!

Jorge Semprún spanyol

1923. december 10. (Madrid) – 2011. június 7. (Párizs)

Teljes névJorge Semprún y Maura
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jorge_Semprún

Könyvei 10

Jorge Semprún: A nagy utazás
Jorge Semprún: Húsz év, egy nap
Jorge Semprún: Az ájulás
Jorge Semprún: De szép vasárnap!
Jorge Semprún: Ramón Mercader második halála
Jorge Semprún: Írni vagy élni
Jorge Semprún: A nagy utazás / Az ájulás
Jorge Semprún: Tündöklő nyaraink gyors tüze…
Jorge Semprún: A háborúnak vége
Jorge Semprún: Le grand voyage

Róla szóló könyvek 2

Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
Egri Péter: Álom, látomás, valóság

Népszerű idézetek

>!
Almost_Zed

De aminek legnagyobb súlya van életedben, az néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze csak az igazi könyvek, az igazi zene.

28. oldal

>!
ervinke73

A történetek sosem ott kezdődnek, ahol látszólag elkezdődtek. Eredetük homályos, és az ember egy szép napon egyszer csak ott találja magát egy történet kellős közepén.

100. oldal

>!
Kálmánfi_László

A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan – minden elmúlik, s elmúlsz te is.

144. oldal

>!
Dölfike

Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa.

238. oldal [Európa, 1974]

>!
Eowyn I

– Nem tudhatod, te nem tudhatod- mondja.
– Mit?
– Hogy milyen a boldogság – mondja.
– Miért?
– Mert nem tudhatod. Csak.
– De igen, a boldogság a Moselle völgye.
– Látod – mondja Sigrid –, te mindig csak emlékezel.
– Nem mindig. Többnyire éppen felejteni próbálok.
– Az mindegy – mondja –, hogy emlékezel-e vagy felejtesz, ha egyszer a múlttal törődsz.
– Hát akkor?…
(…)
– A boldogság, mondtam már, mindig a jelen. A jelen pillanat.

143. oldal

>!
AeS P

Az embernek gyakrabban kellene időt szakítania, vagy lehetőséget teremtenie, hogy az erdőt hallgassa. Hosszú korszakai voltak életemnek, amikor nem hallgathattam az erdőt. Megállok és hallgatom. Ez a tompa, bénító öröm abból a bizonyosságból fakad, hogy ittlétem tökéletesen esetleges, hogy alapvetően felesleges vagyok. Nem vagyok szükséges a zsongó erdő létéhez, ebben rejlik tompa örömöm forrása.

238. oldal (Európa, 1974)

>!
Almost_Zed

Nincs holttest a német hadseregben, amely ugyanolyan nehéz volna, mint egyetlenegy halott bajtársam füstjének súlya.

154. oldal

1 hozzászólás
>!
apple_pie 

A halál pillanata mindig szokatlan időpont.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
csillagka P

– A „mi háborúnk” – mormolta. – Mindannyian ugyanazt hajtogatjátok. Mintha az egyetlen lett volna, vagy legalábbis fontosabb, amin mind megosztozhattok. A mindennapi kenyeretek. A halál, az kapcsol össze benneteket, a polgárháború tovatűnt halála.
Leidson már-már odaszólt Hemingwaynek, hogy a spanyolokat nemcsak a halál kapcsolja a háború, az ő saját háborújuk, meglehet, eucharisztikus emlékéhez. Hanem a fiatalságuk, lelkesedésük is. A halál talán nem is más, mint a lelkes fiatalság egyik arca.

10