!

Juan Gabriel Vásquez

Könyvei 7

Juan Gabriel Vásquez: Informátorok
Juan Gabriel Vásquez: Becsapódás
Juan Gabriel Vásquez: A hírnév
Juan Gabriel Vásquez: The Sound of Things Falling
Juan Gabriel Vásquez: The Shape of the Ruins
Juan Gabriel Vásquez: Informers
Juan Gabriel Vásquez: Historia secreta de Costaguana

Népszerű idézetek

>!
kaporszakall

Amikor megláttuk, nem érintettük meg egymást, és ez valahogy hiányzott. Mintha eleve rosszul indulna a találkozás, nem tudom, érted-e? Különös dolog ez, a kézfogásnak, még ha nem akarjuk is, van valami békítő jellege. Mintha egy bombát hatástalanítanál, én legalábbis mindig így láttam: furcsa szertartás, kezet adni valakinek, ez is olyan dolog, aminek már rég ki kellett volna mennie a divatból, ahogy a férfiak biccentésének, vagy annak a mozdulatnak, ahogy a nők elrendezik a ruhájukat, mielőtt leülnek, és keresztbe teszik a lábukat. De nem: ez nem ment ki a divatból. Az emberek most is bárhova mennek, megszorítják egymás kezét, mintha azt akarnák közölni: nem akarok ártani neked. És te sem ártó szándékkal közeledsz hozzám. Aztán persze mindenki árt a másiknak, mindenki folyton elárulja a többieket, de ez más lapra tartozik.

256-257. oldal

>!
egy_ember

A könyvecske nagyon eredeti és nagyon jó. De ami jó benne, az nem eredeti, és ami eredeti az nem jó.

51. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

Ha előbb olvastam volna a könyved, ha tudtam volna, mi van a látogatása mögött, talán nem mondtam volna neki azt, amit mondtam. De ez persze lehetetlen, igaz? Teljesen abszurd feltételezés. Mert az egyik egy könyv, a másik meg az élet. Először az élet, azután a könyv. Hülyeségnek tartod, amit mondok? Igen, mindig így van. Ez nem változik. Aztán a könyvekben vesszük észre, mi volt fontos. De amikor észrevesszük, már késő, ez a helyzet, Gabriel, bocsáss meg az őszinteségemért, de ez a helyzet ezekkel a kibaszott könyvekkel.

261. oldal

>!
kaporszakall

Amit egy apa közvetlenül ad át a fiának, az semmire se jó, mert a gyerekek nem hisznek a szüleiknek, egy szavukat se hiszik, és jól is van ez így. De akkor az embernek valamilyen más úton-módon kell megkísérelnie, másik ajtót kell keresnie, meg kell lepnie őket. Rohadt nehéz felnevelni egy gyereket, de megmagyarázni neki, ki vagy te, miféle élet alakított ilyenné, ez még sokkal rohadtabb.

251. oldal

>!
egy_ember

Egy egész vasárnapot töltöttünk a tévé foglyaiként, Sara Guterman és én, minden híradót megnéztünk – délben, este hétkor, majd a fél tízeset is – , hallottuk, amit mondanak, de nem bírtuk felfogni, szótlanul, reszketve néztük, ahogy bajuszos, rövidre nyírt szakállat viselő piperkőc figurák vagy matt rúzzsal kikent bemondónők sora, vélemények és bizonyosságok, mendemondák és kézzelfogható dolgok áradata írta le, próbálta megmagyarázni, hogyan és miért ölték meg a futballista Andrés Escobart, az öngól vagy a parkolóban lezajlott vita volt-e z oka, mennyi idő alatt vérzett el, miután egy 38-as kaliberű pisztolyból hat golyót eresztettek belé. …. Elmenni Escobar temetésére jelenthette a részvét vagy a morbiditás iránti vonzódás megnyilvánulását, de motiválhatta a puszta düh vagy a frivol kíváncsiság is, egy biztos: a valóságos dolgok értékével bírt, ezért tudtam megérteni, és meggyőződésem, hogy apámat, a megértésen túl csodálattal töltötte volna el, bár sosem érdekelte a futball, legalábbis nem annyira, mint engem. (Hozzá kell tennem, hogy apám fel tudta sorolni a Santa Fe korabeli felállását, de csak azért, mert hangzásra kellemes volt a fülének, ahogy kimondja: Perazzo, Panzuto, Resnik és Campana…

233-34. oldal

>!
egy_ember

Önök közül még senki sem érezhette ezt, ezt az iszonyú hatalmat, ami elég volt ahhoz, hogy tönkretegyünk egy embert. Én mindig szerettem volna tudni, milyen érzés ez. Akkoriban mindannyian birtokában voltunk ennek a hatalomnak, de nem mindenki tudott róla. Csak kevesen éltek vele. Persze ezeknek a száma is ezrekre rúgott: több ezer vádaskodó, besúgó, feljelentő. De több ezer besúgó is csak egy részét, egy töredékét tette ki azoknak, akik megtehették volna, hogy feljelentsenek másokat, ha meg akarták volna tenni. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy a feketelisták rendszere a gyengék kezébe adta a hatalmat, és a gyengék többségben vannak. Ilyen volt az élet akkoriban: a gyengék diktatúrája. A harag diktatúrája, vagy legalábbis a nietzschei értelemben vett haragé: a természetüknél fogva gyengék gyűlölték a természetüknél fogva erőseket.

57. oldal

>!
egy_ember

Szép rendbe szedve, ábécében, nem érdemek szerint vagy veszélyességi sorrendben. Egy barranquillai könyvesbolt tulajdonosa, akinek az üzletében náci összejöveteleket rendeztek, és Mein Kampf-ot osztogattak ajándékba mindenkinek, aki odament, szóval ennek az úrnak a neve ott állt egy japáné mellett, aki három szem krumplit meg három sárgarépát adott el a spanyol követségnek, és pusztán azért került fel a feketelistára, mert a zöldségeit francóista pénzre cserélte. Mire nem képes egy lista, igaz? … Olyan érzést kelt, mintha rend uralkodna a világban. Vagy legalábbis, mintha rendet lehetne tenni benne. Felírod, például, egy listára azt a káoszt, ami egy szállodában van. Nem fontos, hogy ez a tennivalók listája, a vendégeké, vagy fizetési lista. De ott van minden, aminek ott kell lennie, és ha valami nincs ott, akkor annak nem is kell ott lennie._ Az ember nyugodtan sóhajt fel, mert biztos benne, hogy sikerült a természetük szerint rendeznie a dolgokat. Kontroll. Ebben lesz részed, ha létrehozol egy listát: tökéletes kontrollban. A lista diktál. A lista egy univerzum. Az, ami nincs a listán, nem is létezik. A lista a bizonyíték rá hogy Isten nem létezik…

114. oldal

>!
egy_ember

…költői felolvasóesteket, kezdő orosz nyelvtanfolyamot és az Olaya Herrera stadionban megrendezésre kerülő futballmeccseket hirdettek.

211. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

A hűtő alján volt egy patkó alakú mágnes meg egy másik az Atlético Nacional címerével. De semmi más: se nevek, se listák, se üzenetek.

270. oldal

>!
Giulia

Nyilvánvaló: aki eltűnik, nem követhet el több hibát, nem válhat árulóvá, nem hazudhat. A jellem állandósul, vagy inkább rögzül, mint a fény a negatív ezüstjén. Ha eltűnsz, az olyan, mintha egy morális fényképet készítenél magadról.

178. oldal