Jónás Tamás cigány magyar

Egy furcsa van ebben az egészben, hogy semmi furcsát nem látok ebben az egészben.

125. oldal

egyszer nem adtam oda valakinek mindenemet.
azóta nincstelen vagyok.

KÉK SZÉL 8.o.

reggel láttam a reményedet
ott ült az utca kövén
sírt mert kifújta fogai
közül titkait a szél

önkéntes vak

nem figyel, nem figyel
nincsen dolga senkivel
nincsen tolla nincs papírja
minden versét újraírja
újra minden mondatát
újra és tovább

látni kell, látni kell
hogyan szeret és válik el
kiket szeret és mennyire
aki nem kíváncsi senkire
nem kíváncsi rá se más
ő a hallgatás

nem szeret, nem szeret
letolták sorsát istenek
mint részegek a kisgatyát
nem hordható tovább
ő is új sorsot remél
kényes vak szegény

34. oldal

Végképp másnak

Ez is a tél. Mutatom. Lehet hó az utakon. Fekete utcák.
Varjak. Csendek. Lehetnek. Itt-ott füst. Vagy berregés.
Mozgás. Kevés. Nehéz kabátok. Néha bátran, lobogó hajjal
átszaladhat egy-egy szerelmes nő a tájban. Gyerekek,
ritkán. Bennük nyár van. Suttog az idő a változással.
Süket és néma. Szétfolyt tejföl az ég maszatja. Állsz alatta.
Egymásnak dőlnek házak, ifjak. A vének isznak. Falu lesz
minden város újra. Fázik a srácok ujja. Szemek és szívek
gombnyi lángja itt-ott. Éjszaka ébrednek a vágyak. Szűk
kis ágyak. Pislog az éjszaka nyugalma. A kozmosz alja
átfagy, fekete ujja a Földet túrja. Titkot babrál tavaszig.
Ilyen a tél. Sokat remél. Van, hogy fehér. Sok a gazdag,
több a szegény, aki örül, ha már havazik.

Jegyzik az álmokat

Azt, aki nekem tetszik, feltétlenül elhanyagolom.
Félek tőle, de inkább tudom: nem lennék méltó párja.
Csak tápláléka lehetek bármi szépnek, áldozata.
Ha meg tudom tenni, hogy nem kívánom, már jól szeretem.
Nem viszem haza, nem leskelődöm utána, elkerülöm.
Nem mutatkozom be neki soha, ne tudja, ki vagyok.
Nem zaklatom telefonon, és nem követem az utcán.
Nem ábrándozom róla – talán jegyzik a vágyakat is.
S használom mégis: vele törlesztem titkos tartozásom.
Legfeljebb verseket írok róla, de soha sem neki.
Elfelejtem az arcát, sorsát, nevét, álmom se adja ki.
Világok pusztulásán néma tanú: készülök rejteni őt.
Vihart teremtek, hadd tévedjenek el bennem az őt keresők.

6. oldal

miért ilyen sokan

ezt a hallgatást most érte-
nem kellene
de jól vagy félre?
vagy akkor jól, ha félre?
ki nyugszik így meg és hogyan?
s miért vagyunk ilyen sokan?
mikor csak te meg én

p.32. Budapest: Magvető (2008)

Üvöltözve hallgatok.

62. oldal

Nem bírom tovább, hogy nem bírod tovább.

74. oldal

a sátán üzenete

ma délután és ma este ne lelkizz
ma visszajön a pokolból a csend is
most pár napig a pokol be van zárva
de ne számíts az isten irgalmára
ma szétesik az agyad és a múltad
ma kiderül hogy nyugalmad is túl nagy
hogy borzalom lesz szerelmeidből is
és pusztulsz mint az alföldön a kőris
bőrönd a tested nincsen nyitja többé
a két szemed csukd le legyen a csönddé
ma ne hallgass magadról semmit el s meg
ma nem számítasz másra sem figyelnek
ha kívánsz valamit vagy kívánsz bárkit
ma csábítsd el és juss el vele táncig
ma keringőre hívd a régen bénát
ma vágd át ellenséged és a vénád
az utolsó napok közül az egyik
ma van tehetsz bármit mert elfelejtik
ma bűneidnek nyílt szabad út: bűnözz
ma égj el énekelj a hideg tűzhöz
ma víz kell neked tenger part és csónak
ma vess véget a rossznak és a jónak
ma kérdezz rá magadra kaphatsz választ
ma úgy legyél szelíd hogy hátba támadsz
sötét van nem jön fény vagy ezer évig
a sorsod semmi gázolj benne térdig
ha ismeretlen kapja el a lábad
istennek gondol egyedül őt ne támadd

16. oldal