Jonathan Safran Foer amerikai

Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

207. oldal

Ez a titok akkora lyukat vájt a kellős közepemben, hogy abba minden boldogság beleesett.

77. oldal

Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet, nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya!

12. oldal

Sajnálom, hogy eltart élethossziglan, amíg megtanulunk élni, Oskar.

212. oldal

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz.

206. oldal

Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.

32. oldal

[…] néha hallom, hogy a csontjaim ropognak azoknak az életeknek a súlya alatt, amelyeket nem élek.

128. oldal

Feltaláltam egy könyvet, amelyben minden szó minden nyelven megtalálható. Nem lenne nagyon hasznos, de ha valaki megfogja, tudhatná, hogy a kezében tart mindent, ami elmondható.

372. oldal

[…] miért nem tanultam meg, hogy mindent úgy tegyek, mintha az utolsó alkalommal tenném […]

328. oldal

Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol valaki, akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben?

86. oldal