Joó András magyar

Más esemény nem adódott, a közel 3 órás út simán lement, bár az ülések elég szűkek voltak, és nem is lehetett hátradönteni, így a közérzeten csak az javított hangyányit, hogy az egyik sztuvinak, aki leguggolgatott igazgatni valamit, a nadrágból kint volt a fél popsija; ennél többet egy fapadostól szolgáltatásban szerintem ne várjunk (de nem lennék meglepve, hogy így ötletet adva az illetékeseknek, hamarosan ezt is fizetendő tétellé teszik).

35-36. oldal

Akinek tehát volt némi érzéke, illetve egy olyan háza, ahol legalább egy szobából ki tudták paterolni a nagymamát, nekilátott panzióskodni.

39. oldal

A Ma'arra-i ügyről az egyik keresztes (!) krónikás így számolt be: „…csapataink a felnőtt pogányokat főzőedényekben megfőzték, a gyerekeket nyársra húzták, megsütötték és megették”. De valószínűleg nem a jó konyhája miatt lett szent a francia lovag.

232. oldal

Bár laikusként, szűk körben bevallhatja – és teszem én is például most –, hogy számára a kortárs képzőművészet ágai nagyjából összemosódnak. De így vannak vele néha a profibbak is: ha egy képet felszegelnek a falra, akkor festmény, ha kiesik a szög és leesik a kép, akkor mobilszobor, ha pedig mindez valakinek a fejére, akkor performansz.

306-307. oldal