!

Julius Evola olasz

1898. május 19. (Róma) – 1974. június 11. (Róma)

Tudástár · 32 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névGiulio Cesare Andrea Evola

Képek 5

Könyvei 29

Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen
Julius Evola: Pogány imperializmus
Julius Evola: Meglovagolni a tigrist
Julius Evola: Emberek és romok
Julius Evola: Jobboldali fiatalok kézikönyve
Julius Evola: A szexus metafizikája
Julius Evola: A felébredés doktrínája
Julius Evola: A cinóberösvény
Julius Evola: A megvalósítás és a halál utáni akciók
Julius Evola: Az individuum és a világ létesülése

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arcticus Libri Operis Magni Arcticus · Az Őshagyomány könyvei · Athanor könyvek Stella Maris · Regulus Kollekció

Szerkesztései 1

Julius Evola (szerk.): Bevezetés a mágiába I-III.

Antológiák 3

Rády Sándor Zsolt (szerk.): Az antikommunista
Horváth Róbert – Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMIV

Népszerű idézetek

Kollográd>!

„Az államok lerombolását, a családok tönkremenését és egyének pusztulását mindig megelőzte a rítusok elhagyása […]” (Atharva-Veda)

50. oldal

Kollográd>!

A Tradícióban a királyság gyakran a Nap symbolikájával kapcsolódik össze. A királyban ugyanazt a „dicsőséget” és „győzelmet” ismerték fel, amelyet a Napban és a fényben – a felsőbbrendű természet symbolumában – amely minden reggel legyőzi a sötétséget.

23. oldal

Kollográd>!

az emberiség […] igazi eredete azonban másutt keresendő, a magasabb rasszokban, amelyek már a legtávolabbi prehistorikumban anyagilag ugyan korlátozott, de jelentős szellemi magasságokban járó kultúrával rendelkeztek, úgyhogy a mitikus emlékezet szimbolikusan „isteni” vagy „égi” rasszokként tartotta őket nyilván.

28. oldal

Kollográd>!

A modern ember számára az okok és okozatok együttesen a fizikai síkon, térben és időben jelennek meg. A tradicionális ember számára a fizikai sík csak az okozatokat foglalja magában, és semmi sem keletkezik itt, ami ne jött volna már létre odaát, a láthatatlanban.

55. oldal

Lunemorte P>!

Semmi sem tűnik számunkra nagyobb képtelenségnek a haladás eszméjénél, amely – a modern civilizáció felsőbbrendűségéről szóló kiegészítéssel együtt – megteremtette a maga «pozitív» igazolásait; eközben meghamisította a történelmet, az agyakba romboló míthoszokat ültetett, és szuverénnek nyilvánította magát azon plebejus ideológia közhelyei szerint, amelyekből végső soron született. Nagyon mélyre kellett alászállni ahhoz, hogy eljussunk a hullabölcsesség apotheózisához; ugyanis nem nevezhetjük másként azt a bölcsességet, amely a modern embert – az utolsó embert – nem elöregedett, rokkant, magába roskadt, hanyatló lénynek látja, hanem a győztest, a mindent igazolót, a valóban élőt dicsőíti benne. Sajátos vakságra utal, amikor a jelenkori ember komolyan azt gondolja: mindent saját mértékével mérhet és civilizációját úgy privilegizálhatja, mint amelyhez képest az egész világtörténelem előjáték és amelynek létrejötte előtt csak babona, sötétség és barbárság létezett.

aled P>!

Ahhoz, hogy itt lenn megtörténjen egy esemény, fenn is meg kell valósulnia…

aled P>!

…ez a civilizáció a dolgok minden értelmes rendjének perverzióját valósította meg.

Lunemorte P>!

A világ álom: de nem minden álom foglal-e magában álmodót?

21. oldal

aled P>!

Azok sorsa a pokol, akiknek nincs rítusuk…

Kapcsolódó szócikkek: pokol · rítus