asztalhoz, keresztbe téve lábát. Veszi a vadászkést – és máris sorjáznak az asztalon a finom – nagyon finom, fagyottan-összefagyott vékonyka szarvasmájszeletek.
A legvékonyabb szelet már a kislány kezében van, megfürdik az asztalra szórt sóban, és szétolvad az ajkacskái között…

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vadászkés
5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Hát lehet fagyoskodni ilyen csodálatos szépség láttán? Ha a hold fényénél nyugodtál el. A fények mellett, a havon, hosszú árnyak hevernek. Mintha élnének, még lélegzenek is. Nem, nem ők lélegeznek, hanem a rénszarvasok. Látom, hogy játszadozik orrlyukaiknál kék sugaraival a hold. A szarvasok nem félik a fagyot. Ők szeretik a szépséget.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rénszarvas
Timár_Krisztina I>!

…Miszne, ki is ő valójában? Te természetesen nem ismered. Bezzeg tudnád, ha csúsztál volna a Kő-Urál lejtőin, melyek egyenesen az égig nőttek, ha hó alatt átaludtál volna már tajgai éjszakát, mely hosszabb, mint a leghosszabb út, ha barangoltál volna a cirbolyafenyők és vörösfenyvesek között, melyek oly magasak és fehérek, hogy az aranyszínű téli nap nem tud keresztülhatolni rajtuk, csak sugarai siklanak át csillogó ujjaikkal a hatalmas fák ezüstös csúcsain. Alattuk pedig minden titokteli és csendes, nem ropog a hó, nem mozdul az ág. Csak fenyők meg cirbolyák, meg ég, meg hó, hó és hó vég nélkül, határtalanul.

20-21. oldal

Timár_Krisztina I>!

Aztán hosszasan, élvezettel ittuk a sűrű, sötétbarna italt, a nyírtaplóról öntött forró teavizet.
[…]
Pattogj, pattogj, arany tűz!
Forró tea, fagyot űzz!
Fagyott halnál fehérebb
Arcunk, testünk – segíts meg!
Szánkba csorduló parázs,
Felhevítsz mint semmi más.
Vérünk is tán megalvadt,
Frissítsd fel, forró harmat!

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tea
Roszka >!

Ilyenek hát a nők! Még a mindent látó szellem sem tud kiigazodni rajtuk! No de azért a férfiak sem különbek: először a lábakat nézik, s ha az nem tetszik, a többire már nem is kíváncsiak. Így azután mindent elveszíthetnek.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők