Julie V. Scott magyar

Mert ő nem az az ember, akivel le tudnám élni az életemet, hanem aki nélkül nem.

Magam sem tudom, mi nyűgöz le jobban: az arrogáns stílus, vagy az edzőteremben mívelt izmok gondolata.

– Légy nyitott az új dolgokra, hercegnő. Sosem tudhatod ki, vagy mi vár rád az ajtó túloldalán.

Néha engednem kell, akkor is, ha közben darabjaimra hullok szét.

Ahogy mondta… Közelebb, mint gondolnánk!

„Írj be egy jelszót!”
Mi sem mutathatna itt jobban, mint az első pasim vezetékneve összemixelve az első papagájom nevével… Mindkettő csalódást okozott.

Nem tudom levenni róla a szemem, olyan nekem, akár szúnyognak a fény; addig vonzza, míg a közelébe érve szénné nem ég. Érte akár meg is égnék, esküszöm!

– Ó, te szegény, szenved a kicsi lelked? – Vágom hozzá az epés megjegyzést.
– Hallgass, Chloe! – Kiabál velem, s közben felém tart. Megrettenek a látványtól.

A céllövöldénél a fődíj egy akkora unikornis volt, mint én magam, s szerelem volt első látásra. Akkor persze teljesen elhittem, hogy a játék lényege az, hogy ne találd el egyik pálcát sem a légpuskával, így apa ismételten bebizonyította, hogy az én hősöm, amikor a kezembe foghattam a plüss jószágot.

Furcsa érzés arra várni, hogy egy vadidegen férfi mit lép a pimaszságomra, de egyelőre tetszik.