Joseph Helgerson

Rondák és gonoszak, mint egy zsák pióca, amire éppen ráült valaki, és nincs bennük semmi szép, csak a szemölcseik.

141. oldal

Az alább következőknek a felét nyugodtan higgyétek el. Vagy annyit sem.

140. oldal

Az egyik legnagyobb hibám, hogy képtelen vagyok ellenállni a kalandnak, …

71. oldal

B. nagyapa és az orvos is olyan öregek voltak, mint a hegyek, de nagyapa hegyei jobb állapotban voltak, és ő állt nyerésre, míg a seriffhelyettes nem próbálta meg őket szétválasztani.

55. oldal, Tíz - Még több kő (Könyvmolyképző, 2009)

Sokan jönnek fel ide, azt hiszik, hogy szőröstől-bőröstől lenyelem őket, pedig már évek óta nem eszem vendéget. Gyomorégést okoz. Különleges diétát kell tartanom.

183. oldal, Harmincnégy - Észlény Pimész (Könyvmolyképző, 2009)

Ötcsillagos tavaszi nap volt, kék és tiszta, meg még kékebb és meleg.

91. oldal

Ilyen szülőkre vágyik minden gyerek, amikor a sajátjai éppen kellemetlenkednek vele. Éjjel-nappal azon rágódtak, hol rontották el Duke-kal, belegörnyedtek a gondba, aludni sem tudnak miatta, és kénytelenek voltak arra a következtetésre jutni, hogy több gyereket nem akarnak, ez az egy is bőven elég.

32. oldal, Öt - Phillys nénikém (Könyvmolyképző, 2009)

Mindannyian velem jöttök (..). És az első trükkös mozdulatra mindhármótokat könyvvé változtatlak. Vastag, apró betűs könyvvé, amiben nincsenek képek, csak írás.

207. oldal, Harmincnyolc - Egy kékszárnyú tündér (Könyvmolyképző, 2009)

Annyit énekeltünk, hogy feljött már a hold, sárga macskaszem, és sovány, mint aki képtelen abbahagyni a fogyókúrát.

80. oldal, Tizenöt - Ezüstdollárok (Könyvmolyképző, 2009)

Annak, amit elmondtam, bizonyos részeinél bizonyos homlokok ráncolódtak, de egyik sem a testvéreimé volt. Ők túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy az unottat játsszák, és sóhajon kívül mással is reagáljanak. Ilyen a természetes állapotuk, kivéve, ha hazahozok valami szegény éhező békát vagy bogarat vagy siklót. Olyankor úgy pattognak, hogy az ember azt hinné, ég a ház. Kifejezetten ellenzik, hogy állati lakóink legyenek, és mindig azzal vádolnak, hogy úgy próbálok bevágódni apánál, hogy igyekszem fiúként viselkedni, mert apa mindig fiút szeretett volna. Erről semmit nem tudok, de arról igen, hogy a hüllők és kétéltűek jobban megértenek, mint a testvéreim.

40. oldal