!

Joseph Campbell amerikai

1904. március 26. (White Plains, New York) – 1987. október 30. (Honolulu)

Tudástár · 35 kapcsolódó alkotó · 9 kapcsolódó könyv

Teljes névJoseph John Campbell
KatalógusnévCampbell, Joseph

Képek 3

Könyvei 25

Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Joseph Campbell – Bill Moyers: A mítosz hatalma
Joseph Campbell: The Hero with a Thousand Faces
Joseph Campbell: Velünk élő mítoszok
Joseph Campbell – Bill Moyers: The Power of Myth
Joseph Campbell: Primitive Mythology
Joseph Campbell: Mythic Worlds, Modern Words
Joseph Campbell: Myths to Live By
Joseph Campbell: Oriental Mythology
Joseph Campbell: Occidental Mythology

Kapcsolódó sorozatok: The Masks of God angol · Összes sorozat »

Szerkesztései 1

Joseph Campbell (szerk.): Papers from the Eranos Yearbooks, Eranos 4: Spiritual Disciplines

Antológiák 2

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Dsida Jenő: Angyalok citeráján

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

A mitológia szimbólumait nem ember alkotta; ezeket nem lehet sem kitalálni, sem rendszerezni, sem tartósan elnyomni. A mítoszok az emberi psziché spontán megnyilatkozásai, s mindegyik sértetlenül magában hordja forrásának elemi erejét.

16. oldal

Annamarie P>!

A mítoszok nyomok, amelyek elvezetnek az emberi élet spirituális lehetőségeihez.

27. oldal

Odett>!

… a társadalom lelkében és testében keletkezett törést nem orvosolhatja a visszatérés a régi szép időkhöz (archaizmus) vagy bármilyen program, amely garantálja a tökéletes jövőt (futurizmus), de még a legrealisztikusabb, pragmatista törekvés sem, amely megpróbálja kitartó munkával újra összeforrasztani a széthulló darabokat. Csak a születés győzheti le a halált – nem a régi újjászületése, hanem valami egészen más és új. Kell lennie a társadalom lelkében és testében egy folyamatos „állandóan visszatérő születésnek” (palingenezis) – ha hosszú távon szeretnénk túlélni –, ami ellenpontozza a soha véget nem érő pusztulási folyamatot. Mert ha nem vagyunk képesek megújulni, akkor saját győzelmeinkből kovácsol erőt a Gonosz: saját erényeinkből születik meg a végzetünk. A béke csalóka ábránd, a háború is ábránd, a változás is ábránd; az állandóság is az. Amikor elérkezik a nap, a halál győzelmet arat felettünk, semmi mást nem tehetünk, mint hagyjuk magunkat keresztre feszíteni – és feltámadni; teljesen darabokra hullani – és aztán újjászületni.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: archaizmus · Arnold J. Toynbee · futurizmus
2 hozzászólás
Annamarie P>!

Korunk egyik problémája, hogy nem vagyunk kapcsolatban a szellem irodalmával.

23. oldal

Lunemorte P>!

Azt szokták mondani, hogy mindannyian az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy valóban ez volna az, amit keresnénk. Szerintem inkább az igazi élet tapasztalatát keressük, azt, hogy a pusztán fizikai szinten megélt élettapasztalatunk valamiképpen összhangban legyen a saját legbensőbb lényünkkel és valóságunkkal, és hogy érezzük az igazi életből fakadó elragadtatottságot.

23. oldal, 1. fejezet - A mítosz és a modern világ (Szenzár, 2019)

Odett>!

A mitológia és a rítus legfőbb szerepe mindig is az volt, hogy olyan szimbólumokat szolgáltasson, amelyek előrehajtják az emberi lelket, ellenpontozva azokat az állandó fantáziákat, amelyek éppen ellenkezőleg: igyekeznek azt gúzsba kötni.

22. oldal

daniagi>!

[…] a kalandot nem lehet egyedül megkockáztatni; minden idők hősei megjárták már ezt az utat előttünk; a labirintust feltérképezték; elég a hős ösvényén haladva a fonalat követnünk. És ahol rettenetes borzalmat vártunk, ott találjuk meg végül Istent; ahol el akartunk valakit pusztítani, ott saját halálunkat fogjuk okozni; ahol kifelé indultunk az úton, ott fogunk megérkezni lényünk legbelső magjához; ahol magányra számítottunk, ott az egész világgal találkozunk.

34-35. oldal

Annamarie P>!

Moyers:
Miért a mítoszok? Miért foglalkozunk egyáltalán a mítoszokkal? Mi közük lehet a mi életünkhöz?

pontosvesszőparipa_Niki P>!

Fixálódunk gyermekkorunk ki nem élt, infantilis fantáziáihoz, és ezáltal képtelenek vagyunk átélni a felnőtté válás szükségszerű beavatási rítusát. Az Amerikai Egyesült Államokban ráadásul még a megfordult értékrend is jellemző: a cél nem az, hogy tisztességben megöregedjünk, hanem hogy fiatalok maradjunk; nem az, hogy felnőtté érjünk, és elszakadjunk az Anyától, hanem hogy az ölében maradjunk. Így aztán férjek, meglett férfiak, akik szüleik akarata szerint ügyvédek, kereskedők vagy tudósok lettek, saját kamaszkoruk oltárán áldoznak, miközben feleségeik tizennégy év házasság és két szép, felnevelt gyermek után is a szerelmet keresik – a szerelmet, amely kizárólag kentaurok, szilének, szatírok és más kéjvágyó, rémálombeli lények formájában érkezik el hozzájuk, mint a második fent idézett álomban, vagy pedig az üzekedés istennőjének népszerű, szirupos templomaiban, valamelyik ügyeletes mozihősnek álcázva.

22. oldal

Lunemorte P>!

A középkorban számos kontextusban megjelenik a sorskerék képe. Ehhez a kerékhez tartozik egy agy és egy külső tárcsa. Ha ehhez a külső részhez ragaszkodunk, akkor vagy fent leszünk, és a csúcsról lefelé tartunk, vagy pedig lent leszünk, és az aljáról felfelé tartunk. Ha azonban a kerékagyban vagyunk, akkor ugyanott tartózkodunk, bármi is történjen körülöttünk.

193. oldal, 4. fejezet - Áldozat és boldogság (Szenzár, 2019)