Jókai Mór magyar

Kamaszkoromban sok Jókait olvastam, és most – fél évszázad után – megejtettem egy maratoni újraovasást (bár a már ismertek mellett voltak új regények is). Ennek alapján értékelem a szerzőt – nálam nyilván közrejátszik némi nosztalgia is:

A sommás 'nemzeti giccs' (nagyobbik lányom tömör véleménye) és a 'Jókai mindig leköt' (nyolcvannyolc éves anyukám mondata) között, valahol félúton lapulhat az igazság. Először is: anyám a gimnáziumban még tanult latint. Így a rengeteg 'latin duma', ami Jókai szövegeiben felbukkan, őt nem idegesíti, az unokái nemzedékét annál inkább. Ehhez jönnek még a régies szóalakok (a lyánkáktól az én hátam is megborsódzott néha, főleg, hogy oly gyakran fordultak elő), nyelvújított, de végül mégis kipusztult szavak (pl. lábtyű). Ezek egy része nem csupán régies (ez kevésbé lenne gond), hanem idővel még negédes patinát is kaptak, ami aztán végleg betesz nekik.

A fő baj mégsem a stílus (ami egyébként Jókai félévszázados pályafutása alatt sokat változott, a hetvenes évektől jóval korszerűbb, mint akár egy évtizeddel korábban), hanem a fekete-fehér jellemek és a sok helyütt hömpölygő dagályosság. Sajna pont a főszereplők sínylik meg legjobban a fényezést: gáncsnélküli egybites daliák és félénk (legtöbbször tinédzserkorú) szemérmetes szüzek pislognak egymás irányába, és epekednek némán. Nagyon kevés az igazán talpraesett, aktív főhősnő. A negatív figurák már jóval színesebbek, gyakran ők, meg a remek humorral ábrázolt népi mellékalakok mentik meg az olvasót az unalomtól.

És még egy: Jókai nagy történelmi eseményekről, illetve Magyarország tájairól nagyon érzékletesen tud írni. Legemlékezetesebb képeit szülővárosáról, Komáromról (Politikai divatok, Az arany ember, A tengerszemű hölgy, A mi lengyelünk) rajzolja, de megismerhetjük a Vaskaput (Az arany ember), a Szepességet (A lőcsei fehér asszony, Szép Mikhál), Dél-Erdélyt (Szegény gazdagok), Torockót (Egy az Isten), a Fertő-tó érintetlen vidékét (Névtelen vár), a téli Balatont (Az arany ember), a régi Pestet (És mégis mozog a föld), az áradó Dunát (Kárpáthy Zoltán) és a Tisza elöntötte Alföldet (Az új földesúr) is. Igazi, hiteles történelmi regényt keveset írt, legtöbb műve inkább történelmi kulisszák előtt játszódó kalandregény, de helyenként csak kevéssel tér el a valós eseményektől, és jól fogja meg az atmoszférát. Legsikerültebb ilyen munkája (egyben a legjobb, egyáltalán nem szokványos regénye) a Rab Ráby, de A lőcsei fehér asszony és a Névtelen vár is érdemes a figyelemre. A negyvennyolcas időket A kőszívű ember fiai és – kissé stilizáltabban, mert még a kiegyezés előttről – a Politikai divatok idézi fel. Igazi szatírát nem nagyon írt mesterünk, ahhoz a humora túl elnéző, de egy vitriolos írása azért van a nemzethy szittyaönérzetről: A kiskirályok.

Sok regénye erősen megkopott, és a történet ritkás szövete alól kikandikál a kaptafa. Ám legjobban sikerült művei ma is érdemesek az olvasásra, és fel tudják idézni a másfél (vagy még több) évszázaddal ezelőtti Magyarország hangulatát.

Összeállítottam egy Jókai top ten-listát, de a sorrend csak a dobogó három fokán számít, a továbbiakban már nem értékrend, csupán sorszámozás. Egyenként nem indoklom mindegyik regény érdemeit, mert külön-külön írtam róluk értékelést. De ez az a néhány munka, amit szerintem – még a régi magyar írókra kevéssé fogékony ifjabb nemzedéknek is – érdemes lehet megkóstolni:

1. Rab Ráby : messze kiemelkedően az opus magnum.
2. A tengerszemű hölgy : Jókaitól szokatlan, dokumentatív mű, nekem kellemes meglepetés volt.
3. A kiskirályok : Az író leggúnyosabb regénye; ma is időszerű, nálam ezért lett bronzérmes.
4. És mégis mozog a föld
5. Az új földesúr
6. Politikai divatok
7. Névtelen vár
8. A lőcsei fehér asszony
9. A kőszívű ember fiai
10. Fekete gyémántok

Ha egy tucatra egészíteném ki a fenti listát, akkor még a Szegény gazdagok, mint echt kalandregény, illetve az Egy az Isten, mint az erdélyi polgárháború tragikus mementója, kerülnének a válogatásba.

Nem biztatok senkit direktben Jókai olvasására, de szinte minden írása ott van a mek.oszk.hu-n, meg lehet próbálni. Korhatár nélkül.

Szeretem az írásait, és sokra tartom a munkásságát.
Egy interjúrészletet idézek, Szilasi László szavait (2010.10.21.):
Jókai gazdag és sikeres ember volt, s akkoriban azt gondoltuk, hogy aki gazdag és sikeres, az nyilván moslékot ír. Úgy képzeltem, olyan lesz, mint Verne Gyula: bohóc. Valójában azonban szinte minden ponton nagyon-nagyon súlyos olvasmány. Ez ragadott meg. Meg az, hogy irtózatosan nagy és tágas a világa. Olyan valóságismeret van benne, amit nem is gondol az ember. Szóval, ahogy megnéztem közelebbről és lassabban a szöveget, Jókai teljesen másnak mutatkozott, mint amit mondtak róla, mint amit korábban gondoltam. Nyoma sem volt például semmiféle fantáziaőrületnek. Egyszóval beleragadtam, s próbáltam azt is megérteni, hogyan jöhetett létre az a poétika, amely ilyen szövegeket termelt ki…

Forrás:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szilasi_szerettem_…

A nagy mesélőről aligha az a legismertebb, hogy eredetileg Jókay Móricz néven látta meg a napvilágot. Második keresztapja egy Tóth Lőrincz nevű kortársa, ma már kideríthetetlen okból drasztikusan amputálta Jókai keresztnevét, akinek noha semmi köze az arabokhoz, így lett igazi Mór. Szerencsére senki sem mondta neki, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet, így aztán töretlenül folytatta írói tevékenységét, s hirtelen haragjában megalkotta legsikertelenebb művét, válaszlevelét, melyet Tóth Lőr úrnak címzett. Bár Jókai egyébként igazán sikeres névalkotónak bizonyult, a Lőr totális kudarcot vallott. Egyébként gyanítható, hogy Tóth Lőrincz úr kissé kapatos állapotban írta levelét, s a címzésnél már észre sem vette, hogy elfogyott a boríték, a címzett nevének végét már az asztalra írta. Hiába, a nagy találmányok mindig véletlenül, vagy tévedésből születnek!
Érdekes, hogy a civilben elért sikerek már a 19. században is szabad utat biztosítottak a politikába. A ma divatos módszerekkel ellentétben akkoriban azonban még a parlamenti mandátum megszerzése nem járt automatikusan együtt a maradék józan ész elvesztésével. Jókai például rendületlenül írta tovább regényeit, s eszébe sem jutott ezek helyett parlamenti beszédeinek gyűjteményeit kinyomtatni. Azon azért érdemes lenne elgondolkodni, hogy karaktereinek egyoldalúságáért mennyiben felelős a hosszú politikai karrier, amikor közismert, hogy a politika is előszeretettel osztja jóra és rosszra, feketére és fehérre a világot.
Hiába volt írófejedelem Jókai, ő is áldozatul esett a sok férfit romlásba döntő időskori agyelhalásnak. A nagy mesélő hagyta, hogy egy húszéves lány nagyokat meséljen neki. Alighanem az a mese érte el a legnagyobb sikert, hogy a 75 éves író teherbe ejtette az ügyesen mesélő lányt. Bár a házasságkötésüket övező országos botrány közismertté tette ezt a mesét, a nagy mesélő mégis csak Jókai Mór maradt. Megérdemelten.

Sok Jókai kötetet olvastam és még számos művére vagyok kíváncsi. Ami számomra egyedi a könyveiben, az a régi ízes magyar nyelvezet, a korabeli, ma már feledésbe merülő szavak csodálatos tárháza. A történetei pedig mindig izgalmasak, legtöbbször történelmi korokban játszódók, hiszen már az ő korában játszódó események is a történelem részévé váltak. De meglepetésként utópisztikus fantasztikus irodalmat is tudott írni. Sokszor megcsillantja tudományos érdeklődését is. És mindig jóra tanít.

Egy következő életemben végigolvasom a műveit.

Megbocsátom neki a Kőszívű ember fiait, mert a többi könyve, amit olvastam, mind-mind nagyon tetszett. Szépen ír, és nem tartózkodik az izgalmas történetvezetéstől és a humortól sem, ráadásul rengeteg tájnyelvi kifejezést lehet tőle tanulni. Kedvencem az „árvatőzeg”, mi, modern emberek, száríz tehénlepénynek nevezzük az olyat.

Minden egyes művéért rajongok! Megannyi tudása mellett kitűnően ismerte a történelmet,a nyelveket és a pszichológiát is. Gyönyörű tájleírásokat alkalmaz könyveiben,a szereplői kidolgozottak és sok az összetett jellem is. Apám is nagy Jókai-rajongó volt mindig is. Emlékszem,gyermekkoromban mindig az volt a rossz szokásom,hogy megnéztem minden könyv utolsó oldalát,hogy meghal-e a főszereplő…Ha azt észleltem,hogy meghal,akkor sietve visszapakoltam a könyvet a polcra…Ma már nem így vagyok ezzel szerencsére. :)
Kedvenc kötetem eddig Jókaitól a Szomorú napok és A kétszarvú ember.

Imádom az írásait, ő az egyik legjobb magyar író, ha nem a legjobb.

Az egyik kedvenc magyar íróm. Szinte mindent olvastam tőle. Újabban a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is újraolvasgatom a remekeit. Megunhatatlan.

megunhatatlan