Julia Rochester

Gyászunk azt a kötelességet rótta ránk,hogy elfogadjuk mások részvétét.

57

„a nevemet csak az Ördög tudja, hát legyen vele boldog, én majd választok magamnak másikat."

245

A halottaktól nincs mit félni, csak az élőktől.

246. oldal

A kegyetlenségnek kevés olyan fajtája létezik, amely felérne az aggódó szomszédok féltő gondoskodásával.

– Morwenna, te olyan sznob vagy!
– Igen, az vagyok. És akkor mi van? Én így képzelem el a poklot.

297. oldal

– Nem könnyű olyasvalakivel együtt élni, aki folyton csalódott.

324. oldal

A teát az akkori rózsalugasban fogyasztották el. És miközben anya rózsaillat-felhőben porcelán csészéből kortyolgatott, arra gondolt: Igen. Szép lenne így élni. És tea után apám levitte őt a kunyhóhoz, hogy végignézzék, ahogy lemegy a nap. Apám tudta, mondta ő, hogy a naplemente érthetőbb lesz nála, ezért azt adta neki eljegyzési ajándékul. Június lévén enyhe, balzsamos, laza naplemente volt, nagyon jól ment anyám arcszínéhez.
Aztán anya rengeteget sírt, és a szemfestéke elmázolódott. A történetnek ez a része volt a kedvencünk: a zokogó anyánk. Bőséges könnyzápora számunkra, szabad szellemű gyerekek számára egzotikusnak tűnt. De aztán ez a sztori is kifulladt. Egy idő után már kínosan érintettek minket anyánk inkontinens könnyei. Apám pedig, miután a mélyükre ásott, rájött, hogy anyámat a rózsák indították meg, nem pedig a lemenő nap kérlelhetetlensége.

126. oldal

Matthew a konyhaasztalnál olvasott, és egy tányérból kenyeret, sajtot és paradicsomcsatnit falatozott. […]
– Éhes vagy? – kérdezte.
– Éhen halok!
Fogott egy tányért, elém tette a sajtot meg a vajtartót, és levágott egy szelet kenyeret. Friss volt, ruganyos a vaj alatt.

137. oldal

Ilyen lángoló hittel akarok én is megöregedni és megőrülni.

Most már szívből gyűlölöm őt. A gyűlölet vilagéletemben heves érzelemnek gondoltam, de ez most nagyon hideg…. Nagyon súlyos. Mostmár tudom, miért mondják azt, hogy valakinek megkövül a szíve.