!

Jordan Jovkov bolgár

1880. november 9. (Zseravna, Kelet- Rumélia) – 1937. október 15. (Plovdiv, Bulgária)

Teljes névJordan Sztefanov Jovkov - Йордан Стефанов Йовков
NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Yordan_Yovkov

Könyvei 2

Jordan Jovkov: Albena
Jordan Jovkov: Sztaroplaninai legendák

Antológiák 2

Borbás Mária (szerk.): Élhetetlen szerelmesek
Juhász Péter (szerk.): Bolgár elbeszélők

Népszerű idézetek

>!
Kek P

Más alkalommal – éppen egy keskeny hídon mentek át – a ló hátsó lába alól kicsúszott a talaj, elesett s lezuhant majdnem három méter mélységbe, a kövek közé. Még szerencse, hogy a kapitány idejében leugrott róla. Olyan végzetesnek tűnt a zuhanás, hogy a kapitány még csak le sem pillantott a mélységbe. Azt hitte, egyszer s mindenkorra befellegzett a lovaglásnak: a Szürke kitörte a nyakát. De kis idő múlva a katonák felhozták a lovat, s az egyik még a hátára is felült. Kissé remegett, a lábain itt-ott zúzódások látszottak, de különben ép és egészséges volt.
     Gondosan megvizsgálták a szemét, és megállapították, hogy az a szeme, amelyik azelőtt is sérült volt kissé, teljesen megvakult. Ezért botladozik olyan gyakran.
– Nem baj – mondta a kapitány –, valóban, még jobb is így, legalább nem ijed meg olyan könnyen!
     A katonák ezentúl jobban vigyáztak rá, mint valaha. Éjjelenként, ha a kapitány a századdal maradt, és a nyeregben még szundikálhatott is, kérték, hadd fogják a kantárszárat, nehogy megbotoljon a Szürke.
     De a betegség gyorsan átterjedt a másik szemére is. A ló teljesen megvakult. A katonák integettek a szeme előtt, meg sem mozdult, még csak nem is pislogott. Sötét, világtalan szembogarában csak a bánat ült. A kapitány nem lovagolhatott többé rajta. Leszerelték róla a pompás angol nyerget, a puha, sárga bőr-nyeregtartót, levették a zablát és a szívekkel díszített kantárt; kötőféket akasztottak a nyakába, öreg málhásnyerget, és két hordót erősítettek a hátára. A parancsnok délceg paripája vízhordó lett.

215-216. oldal, A szürke

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: · vakság
>!
berg

Hát te vagy a Veliko kehája lánya – szólalt meg Sibil [a hajdutvezér]. – Radának hívnak, ugye? Hogy engedhetett el az apád? Ebben az öltözetben, aranylánccal s ékszerekkel? … Most elveszek tőled mindent!
– Hogyne! Vennéd ám! Inkább adsz nekem még, kevés a magamé! No, nézd csak – kiáltott fel hirtelen, a férfira mutatva –, rongyos a kabátod ujja! Várj csak, megvarrom.
Sibil ránézett a kabátja ujjára, karjával a puskája csövére támaszkodva ült: a piros posztó valóban elszakadt. Még fel sem fogta, tréfál-e vagy komolyan beszél-e a leány, már ott is állt Sibil előtt, olyan közel hozzá, hogy a férfi láthatta fehér arcán a selymes pihéket s ajka piros vonalát. Amikor Sibilre nézett, a leány pillantása gyengéden, édesen ragyogott. Huncutul mosolygott a férfira, megfogta a szakadt kabátujját, s ajkai közé dugta a tűt meg a cérnát.
– Ne mocorogj! – szólt a férfira szigorúan. – Elkezdem. S vegyél valamit a szájadba, nehogy az eszedet is odavarrjam. Legalább azt tartsd meg!

7-8. oldal – Sibil (Európa, 1970)

>!
berg

Mit kérsz? A pisztolyokat? A puskát? Ne is emlegesd. Nem bírok megválni tőlük. A feleségét, a puskáját meg a lovát nem adja kölcsön az ember! Kinek tartasz engem?

139. oldal – Virágos kankalinmezőn (Európa, 1970)

>!
Kek P

– Ejnye már! Az a haszontalan Cono fiú a szarvast üldözi. Meg fogja ölni. Hogy verje meg az Isten! Nem szabad az ilyen állatot bántani, nem döf, nem harap, semmi rosszat nem tesz… És hová jár, hol jelenik meg, mondjátok! Egyre csak a kolostor körül. Valamikor ott állt a Szent Szűzanya kolostora, és amikor megjelentek a törökök, a szerzetesek elhatározták, hogy elrejtik a szent keresztet. Eldugták egy helyre, de másnap féltek, hogy ott rátalálnak, ezért kiásták, hogy máshová vigyék. És ott, ahol a szent kereszt volt elrejtve, mindenhol erőfű nőtt… Ezért van olyan sok erőfű a hegyekben!…
     Hallgatás támadt. Muca vagy pihenőt tartott, vagy pedig csak a szavai hatását leste. Majd így folytatta:
– Szent az a hely. Gana néne, Isten nyugosztalja, megmondta… de hányszor!… hogy amikor erőfűért mentek oda, egy asszonyt pillantottak meg, gyermekkel a karján…
     Muca lehalkította a hangját, és valamit suttogott, az asszonyok csodálkozva kiáltottak fel:
– Lám, lám! – fejezte be Muca a történetet. – A Szent Szűzanya volt. És van, akinek asszony alakjában jelenik meg, van, akinek pedig mint szarvas…

39. oldal, A szarvas

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: szarvas · Szűz Mária
>!
Kek P

Egy szép, napsütéses, derült és meleg napon megszólalt a kakukk. Sibil babonásan számolni kezdte a kakukkszót, hogy megtudja, hány évet ér még meg.

69. oldal, Sibil

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: babona
>!
Kek P

Valójában senki sem élvezte Szali Jasarnál jobban a pihenés édességét. Amikor hazaért, kiült a padra. Ott üldögélt sokáig, és a mezőre nézett. A kávéját kihozták, egyik pipát a másik után szívta és pihent. A fáradtság kellemes hideg zsibbadással szállt el testéből; nem gondolt semmire, csak élvezte a szeme előtt elterülő tájat.

166-167. oldal, Kerekek éneke

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

>!
Kek P

Bejárom a falvakat. Humát árulok mindenütt, jó agyag az, arra mifelénk sokat találni, s az asszonyok örömmel megveszik a jó humát.

130. oldal, A fehér kecske

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

>!
Kek P

– Légy átkozott! Verjen meg az Isten, és a szentek se legyenek irgalmasak hozzád! Vessen ki magából a föld a halálod után! A vasat és a követ eltemeti a föld, de téged ne vegyen be! Reszkess és fuldokolj a földön, mint Káin, légy bélpoklos, akár Géházi, és Júdásként kötéllel vess véget életednek! Légy átkozott! Átkozott! Átkozott!
     A torkába döfött kés megölte, és örökre elhallgattatta. De Indzse még most is maga előtt látta vérbe borult arcát, tűzben égő szemét, és szavai úgy égették, mint tüzes kések. Fülében csengtek átkai.

97. oldal, Indzse

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

>!
Kek P

Meg-megállt, körülhordozta gyors sasszemét. Igazi férfiszépség. Ezüsthímzéstől ragyogó, kék janicsárruhában, vörös salaváriban. De fején nem viselt fehér gyolcsturbánt, hanem cobolyprém süveget, felhajtott karimával. És ott, ahol a gombja volt, egy csokor pávatollat tűzött süvegére.
Kezét görbe kardján tartva ment végig Indzse a kirdzsaliák sorfala között. Bátor fellépése és délceg tartása fellelkesítette a kirdzsaliákat.

99. oldal, Indzse

Jordan Jovkov: Albena Válogatott elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: öltözködés · ruhanemű
>!
berg

     Radka a kapuban áll,
délceg Musztafára vár…
NÉPDAL

Sibil, a rettenetes hajdut, aki után a kirszerdárok és legényeik tűvé tették a környék minden zegét-zugát, elhatározta, hogy búcsút mond a hegyeknek, s feladja magát.

(első mondat)