!

Jung Chang brit kínai

1952. március 25. (Jibin, Kína) –

Nem
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Jung_Chang

Képek 1

Könyvei 6

Jung Chang: Vadhattyúk
Jung Chang – Jon Halliday: Mao – Az ismeretlen történet
Jung Chang: Wild Swans
Jung Chang: Empress Dowager Cixi
Jung Chang: Wilde Zwanen
Jung Chang: Wilde Schwäne

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Mao nemcsak betiltotta az iróniát és a szatírát (hivatalosan 1942 tavaszától), de magát a humort is bűncselekménynek tekintette. A rezsim megalkotott egy új, mindenre kiterjedő vétséget – a „furcsa szavak használatát” –, amelyre hivatkozva a kételkedés, a panaszkodás, de a tréfa is kémkedés vádjához vezethetett.

265. oldal, Rémuralom és hatalmi bázis (1941-45)

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
18 hozzászólás
>!
Kkatja P

1965. június 26-án tette Mao azt a kijelentést, amely aztán megszabta az oktatás- és egészségügy hivatalos irányvonalát: „Minél több könyvet olvas valaki, annál butább lesz.”

500. oldal

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

1 hozzászólás
>!
anesz P

Teljesen megdöbbentem. Lehetséges, hogy ez az ember nem tudja, hogy a legkegyetlenebb elnyomás jele, ha senki sem panaszkodik? Hogy százszor szörnyűségesebb, amikor egy áldozat mosolyog?

549. oldal

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

>!
sztimi53 P

A tömeg méltatlankodva morgott apámra, de néhányan kuncogásukat igyekeztek elfojtani. Aztán leszedték a könyveket a polcról, és a magukkal hozott hatalmas jutazsákokba dobálták őket. Amikor megteltek a zsákok, levitték őket a lépcsőn, és közölték apámmal, hogy másnap az ellene szervezett bírálati gyűlés záróaktusaként elégetik őket a hivatal udvarán. Kötelezték, hogy ő is nézze a máglyát, mert így „tanul a leckéből”. Addig, mondták, neki magának kell elégetnie az itthon maradt könyveket.
Amikor aznap délután hazajöttem, apámat a konyhában találtam. Tüzet gyűjtött a nagy betonmosogatóban, és egymás után dobta a könyveit a lángokba.
Ekkor láttam életemben először sírni apámat. Gyötrődő, szaggatott, vad zokogás volt, egy olyan férfi zokogása, aki sosem szokott könnyeket ontani. Időként, a zokogás feltörő rohamaikor a padlót rugdosta és a falba verte a fejét.
Annyira megijedtem, hogy egy ideig moccanni sem mertem, hogy vigasztalni próbáljam. Végül átkaroltam hátulról, és kapaszkodtam bele, de semmit sem tudtam mondani. Ő sem szólt egy szót sem. Addig minden fillérét könyvekre költötte. A könyvei jelentették az életét. A nyilvános égetés után láttam, hogy valami megbomlott benne.

378-379. oldal, Európa, 2006.

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: gyűlés
4 hozzászólás
>!
Kkatja P

    Az egyetem területén kívül nagyobb volt az elégedetlenség. Chengdu utcáin graffitik jelentek meg a tacepaók szélein (…) Az egyik tacepaón ez állt:
Besötétült az égbolt,
Fényes csillagunk lehullott

A tacepao szélére ezt írták: „Hogy lehetne sötét az égbolt, ha egyszer itt van »égővörös napunk«?” (ami Maót jelentette). Egy másik felirat mellett, amely így szólt: „Süssük meg Csou elnök üldözőit!”, megjelent a kommentár: „A havi olajadag csak két liang (egy liter). Mivel akarod megsütni az üldözőket?" Tíz éven belül először láttam nyilvánosan megjelenni a humort és az iróniát, ami hihetetlenül boldoggá tett.

579-580. oldal "Ha ez a paradicsom, milyen akkor a pokol?" (Európa, 2015)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: humor · irónia · Mao Ce-tung · tacepao
>!
Almost_Zed 

Rendszerint azért nagyanyám meséi mellett aludtam el. Rengeteget tudott: régi színdarabokból merített. Volt sok állatos és madaras könyvünk is, meg mítoszok, tündérmesék. Idegen országokból való történeteket is olvastunk, Hans Christian Andersen meséit és Aesopus példázatait. Tudtuk a Piroska és a farkas-t, Hófehérke és a hét törpe meg Hamupipőke a barátaim voltak.
A meséken kívül még a gyermekverseket is szerettem. Ez volt első találkozásom a költészettel. Mivel a kínai nyelv a szóhanglejtésen alapszik, a versek nagyon dallamosak. Nagyanyám megbabonázott, ha klasszikus verset mondott, pedig érteni nem értettem. Hagyományos stílusban danázta, hol monoton, hol elnyújtott, hol emelkedő, hol ereszkedő hanglejtésben. Egyszer anyám meghallotta, amint így szavalt i. e. 500 körül született költeményeket. Úgy vélte, nagyon nehezek ezek nekünk, nem értjük, s abbahagyatta volna vele. De nagyanyám erősködött, hogy az értelmüket nem is kell fölfognunk, elég, ha a zenéjüket halljuk.

236. oldal, 11. fejezet (Európa, 1994)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: Hamupipőke · Hans Christian Andersen · Hófehérke
>!
márti

„Milyen szerencsés, milyen hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ebben a boldog korban, Mao Ce-tung idejében élhetek! – mondogattam magamban. – Hogyan tudnak élni a gyerekek a kapitalista országokban a nélkül, hogy Mao elnök közelében lennének, a nélkül a remény nélkül, hogy egyszer talán szemtől szembe láthatják?” Szerettem volna tenni valamit ezekért a gyerekekért, hogy megmentsem őket kilátástalan sorsuktól. Ott és akkor megfogadtam, minden erőmmel azon leszek, hogy felépüljön az erős Kína, és véghezvihesse a világforradalmat. Úgy éreztem, ha keményen dolgozom, talán méltó lehetek arra is, hogy egyszer saját szememmel láthassam Mao elnököt. Ez volt akkor életem célja.

309. oldal

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

>!
Almost_Zed 

Ünnepi alkalomnak számított, ha apám megengedte, hogy az ő könyveit olvashassuk dolgozószobájában, mely a padlótól a plafonig tele volt fűzött gerincű klasszikus kínai könyvekkel. Meg kellett mosnunk a kezünket, mielőtt hozzányúltunk volna apám könyveihez.

13. fejezet, 285. oldal (Európa Könyvkiadó, 1994)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

>!
Almost_Zed 

A vályogviskók a nem ok nélkül „Farkastanyának” nevezett hegylánc oldalába épültek. A helybéliek felvilágosították az újonnan érkezetteket, hogy a farkasok igencsak agyafúrtak. Miután beosonnak az ólba, lágyan vakargatják és nyalogatják a malacokat, különösen a fülük mögött. Ettől azok kellemesen elandalodnak, és egy hangot sem adnak. Azután a farkasok egy kissé megharapják a disznók fülét, és kicsalják őket az ólból. Közben bolyhos farkukkal folyamatosan cirógatják a testüket. A disznók még akkor is azt álmodják, hogy egy szerető csülök incselkedik velük, amikor a farkasok lecsapnak.

24.fejezet, 498. oldal (Európa Könyvkiadó, 1994)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

5 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Maót ősszel aztán kétségbe ejtette a magyar felkelés, az első, bár rövid életű kísérlet fennálló kommunista rendszer megdöntésére. Tudta, hogy Kína művelt népességének többsége támogatja a modernizálást és liberalizálást. El akarta kerülni, hogy Kínában „magyar felkelés” törjön ki.

240. oldal, Európa, 2006.

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya