!

Joseph Boyden kanadai

1966. október 31. (Willowdale, Torontó, Kanada) –

KatalógusnévBoyden, Joseph
Nemférfi
Instagram@joseph.boyden

Képek 4

Könyvei 9

Joseph Boyden: Az orenda
Joseph Boyden: Három nap az út
Joseph Boyden: A fenyőfák között
Joseph Boyden: Foggal született
Joseph Boyden: The Orenda
Joseph Boyden: Le chemin des âmes
Joseph Boyden: Three Day Road
Joseph Boyden: Dans le grand cercle du monde
Joseph Boyden: Born with a tooth

Népszerű idézetek

robinson P>!

– Háromfajta betegség létezik – mondja anélkül, hogy felnézne. – Van az, aminek természetes okai vannak. Van az, amikor egy hatalommal rendelkező egyén ártani akar neked. És van az a betegség, amit a be nem teljesített vágyak okoznak.

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: betegség
robinson P>!

A varjak érkezése előtt is volt varázslatunk.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: varjú
robinson P>!

Küzdöttem az ital szirénéneke ellen, amíg bírtam, de aztán feladtam, és megittam a mosogató alatt vészhelyzetre tartogatott utolsó üveg whiskymet.

2 hozzászólás
robinson P>!

A szomorúság és a győzelem keverékét jólesett volna leöblíteni egy korty vodkával.

79. oldal

robinson P>!

A lány jár a fejemben. Vajon, hogyan fog reagálni, amikor megtudja, hogy örökre megváltoztatom a jövőjét?

131. oldal

robinson P>!

Amikor a Pepsi elfogyott, mindig volt a whiskymhez gyömbér, húgocskáim.

(első mondat)

robinson P>!

– A mesztic azt jelenti, hogy két szék közé kerültél, Sue.
Mindig elmondja amit erről gondol. Emlékeztet rá, hogy az indiánok franciának tartanak, a fehérek pedig indiánnak.

19. oldal

forElle>!

A folyó fekete így kora reggel, de a nap majd átmelegíti, és a fénytől teaszínű lesz. Apám azzal ugratott bennünket – anyámat, húgomat és engem –, hogy a nyár derekán olyan a színünk, mint a folyóé, de télre sápadtak leszünk, mint a Hudson-öböl kereskedői, és fél, hogy egy nap nem talál meg bennünket a hóban. A húgomat – a te anyádat, Xavier – Nyulacskának hívtuk. Néztük anyám barna arcát, ahogy a szeme nevetés közben összeszűkül, aztán néztük apámat, ahogy visszamosolyog rá. Ő volt az utolsó nagy mesélő a törzsben. Olyan halk hangon mondta a történeteket, hogy közelebb kellett húzódni hozzá, olyan közel, hogy érezted a füstszagát a bőrszalagnak, amelyet anyám font a hajába, nyakának illatát, amely olyan volt, mint a Nagy-Sós-öbölből érkező szél. Akkoriban úgy képzeltem, hogy a történeteit egész nyáron át szövögeti, a szavak láthatatlan hálóvá állnak össze, amelyet a hosszú téli estéken kivet ránk, megfog és közelebb húz bennünket, hogy melegítsük egymást. És néha tényleg csak az ő történetei tartottak életben bennünket.

robinson P>!

Sokféle siker létezik. A sikeres vadászat. A sikeres aratás. Egyesek számára pedig a sikeresen learatott lelkek.

179. oldal