!

Juhász Gyula magyar

1883. április 4. (Szeged) – 1937. április 6. (Szeged)

Tudástár · 27 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 36

Juhász Gyula: Anna örök
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes költeményei
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Juhász Gyula: Juhász Gyula válogatott versei
Juhász Gyula: Orbán lelke
Juhász Gyula: Szakállszárító
Juhász Gyula: Válogatott versek
Juhász Gyula: Himnusz az emberhez
Juhász Gyula: Juhász Gyula összegyűjtött versei
Juhász Gyula: Juhász Gyula legszebb versei

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Diákkönyvtár Osiris · Osiris Klasszikusok Osiris · Füveskönyvek Lazi · Helikon klasszikusok · Klasszikus magyar líra Kossuth · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Magyar Helikon minikönyvek · Fekete verseskötetek Szépirodalmi · Fehér verseskötetek Szépirodalmi · Válogatott versek Tóth · Válogatott mesterek · Tanulók könyvtára · A magyar költészet kincsestára Unikornis

Fordításai 8

John Keats: John Keats versei
Arthur Rimbaud: Napfény és hús
Várady Szabolcs (szerk.): Nagy a május hatalma
Hajnal Gábor (szerk.): Századunk osztrák lírája
Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava
Jesse Livermore: Hogyan kereskedjünk részvényekkel
Hajnal Gábor – Lengyel Balázs – Lantos Zsuzsa (szerk.): Osztrák költők antológiája
Rónai Mihály András (szerk.): Anthologia coacta

Antológiák 49

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Kőrössi P. József (szerk.): A szerelem lexikona
Csillag Péter: Ady stoplisban
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Lukács László (szerk.): Innen és túl

Róla szóló könyvek 12

Péter László: Így élt Juhász Gyula
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Borbély Sándor: Juhász Gyula
Hamar Péter (szerk.): Juhász Gyula
Borbély Sándor: Tükörkép Juhász Gyuláról
Péter László: Annák, szerelmek
Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban
Sándor János: Thália örökös jegyese, Juhász Gyula
Vargha Kálmán: Juhász Gyula
Indig Ottó: Nincs szebb jövendők májusánál

Népszerű alkotóértékelések

discipula_magistri>!

Juhász Gyula

Neki köszönhetően kezdtem el rendszeresen verseket olvasni.

Hajnalcsillag>!

Juhász Gyula

„Magyar ember nem álmodott szerelmet szebben.”


Népszerű idézetek

piccola>!

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

5 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

83. oldal

4 hozzászólás
Emerencia P>!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

arandano>!

Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Várt, várt és nem lelt
Soha csodákat.

csend_zenésze>!

SZONETT SZEGEDHEZ

A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

Kapcsolódó szócikkek: Szeged
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Legjobb volna könyvtárban lakni, egész életünket itt élni le, éjjel-nappal leghűbb barátaink közt lenni: lehet ennél boldogabb és bölcsebb élet?

42. oldal, Dialógus a könyvtárban (II. kötet)

Juhász Gyula: Örökség Válogatott prózai írások

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
Lunemorte P>!

A temetőben néha több és szebb élet van, mint az élők között.

42. oldal, Dialógus a könyvtárban (II. kötet)

Juhász Gyula: Örökség Válogatott prózai írások

Kapcsolódó szócikkek: temető
Izolda P>!

Formát keresni minden gondolatnak
És elvérezni egy fonák igén,
A parfümét érezni a szavaknak
És tudni: minden szó gonosz szirén…

Formát keresni...

Sli P>!

TALÁLKOZÁS

Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó, mit mondjak neked?

Künn nyári alkony bíbora ragyog,
És én – veled vagyok.

A mély homályban rámvillant szemed,
Szívem emlékezett!

E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!

Kicsordult szívem, e kristálykehely,
Élet, most ünnepelj!

Pár kurta bók, egykedvü felelet,
Mit is mondjak neked!

Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó, perc, szent, átkozott!

Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz, angyalom!

Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!

Szivemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!

100-101. oldal, 1906 (Osiris, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: találkozás
Frank_Spielmann I>!

Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor mienk még mind a kikelet.
Mikor a rózsák legszebb kora van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor a köd már küldi a telet,
Mikor az őszirózsa oda van:
Meghalni, elmenni magányosan!

Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,
Szomorúak voltunk vagy boldogok,
Későn, korán, – keserű bárhogyan:
Meghalni, elmenni magányosan!

Meghalni...