Julia Child amerikai
1912. augusztus 15. (Pasadena, Kalifornia, USA) – 2004. augusztus 13. (Montecito, California, USA)
Tudástár · 14 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv
Teljes név | Julia Carolyn Child |
---|---|
Katalógusnév | Child, Julia |
Nem | nő |
@JuliaChild | |
Életrajz |
Könyvei 21
Kapcsolódó sorozatok: Mastering the Art of French Cooking angol · Összes sorozat »
Népszerű idézetek
A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalában nem lehet kijavítani.
A párizsi éttermek nagyban különböztek az amerikai étkezdéktől. Olyan muris volt bemenni egy kis bisztróba, és macskákat találni a székeken, pudlikat látni az asztalok alól vagy nők táskájából kikandikálni, és csiripelő madarakat venni észre a sarokban.
42. oldal
Paul hol bosszankodott évei növekvő számán, hol azzal az elmélettel biztatta magát, hogy „az öregség inkább lelkiállapot és tömeghipnózis függvénye és nem abszolútum.”
158. oldal
[…] minden egyes receptjét személyesen is kipróbáltam, előfordult, hogy tízszer vagy tizenötször megpróbálkoztam ugyanazzal az étellel, hogy meggyőződjek róla, kiállja-e az üzempróbát.
Egyszer például Simca jött egy csokoládétorta-recepttel. […] ahhoz, hogy a csokoládét ténylegesen megértsem, meghívtam a Nestlé egyik vegyészét, és kikérdeztem az amerikai csokoládé minden kémiai összetevőjéről, arról, hogyan tudja egy háziasszony a konyhájában a legmegfelelőbben megolvasztani, és így tovább.
327. oldal
„Rúzs a köldökömön és zene a levegőben… ez Párizs, fiacskám!” – írta Paul az ikertestvérének Charlie-nak. "Micsoda gyönyörű város! Micsoda grenouilles á la provencale! Micsoda Chateauneuf-du-Pape, micsoda fehér pudlik és fehér kémények, micsoda elbűvölő pincérek, és micsoda poules de luxe, és micsoda főpincérek, micsoda kertek, hidak és utcák! Milyen izgalmas a kávéházi asztalod előtt elvonuló tömeg, milyen különösek és bájosak és rejtettek a kis udvarok a kutakkal és szobrokkal. Azok a jó fokhagymás böfögések! Azok a selyemharisnyás lábak! Azok a spirálozott szempillák! Azok a villanykapcsolók és azok a vécéláncok, amelyek sosem működnek! Holá! Dites donc! Bouillabaisse! Au revoir!
45. oldal
Az volt a gyakorlat, hogy az ember türelmesen várt a sorára, majd érthetően és tömören leadta a rendelését. A madame zseniálisan értett a sajt érettségének elbírálásához. Ha camembert-t kértél, kérdően felvonta egyik szemöldökét és megkérdezte, melyik napszakban óhajtod majd felszolgálni: aznap ebédre akarod megenni, vagy aznap este vacsorára, vagy pár nappal később kívánod élvezni. Ha ezt megválaszoltad, ő kinyitott pár dobozt, mindegyik sajtot erősen megnyomkodta, szippantott egyet, és – Voilá – pont a megfelelő sajtot nyújtotta át neked.
De aztán a költözés borzalmai kúsztak be a gondolataink közé. „Komolyan mondom, felnyögök, ha arra gondolok, hogy elölről kell kezdenünk egy új helyen.”, zsémbelt Paul. „Nem csoda, hogy úgy sírnak az újszülöttek… Ha a változatosság az élet sava-borsa, akkor az én életem az egyik legfűszeresebb, amiről valaha is hallottam. Egy valóságos életcurry.”
190. oldal