Josef Kirschner osztrák

Emesto Grassi a tömeg részeként viselkedő egyének tipikus jellemzőiként az alábbi négy ismérvet sorolta fel:
1. Anonimitás. Az egyéni, másoktól eltérő viselkedés – mondja Grassi – elpárolog a szenvedélyek bűvöletében és helyére az ösztönös, tömegérzelmekből fakadó reagálás lép.
2. Az érzelmek eluralkodása. Az értelem helyét az érzelmek és az ösztönök foglalják el. Ez magyarázza, hogy a tömeg olyan könnyen befolyásolható. Ugyanis nem megfontolás és mérlegelés alapján cselekszik – kizárólag az érzelmei vezérlik.
3. Az intelligencia eltűnése. A tömeg intelligenciája a tömeget alkotó egyének intelligenciája alá süllyed. Aki el akarja nyerni a tömeg tapsát, annak az alsó intelligenciahatárhoz kell igazodnia, és mellőznie kell a logikus érveket. A másokkal megosztott közös élmény fokozza az izgalmat. A tömeg hiszékeny – ez a tény újból és újból igazolódik. Kritikátlanul bedől az egymást követő demagóg szónokoknak még akkor is, ha ezek állításai és érvei sok vonatkozásban szöges ellentétben állnak egymással.
4. Eltűnik a személyes felelősség. Annak mértékében, ahogyan az egyén lemond saját szenvedélyeinek ellenőrzéséről, elveszti személyes felelősségérzetét, és belerántható olyan cselekedetekbe, amelyeket sosem követne el, ha egyedül kellene kiállnia a nyilvánosság elé.

Az, hogy mit teszünk és kik vagyunk, hogy boldogok vagyunk-e vagy boldogtalanok, hogy teljes értékű életet élünk-e nap mint nap – mindez attól függ, rendelkezünk-e azzal a képességgel, hogy helyesen döntsünk.

136. oldal

Széles e világban senki sem érdekelt abban, hogy kritikus gondolkozásra képes, önérvényesítő erejű egyéniségeket – ha úgy tetszik, individualistákat – neveljen. …
A gazdaság nem képes mit kezdeni a kritikus gondolkozású, egyéni ízlésű vásárlókkal. Tömegízlésű átlagfogyasztókra van szüksége, akik vakon követik a számukra előírt divatot. …
Senki sincs, aki megmondaná az egyénnek, mi az, ami neki jó.

A félelem olyan, mint egy alattomos gólem, amely egy ideig látszólag jó szolgálatot tesz nekünk, de aztán az alkotója ellen fordul és megsemmisítéssel fenyegeti őt.

118. oldal

Tanuljuk meg az érdekeinket úgy becsomagolni, hogy a manipulációs játszmabeli ellenfelünk saját szükségletének kielégítését lássa bennük.
Ezt három lépésben kell megvalósítanunk:
A, Tanulmányozzuk az ellenfél szükségleteit!
B, Határozzuk meg az érdekeink csomagolásához leginkább megfelelő szükségletét!
C, Ha rájöttünk, hogy ellenfelünk kedvenc étele a torta, tegyük ezt a horogra, még akkor is, ha magunk szívesebben ennénk hortobágyi palacsintát.

Az ismétlési elv alkalmazásának elterjedt módszere, hogy a másikat állandóan emlékeztetjük valamely hibájára, gyengéjére vagy tudatlanságára. Ezzel az önbizalmát gyengítjük, a magunkét pedig erősítjük. Hatékonyan alkalmazva ezt a módszert, egy idő után erős függési viszony alakul ki manipuláló és manipulált között.

Két ember együttélését megváltoztathatatlanul az jellemzi, hogy a másikkal szemben megszakítás nélkül igyekeznek érvényesíteni akaratukat.
Aki ezt tényként elfogadja, nem fogja a másik minden egyes manipulációs szándékát olyan személyes sértésként kezelni, amire hadüzenettel kell válaszolnia. Ehelyett bekapcsolódik a játszmába, és manipulációs húzásokkal fog reagálni a másik kihívására.
Aki ezt megértette, nemcsak maga igyekszik elismerést kihívni, hanem természetes tényként kezeli a másik ilyen irányú törekvését is.
Sok előnye van, ha ismerjük a manipuláció szabályait. Egyebek mellett az, hogy tudjuk, egy támadásra nem kell feltétlenül ellentámadással válaszolnunk. Válaszolhatunk olyan gesztussal, ami az ellenfelet erőszak alkalmazása nélkül is lefegyverzi.

A manipulációs játszmákban az jut előnyhöz, aki olyan helyzetben van, hogy a másikkal szemben érvényesítheti pozíciója hatalmát. Egy manipulatív manővert két pozícióból indíthatunk:
1. Mi magunk teszün szert a tekintély hatalmára, és ezt másokkal szemben felhasználjuk.
2. A manipuláció más eszközeit szegezzük szembe a tekintélyre alapozott nyomással, ezzel semlegesítve az ellenfél előnyét.
Eközben azonban adottnak kell vennünk a következőket: minden tekintély mögött egy ember ál, sajátos gondolkozásával, vágyaival és gyengéivel. Ezért, mint mindenki más – a manipuláció szabályainak megfelelően – ő is sebezhető. Ezeket a szabályokat pedig saját érdekében mindenki felhasználhatja.

A próbálkozás – semmi. Csak az eredmény számít.

Fontos, hogy ismerjük szükségleteinket, és képesek legyünk tárgyilagosan értékelni őket. Ezzel csökkenthetjük annak veszélyét, hogy a manipulatív játszma során ellenfelünk a saját előnyére aknázza ki szükségleteinket.