Jud Newborn
| Katalógusnév | Newborn, Jud |
|---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
– Tudja, hogy a jövőben miért csak orron át húznak fogat?
– Miért?
– Mert már senki nem meri kinyitni a száját.
81. oldal
Nem nézhetek úgy egy tiszta vizű patakra, hogy ne akarjam legalább a lábamat megmártani benne, és nem mehetek csak el egy májusi rét mellett. Semmi nem olyan csábító, mint a jó szagú föld, a virágzó lucerna könnyedén hullámzó tajtékja, a fölfelé nyújtózó, a csend tengeréből menekülni vágyó gyümölcsfák virágdíszbe öltözött áfai. Nem, ilyenkor le kell térnem az utamról, és megmerülnöm ebben a gazdagságban…
26. oldal
Hazafelé a vonatúton Hans, ahogy a nővérének, Igének később elmesélte, egy fiatal lányt látott Dávid-csillaggal a mellén: más sárgacsillagosokkal együtt a vasúti síneket javította. Az arca sápadt volt, és beesett, a tekintetében mérhetetlen bánat és rémület. A vonat megállt, és Hans ösztönösen a lány kezébe nyomta a saját élelmiszeradagját. Az ránézett, aztán az egyenruhájára, és a földre dobta az ételt.
Hans fölszedegette, letörölte róla a port, és a sínek mellől tépett egy mezei százszorszépet. A virágot a csomag tetejére tette, az egészet a lány lába elé. Valami olyasmit mondott, hogy „Szerettem volna legalább egy kis örömet szerezni” – azzal fölszállt a vonatra.
Amikor visszanézett, látta, hogy a lány csak áll, figyeli a távozó vonatot, a virág a hajában.
145-146. oldal
A Fehér Rózsa története nem zárult le. Őszintén reméljük, hogy nem is zárul le soha.
12. oldal
A gondolat szabad –
ki tartja kézben?
Úgy suhan tova,
mint árnyak az éjben.
Meg sose fejted,
el sosem ejted,
mint vadász a vadat:
a gondolat szabad!
141. oldal
Remegnek a korhadt csontok:
jön a véres, nagy viadal.
Legyőztük a félszet, a gondot:
ez az első nagy diadal.
Ha útközben szétesik minden,
mi masírozunk tovább:
ma már a miénk Németország,
és holnap az egész világ.
47. oldal
Érdekes – folytatta Willi –, hogy a legegyszerűbb emberek: parasztok, halászok, kézművesek is ismerik Dosztojevszkijt, és érdekli őket, hogy mit ír, nem csak úgy felületesen, hanem a legmélyebb értelemben. Németországról messze nem mondhatjuk el ugyanezt, nincsenek sokan, akik igazán ismernék Goethét. Itt a költők a népből valók, és érti őket a nép. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok oroszul. Olyan leírhatatlanul szép lenne, ha beszélhetnék néhány emberrel.
136. oldal
Nem hallgatunk tovább! Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek. A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!
126. oldal