Jojo Moyes brit

Az egyik regényének értékelésebe a következőt írtam:
„Úgy érzem, hogy az írónő – egyébként gyönyörűen megírt – könyvei igazából romantikus papírba csomagolt ajándékok; őszinte vélemény a világról.”
Ez bármelyik könyvére igaz. Jojo úgy ír, hogy az kitépi az ember szívét, kiüriti a fejét, hogy csak a regény legyen bennünk.
És miután olvastunk tőle…már mások vagyunk. Ahhoz képest, mielőtt megismertük.
Szívet tép, összeragaszt, felhők fölé emel, mélybe döngöl.
Mégis….
Nem lehet tőle nem olvasni.

A mielőtt megismertelek volt az első könyv amit olvastam tőle és engem megvett magának. Tetszett a stílusa és ahogy felépítette a történetet. A könnyed humora, továbbá, hogy életszerűvé varázsolta a történetet.

Nekem nagyon életszerűek a törrénetei és a stílusa kedvenc.

Ha azt mondom, a Páros, páratlan című könyvet olvasom, nagyon kevesen vágják rá, hogy „ó, az nagyon jó könyv” (pedig az!). Leginkább néznek rám, hogy azt meg ki írta. Aztán azt mondom, Mielőtt megismertelek, mindenki egyből tudni fogja, hogy melyik íróra gondolok.
Én is a Mielőtt megismertelek című könyvét olvastam először. A folytatása is zseniális lett, senki sem várná, hogy ilyen fordulatos második része lehet egy már lezártnak tekintett történetnek. Annyira megtetszett az írónő stílusa, hogy a többi könyvével is elkezdtem szemezni. Milyen jó döntés volt! Egyik könyve jobb, mint a másik, nagyon nehezen tudnék kedvencet választani.

Stílusa megnyerő, leköti a figyelmet (pedig 500 oldalasak a könyvei) és elvarázsol egy másik világba. Amikor olvasom, megteremt minden könyve egy külön kis világot, amelyre egyszerűen jó gondolni.
A történet mindig fordulatos, de annyira, hogy az embernek leesik az álla, ezen kívül szívfacsaró, és mégis zseniális. Könyvei tanító jellegűek: megtanulhatjuk, hogy minden mély gödörből van kiút, és bárki változhat, céljaink eléréséért megéri küzdeni, még ha lehetetlennek tűnik is, mindenki és minden megérdemli a második esélyt. A karakterek kidolgozása is nagyon részletes, jellemző, hogy nagy személyiségváltozáson mennek keresztül.

Moyes örökké a kedvenc íróm marad, nagyon sokat köszönhetek neki. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyveit!

Kedves kedvenc számomra.

Az utolsó szerelmes levél volt az első könyve, amit olvastam, és teljesen elvarázsolt. Romantikus regényeket ír, a szerelem a központi témája, de mindig van valami plusz körítés bennük, ami kiemeli a tucat romantikusok közül, egy olyan helyzet, ami nagyon érzelmes, és sokszor fájdalmas. Érzelmi hullámvasutak ezek, mely során egyaránt nevetünk, izgulunk, sírunk. Minden könyvét szeretném olvasni, a ő nevével nekem már nem lehet rossz egy könyv.

Jojo Moyesnek olyan tehetsége van az íráshoz és az olvasók érzéseinek befolyásolásához, amit őszintén és nagyon irigylek tőle. Gyönyörűen fogalmaz, minden szavából áradnak az érzelmek, miközben szép lassan magába szippant az ő kis elképzelt világa. Együtt sírsz vagy nevetsz a szereplőkkel, mert egyszerűen nem tudsz mást csinálni, akaratlanul kitörnek belőled e dolgok.
Erős műveket ad ki a kezei közül, lenyűgöz, amit csinál.
Tipikus példakép. :)

Meg tud hatni, úgy igazán, és erre kevés író képes!

Csak kb egy éve olvasom a regényeit, nem is sikerült még mindegyikhez hozzájutnom, de a neve garancia számomra, hogy szeretni fogom őket. Hatalmas ívű történeteket ír le, sokszor a régmúlt árnyai rávetülnek a jelenre, erős személyiségek a hősei, részletes jellemábrázolással. Jó a stílus, lendületes a cselekmény, olykor humoros, mindig megkapó, maximálisan romantikus.

Jojo Moyes az utóbbi időben kinőtte magát a kedvenc írómmá. Nagyon szeretem azt, ahogy ír, a témákat, amikről ír, és eddig még nem tudtam benne csalódni. Nem tud hibázni. Hatalmas tehetség, tényleg nagyszerű regényekkel.