!

Jolsvai András

Mák István

1953. december 19. –

Teljes névJuhász István
NemFérfi
Honlaphttp://jolsvaiandras.hu/
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Jolsvai_András

Könyvei 18

Jolsvai András: Holnapra jobb lesz
Jolsvai András: Az ember játszik
Jolsvai András: Szépen vagyunk
Jolsvai András: Az ujpesti személy
Jolsvai András: Ma még csak szerda
Jolsvai András: A napok színe
Jolsvai András: Monsieur L.
Jolsvai András: Köröndy vérre megy
Jolsvai András: Köröndy vesztésre áll
Mák István: Mintha könyvből olvasná

Antológiák 2

Alexander Brody (szerk.): Alibi 20
Alexander Brody (szerk.): Felhő

Népszerű idézetek

>!
pepege MP

Harmadik születésnapomra tüszős mandulagyulladást kaptam. Eredetileg egy háromkerekű bicikliről lett volna szó, de aztán másképp alakultak a dolgok.

34. oldal Tonsillitis follicularis

>!
olvasóbarát P

A mi családunkba áprilisban szokás beleszületni. Lehetőleg az elején. Dédapám például olyan tökéletességre vitte ezt az elvet, hogy nemcsak maga született április elsején, hanem másodszülött lánya is, a nagyanyám. Ezt azért már soknak tartotta Nádas tanító úr, ezért aztán megkérte kedves barátját, a tápióbicskei plébánost, lapozzon egyet az anyakönyvben, mielőtt bejegyzi Nádas Aranka születési dátumát. Ki venné feleségül azt a lányt, aki nemcsak maga született a bolondok napján, de már az apja is? – érvelt az előrelátó dédatya.

Kora tavasz

40. oldal

2 hozzászólás
>!
pepege MP

Zsibbad a lábam. Reggelenként. Hetek óta. Nem panaszképpen mondom ezt, csak tényként, hiszen valamennyiünk életében eljön egyszer a pillanat, midőn a lábunk zsibbadni kezd. A dolgot tudomásul vettem, mi mást tehettem volna, mindazonáltal egy kissé nyugtalanított, elvégre a kedvenc bal lábamról volt szó, hozzám is nőtt az idők során, elmentem hát az orvosomhoz, elmondottam, hogy mi a panaszom, ő megvizsgált, megmért, csóválta a fejét meg a lábamat, kérdezett erről-arról, aztán kimondta a verdiktet:
– Le kellene szoknia a dohányzásról!
– Mert ha nem? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.
– Akkor nem kezeskedhetem a lábáért.
Ez a válasz tetszett nekem, mert arról tanúskodott, hogy doktorom nemcsak a saját mesterségét érti, hanem az enyémet is; eltereferéltünk hát még egy darabig ily könnyed stílusban, én arról szóltam, hogy ezt a kis időt már kibírom akár féllábon is, ő arról biztosított, hogy akkor aztán már nemcsak reá s a közösségre támaszkodhatom, hanem a mankómra is, aztán el lettem bocsátva, feddőleg és felszólítólag, hogy most aztán elég a tréfából meg a cigarettából, mert ellenkező esetben egyikünk sem állhat jót magáért. Sajnáltam a dolgot, végtére tizenöt esztendeje sincs, hogy rászoktam, éppen kezdtem belejönni, s máris szokhatok le róla; mégis beláttam, amit be kellett látnom, hazamentem, leültem egy fotelba, megkeményítettem a szívemet, rágyújtottam, és meghoztam a megfellebbezhetetlen döntést: leszokom.
Fog ez nekem menni. Pont ez ne menne? Elvégre az utóbbi időben leszoktam már néhány dologról. A teljesség igénye nélkül (laza időrendben): a külföldi nyaralásról, az új kocsiról, a lakáscseréről, a bélszínről, a téliszalámiról, a hátszínről, a nyáriszalámiról. Leszoktam a könyvvásárlásról, a folyóiratok előfizetéséről, leszoktam a telefonálásról, leszoktam a márkás italokról. (Ezenkívül naponta leszoktam vinni a szemetet, de ezt csak a tréfa kedvéért jegyzem meg, mellékesen; tekintsék, kérem, elvonási tünetnek.)
És most leszokom a dohányzásról. ….

Leszokom

Jolsvai András: Kárpótlom magam Tárcák, életjelek 1990–1992

3 hozzászólás
>!
pepege MP

A Gyuri úr génjeit egy kissé összekócolta a természet, attól lett olyan speciális.

65. oldal

>!
csillagka P

Szinte kimelegedett az emlékezésben.

44. oldal (Megáll az idő, s Köröndy is)

>!
fióka P

Péntekre már mindenki tudta a szerkesztőségben, hogy itt van az anyag, amire vártunk, itt van a riport, amely megalapozza végre a Periszkóp országos hírnevét.
A lapigazgató hatezer példányt ráemeltetett a szokásos adagra, és beszélt a postai haverjaival, hogy az árusok feltűnő helyre tegyék ki a Periszkópot. Elszórtak egy-két hirdetést is, napilapokban, rádióban, ahol lehetett, aki tudta, még fel is hívta a kollégákat, hogy készül itt valami, figyeljenek rá. Szokásunktól eltérően szerdán az egész szerkesztőség odabent tiporta egymás lábát, s a levonatok kézről kézre jártak: akik már olvasták, szaladtak kezet rázni a Mikivel, s egyöntetű volt a vélemény, hogy a Periszkóp most lett igazán nagykorú. Nagyon büszkék voltunk magunkra.
És persze biztosra vettük, hogy másnap igazi scoopra ébred majd az ország: az emberek egymás kezéből tépik ki az újságot, délután spontán tüntetések törnek ki a nagyobb városokban, harmadnapra lemond a privatizációs miniszter, negyednapra a kormány, a Watergate-ügy babazsúr ahhoz képest, ami itt történni fog: a sajtó betölti igazi hivatását, őriz és ellenőriz, és jövő hétre a Periszkóp előfizetőivel Dunát lehet rekeszteni.
De semmi nem történt. Semmi az égvilágon. Egy ványadt interpelláció nem sok, annyi nem esett a parlamentben. Nem volt tüntetés, felháborodás, de még csak felszisszenés se. A rádió szokásos lapszemléjében Kövér Gyuri sakkfeladványát emelték ki a Periszkóp e heti számából. Egy árva példánnyal nem fogyott több a szokásosnál. Az élet ment tovább, tudomást se véve rólunk. Ez a következmények nélküli ország nem volt kíváncsi a Gépszer sorsára. Se a Periszkópéra. Se a sajátjára.

323-324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország
>!
olvasóbarát P

Napilapot írni, az maga az ólombánya. Havilapot az meg a tüdőszanatórium. A hetilap csak az igazi újság. Egy hetilapnak nem csak ritmusa van, hanem dallama is: minden nap más arcot mutat, minden napnak más a színe, az íve, a dinamikája, minden napnak más a története, és ezekből a vissza- visszatérő, mégis egyedi történetekből, ezekből az egymásra rímelő hetekből rajzolódik ki a szerkesztőség élete.

34. oldal

>!
fióka P

A szerkesztő (…) észrevette, hogy Aldzsi, bár ezen a napon is szokásos választékosságával öltözött fel, felemás fuszeklit húzott az öltönyéhez. Amikor erre felhívta kollégája figyelmét, Aldzsi csak egy pillantást vetett a lábára, aztán egy őrgróf méltóságával azt mondta:
– Jegyezzétek meg, barátaim, hogy nekem még a zoknim is páratlan!

107. oldal

>!
fióka P

Tőle származott a később legendássá lett „értem, hogy gőzgép, de mi hajtja?” mondat, de ő tudósított a budai csikló felújításáról éppúgy, mint az észak-déli metró nyugati szakaszának átadásáról. Nála háromszázhatvan fokos fordulatot vett egy kalandos történet, és Sampras nyerte a New York-i nyílt opent.

143. oldal

>!
fióka P

Reményi-hét volt, lapzártanap, késő délután, a korrektorok az utolsó hibákat helyezték el a kész oldalakba, (…)

77. oldal