Joyce Hill magyar

Ki akarok menni! Nem bírom ezt a bezártságot, börtönben érzem magam.

A múlton nem tudok változtatni és nem is akarok.

Szeretem a munkámat, és sosem akarom csak túlélni a napjaimat.

– Nézz rám! Milyennek látsz valójában? – tétováztam, de úgy döntöttem nem fogok hazudni neki. Határozott véleményem volt róla és a módszereiről.
– Egy megkeseredett embert látok benned. Hiába van több millió a bankszámládon, nem találsz rá az igazi boldogságra. A szeretetet nem lehet pénzért megvenni.
– Nincs szükségem a szeretetre! – megvetően nézett rám.
– A szeretetre mindenkinek szüksége van, Davis! Még neked is. Saját magadnak hazudsz.
– A szerelem csak bonyolulttá teszi a dolgokat.

A pénz elég sok ember szájra lakatot tud tenni.

Tekintetem rögtön az ismeretlen férfira szegeződött.

(első mondat)