Juhani Peltonen finn
1941. május 12. (Helsinki, Finnország) – 1998. február 25. (Loppi, Finnország)
| Katalógusnév | Peltonen, Juhani |
|---|---|
| Nem | férfi |
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa · A finn irodalom könyvtára Európa
Antológiák 6
Népszerű idézetek
A pap pedig gratulált nekik, minden jót kívánt közös életükhöz, és e nagy eseményre mementó gyanánt, útravalóul Nehémiás könyve tizedik fejezetének elejét ajánlotta, mely így hangzik:
10. FEJEZET
A NÉP ESKÜVEL KÖTELEZI MAGÁT A TÖRVÉNY MEGTARTÁSÁRA
A megpecsételt kötéseken pedig ott valának:
1. Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás;
2. Serája, Azariás, Jeremiás,
3. Pashur, Amaria, Malakiás,
4. Hattus, Sebánia, Malluk,
5. Hárium, Merémóth, Abdiás,
6. Dániel, Ginnethón, Bárukh,
7. Messulám, Abija, Mijámin,
8. Maazia, Bilgai, Semája; ezek a papok voltak.
9. A léviták pedig ezek: Jésua, Azania fia, Binnui,
a Hénadád fiai közül Kadmiel.
10. És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán,
11. Mikka, Rehób, Hasábia,
12. Zakkur, Serébia, Sebánia.
13. Hódija, Báni, Beninu.
14. A nép fejei pedig ezek: Parós, Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,
15. Bunni, Azgád, Bébai,
16. Adonija, Bigvai, Adin,
17. Áter, Ezékiás, Azzur,
18. Hódija, Hásum, Bésai,
19. Hárif, Anathóth, Nébai,
20. Magpiás, Mesullám, Hézir,
21. Masézabel, Sádók, Jaddua,
22. Pelátia, Hanán, Anája,
23. Hóseás, Hanánia, Hásub,
24. Hallóhes, Pilha, Sóbek,
25. Rehum, Hasabná, Maaszéja,
26. És Ahija, Hanán, Anán,
27. Mallukh, Hárim, Baána.
– Olvasgassátok majd olykor ezt a szöveget, és fontolgassátok mondanivalóját a szívetekben – intette őket a pap.
72-73. oldal
– Kopjál már le, nem tudlak elviselni – intette le Ursula.
– Van ám egy komoly sebhely is rajtam. Szilánkot kaptam a kiképzés alatt – mesélte a kadét megsértődve.
– Legalább nagy és férfias? – kérdezte Ursula gúnyosan.
– Várj csak, megmutatom – folytatta lelkesen a kadét.
Felállt, levetette a zubbonyát, aztán feltépte mellén az inget, hogy csak úgy pattogtak a gombok szerteszét.
– Látod? Itt van! – mutatott a mellére.
– Ó, te kis hős töpörtyű! Hogy oda ne rohanjak! Bújj a ruhádba, és húzd el a csíkot arrafelé, ahonnan jöttél.
– Nana! Én katona vagyok, tiszti növendék – húzta ki magát a másik.
– Elhiszem, elhiszem, de fáj a fejem, úgyhogy játsszál kámfort! – mondta Ursula fáradtan.
– De belőlem még százados is lehet! Vagy ezredes. Vagy tábornok. A szentségit, még marsall is! Megint hölgy előtt káromkodom. Bocsáss meg! Megbocsátasz?
– Meg, hogyha elhúzod a csíkot, amilyen gyorsan csak tudod.
– Nem érted, hogy akár marsall is lehet még belőlem?
– Értem, értem, állati jó, el is hiszem, ha eltűnsz a szemem elől.
– Majd én megmutatom a harcban az ellenségnek!
– Mutasd csak, mutasd! Vágj egy atombombát a szeme közé, nyírd ki a virgácsait, hogy ne lásson és ne tudjon mozogni se, csak kopjál le gyorsan.
– Hát akkor viszontlátásra – adta meg magát a kadét. – Jól elbeszélgettünk, annak ellenére, hogy…
– Ég veled – szakította félbe Ursula. – Menj, vágd le a csalánt a nagymutter kertjében, aztán kérj tőle valami ócska csészét, ibriket, szószostálat, vagy hogy a francba hívják, és lőjed széjjel darabokra.
31-32. oldal
Az orgonista szerényen hümmögött, és mielőtt elváltak volna, még bemutatott egy csúnyán megsérült freskót, melyen két fekete angyal civakodott egy gyermek holttestén, amelyre egyszerre akadtak rá az őserdőben. A gyermek arca teli volt vércsíkokkal, és mindkét angyal az Isten elé akarta vinni a holttestet, hogy cselekedetével dicsőséget szerezzen magának.
106. oldal
– De ha egyszer kilenc nyelven beszél, hogyhogy nem beszél franciául? – kérdezte Ursula?
– Az is valami tiltakozás nála – magyarázta Salomo. – Hacsak néhány szót is, de valamit mindenki meg akar tanulni franciául, mert nagyon szép nyelv. De ez nem. Elvből. Francia helyett viszont tűrhetően megtanult osztjákul.
28. oldal
Egy elegáns, lady like stílusú nő – olyan, aki hazaérve átlátszó alsóneművel cseréli fel az utcait – vezette arra macska nagyságú, karcsú kutyáját. Aztán egy lelkiismeretes kifutófiú, vagy talán iskolás, baktatott el, aktatáskával a hóna alatt; arca kipirult a sietéstől. Jobbra egy piszkos körmű kis csaj húzogatta rágógumiját, balra meg egy hosszú srác, egy égimeszelő szívta a bagót kegyetlenül, és véres fogínyétől megfestett turhát ívelt az út szélére. A felhők alatt egy repülőgép reklámszöveget vonszolt magával: SÜSSÖN VAGIN-MARGARINNAL! Salomo a lányra pillantott. A lány haját valami furcsa szalag vagy csat fogta össze a tarkóján, onnan omlott legyezőszerűen a vállára. Kosztümjének kabátkája szétnyílt, elővillant alóla sárga pulóvere, mely vagy olyan vastag, vagy olyan sűrű kötésű volt, hogy a melltartó nem ütött át rajta. (Vajon feketét, fehéret vagy valami más színűt hord, tűnődött Salomo. És hogy nézne ki meztelenül? Gyönyörű, formás; így is látszik. Az ilyen lánynak nem lehet szőr a hóna alatt. Kellemes illata van, a nyakán biztosan egy-két csepp drága parfüm. Tetszik a nevetése, jó lába van. Itt csatangol velem a parkban, és hallgatja a szövegemet, úgy látszik, épp az a nő, akit keresek; nemhiába van az a fénykép is rólunk.)
– Az iskolai emlékeidről akartál mondani valamit – szólalt meg a lány váratlanul, és Salomóra nézett, aki szinte belepirult a megjegyzésbe, mert éppen tökéletesen más dolgokon járt az esze, semmiképp nem az iskolaévek kínos emlékein.
Salomo és Ursula
Salomo és Ursula már teljesen belefáradt ebbe az egész Kasmrába. Képtelenek voltak arra, hogy a saját életüket éljék. A temploban Isten, a szentképek, az árnyak és a karzatról hallatszó különös hangok zavarták őket. Itt, a koncertteremben, éjjel-nappal a Tuomas Kasmráról szóló előadások tolakodtak az életükbe. Legkisebb moccanásukra is száz meg száz árgus szem reagált rosszallóan, és a portás úgy bánt velük (különösen Salomoval), mint a leghitványabb rabszolgákkal szokás. […] Az az idő, amit zavartalanul tölthettek együtt, mindig nagyon rövid volt. Olyankor Ursula általában tüzet gyújtott, és vizet főzött maguknak.
Salomo és Ursula (152. oldal)
Csak amikor a délután szürkülni kezdett, akkor sejlett fel bennük újra az együvétartozás érzése, olyanok voltak, mint két vad, mely a dzsungel sűrűjéből két különböző úton érkezik a szavannára, ott találkoznak egy majomkenyérfa árnyékában, aztán hangtalanul indulnak tovább most már egymás mellett a szélirányba, ahonnét áradó víz szaga érzik, és a zsákmány nyakerének lüktetése vibráltatja a levegőt.
136. oldal
Sose lehet tudni, hátha most nagyobb a kínálat. Hátha akad számunkra egy frottír lábtörlő szőnyeg valami gyáros hetedik hálószobájában vagy valami kuckó egy elegáns kurva ágya alatt. Netalán egy tavirózsalevél egy pöcegödörben, sőt egy felnyitott sírverem vagy egy fölöslegessé vált koporsó.
Salomo és Ursula (227. oldal)