Juhász Anikó magyar
Katalógusnév | Juhász Anikó |
---|---|
Honlap | juhaszaniko.hu/catalog/entry.php |
Képek 1
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Filozófusok élete és filozófiája Attraktor · A polgári filozófia a XX. században Kossuth · Káva Téka - Napút-füzetek Napkút
Fordításai 10
Népszerű idézetek
[…] a táj olyan „küldött”, amely természeténél fogva visszahúzódik; bár „ott van előttünk”, valójában azonban még sincs „ott”, hanem „őrzi önmagát”. Azt jelentené ez vajon, hogy a tájnak „titka van”? Aligha. A titokhoz ugyanis már szubjektivitás tapad, ha másként nem, a titok „megfejtésének”, „feltárásának” akarásában. A táj azonban már az előtt visszahúzódik, hogy „titokzatossá válna”; másfelől még az után is rejtett marad, hogy – mint „titokról” – esetleg már „lerántották róla a leplet”. Attól, hogy a szubjektum úgy véli, hogy – egy különösen sikerült rátekintés, odapillantás formájában – megalkotta magának a tájat, talán csak a táj képét mondhatja magáénak, annak mögöttes lényegét azonban nem.
40. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Martin Heidegger gondolkodása mint egy lehetséges tájfilozófia alapja. (Attraktor, 2012)
[…] ha a tájat, a természettel ellentétben, a maga szükségképpen behatárolt viszonyában tekintjük, akkor ebből az következik, hogy Isten mint végtelen tekintet számára nem létezik táj. Isten szeme – mint mindent látó szem – előtt nem vonulnak el tájak, ő mindörökre meg van fosztva a táj élményétől, mert az ő látása szinoptikus, panoramikus látás, nem ismeri és nem ismerheti a korlátozott látás szépségét.
30. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Georg Simmel filozófiai tájfogalma. (Attraktor, 2012)
[…] korunk hatalmasra nőtt technikai civilizációját is figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy még a látszólag érintetlen tisztaságában megőrzött természeti táj sem az többé, aminek gondoljuk, hiszen épp „érintetlen tisztasága” mutatja mindennél világosabban, hogy az ember hagyja, engedi, hogy az ilyen maradjon, másképp szólva akként „őrzi meg” azt – vagyis az ember épp a tájban való be-nem-avatkozás negatív móduszában tárja fel roppant cselekvési potenciáját.
33. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Georg Simmel filozófiai tájfogalma. (Attraktor, 2012)
Ha a tájra nem a „szép”, hanem az – alétheuein értelmében vett – „igaz” terminusaiban gondolunk, akkor annak egészen más szerep jut. Márpedig Heidegger megítélése szerint az újkor során a művészet ezzel épp ellentétes utat futott be, amennyiben lemondott létfeltáró szerepéről, és – úgymond – az esztétikába „húzódott vissza”. A világkép kora című tanulmányában ennek az alábbi módon adott hangot: „Az újkornak egy harmadik, éppily lényeges jelensége rejlik abban a folyamatban, amelyben a művészet az esztétika látókörébe kerül. Ez azt jelenti: a műalkotás az élmény tárgyává válik, és ennek köszönhetően számít a művészet az emberi élet kifejezésének.”
35. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Martin Heidegger gondolkodása mint egy lehetséges tájfilozófia alapja. (Attraktor, 2012)
Az Egyház nem autoritás … mivel az valami hozzánk képest külsődleges… Különösen igazságtalan annak feltételezése, hogy az Egyház kényszerített egységet és engedelmességet követel. Éppen ellenkezőleg, mindkettőtől borzad. Hitügyekben a kényszerű egység hazugság, a kényszerű engedelmesség pedig halál.
19. oldal (Homjakov idézet)
A kereszténység az embert a jó eszméje fölé helyezte, ezáltal a történelem legnagyobb forradalmát vitte véghez – olyan forradalmat, melynek a maga teljességében való elfogadásához még a keresztényeknek sincs elegendő ereje.
86. oldal (Bergyajev idézet)
[…] a táj eredendően szubjektív teljesítmény – a fenomenológia nyelvén fogalmazva: a tudat konstitúciója – még akkor is, ha annak egyes elemei önmagukban véve, állandóan is fennállnak. Ezért nevezi (Georg Simmel) „szellemi tettnek, amellyel az ember valamely jelenségkört a 'táj' kategóriájává alakít”. E szubjektív teljesítményből következően a táj mindig is valamilyen egységet, egészet képez, vagyis jellemző rá a zártság, lehatároltság, még akkor is, ha ez az egységes, zárt képződmény mindig is túlmutat önmagán, a természet egészére utal.
28. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Georg Simmel filozófiai tájfogalma. (Attraktor, 2012)
Az „érzések” a hagyományos klasszifikáció szerint a legalsó – hogy ne mondjuk: a legalacsonyabb rangú – fakultásnak számítottak: a pszichológia, mondja Heidegger, „nem véletlenül nevezi meg az érzést a harmadik, alárendelt helyen. Az érzések képezik az élmények harmadik osztályát. Mert természetesen az ember először is eszes élőlény. Először és mindenekelőtt gondolkodik és akar. Bizonyára megvannak az érzések is. De ezek nem csak mintegy a gondolkodásunknak és akarásunknak a megszépítői vagy azok befeketítői és gátjai?” Heidegger itt szinte ugyanazt a kérdést ismétli meg, melyet a 18. századi angol költő, Edward Young tett fel Éji gondolatok című nagyívű költeményében, s amelyet Kierkegaard a Vagy-vagy mottójává tett:
„Hát csak az értelmet keresztelték meg,
s a szenvedélyek pogányok lennének?”
44. oldal, I. fejezet. Az "ég feletti tájtól" az "éji tájig": Néhány bekezdés a tájfilozófia történetéről. Martin Heidegger gondolkodása mint egy lehetséges tájfilozófia alapja. (Attraktor, 2012)
A forradalmi demokraták számára – legalábbis Bergyajev értelmezése szerint – a tudományok szinte vallásos értéket képviselnek, a tudományok kerülnek a gondolkodás hagyományos fogalmi szerkezetének arra a helyére, melyet a korábbi századok során a vallás foglalt el. A tudományos igazságok mintegy a kinyilatkoztatott igazságokkal, a tudományban való hit a vallásos hittel válik egyenértékűvé.
38-39. oldal