!

John Williams amerikai

1922. augusztus 29. (Clarksville, Texas, USA) – 1994. március 3. (Fayetteville, Arkansas, USA)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó

Teljes névJohn Edward Williams
KatalógusnévWilliams, John
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 12

John Williams: Stoner
John Williams: Augustus
John Williams: Butcher's Crossing
John Williams: Stoner (angol)
John Williams: Butcher's Crossing (angol)
John Williams: Augustus (angol)
John Williams: Stoner (német)
John Williams: Augustus (holland)
John Williams: Stoner (olasz)
John Williams: Stoner (francia)

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vintage Classics Vintage

Róla szóló könyvek 1

Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája

Népszerű idézetek

Morpheus>!

Élete negyvenharmadik évében William Stoner megtanulta, amit mások jóval fiatalabban tanulnak meg: hogy az ember nem azt szereti utoljára, akit először szeretett, s hogy a szerelem nem vég, hanem folyamat, aminek során egy ember megpróbál megismerni egy másikat.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · William Stoner
Kuszma>!

Igen fiatalon Stoner azt hitte, a szerelem abszolút létállapot, amelyhez, ha szerencséje van, az ember hozzáférhet; érettebben úgy döntött, hamis vallás mennyországa az, amire csak derűs hitetlenkedéssel, szelíden ismerős megvetéssel és kínos nosztalgiával tekinthet. Most, középkorúan kezdett rájönni, hogy nem kegyelmi állapot, nem is önáltatás; a valamivé válás emberi folyamatának látta most, olyan helyzetnek, amelyet pillanatról pillanatra, napról napra újra feltalál és alakít az akarat, az értelem, a szív.

247. oldal, 13. fejezet (Park, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · William Stoner
12 hozzászólás
szadrienn P>!

Néha a könyveibe mélyedve, hirtelen tudatára ébredt, mennyi mindent nem tud, mi mindent nem olvasott még el, és a megnyugvás, amire törekedett, nyomban szertefoszlott, amint felmérte, milyen kevés ideje lesz az életben, hogy annyi mindent elolvasson, hogy megtanulhassa, amit még tudnia kell.

28. oldal

gesztenye63>!

És mint minden utazó, ő is úgy érezte, sok mindent kellene még elvégeznie, mielőtt útnak indul, de sejtelme sem volt róla, hogy mi lenne az.

17. fejezet

4 hozzászólás
robinson P>!

Negyvenkét éves volt, semmit sem látott maga előtt, aminek örülhetne, és vajmi keveset maga mögött, amire szívesen emlékezne vissza.

230. oldal

Kuszma>!

Az igazságot nem ismerem; csak emlékeimet.

23. oldal

giggs85>!

Az ember megszületik, hazugságokat szív magába az anyatejjel, hazugságokon nevelkedik, aztán még kifinomultabb hazugságokra tanítják az iskolában. Az egész életét hazugságok között éli, aztán amikor közeleg a halál, rádöbben, hogy nincs semmi, semmi, csak önmaga, meg amit tehetett volna. De nem tette meg, mert a hazugságok azt súgták neki, van valami más is. És ekkor már tudja, hogy övé lehetett volna az egész világ, mert egyedül ő ismeri a titkot, de már késő. Megöregedett.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · öregség
szadrienn P>!

Az irodalom szeretetét, a nyelvét, a szív és szellem misztériumáét, amely betűk és szavak apró, furcsa, váratlan kombinációiban, a fekete és hideg nyomdafestékben mutatkozik meg, a szeretetet, amelyet eddig úgy rejtegetett, mintha törvénytelen és veszedelmes valami lenne, szabadjára engedte végre-valahára, előbb csak bizonytalanul, azután merészen, majd már büszkén.

117. oldal

Málnika P>!

És hirtelen, amint kimondta a szavakat, tényleg nem volt jelentősége. Egy pillanatra átérezte ennek igazát, és hónapok óta először legördült a szívéről az elkeseredés súlya, amelynek nagyságát eddig fel sem mérte egészen. Szinte kótyagosan, majdnem nevetve ismételte meg:
Tényleg nincs jelentősége.

239. oldal (Park, 2020)

2 hozzászólás
morcos>!

Azután elmosolyodott, mintha egy emléken; eszébe jutott, hogy hatvanéves, hogy túl van már az ilyen szenvedélyen, ekkora szerelmen.
De nem volt túl rajta, tudta, nem is lesz soha. Ott volt a fásultság, a közöny, az eltávolodás alatt engesztelhetetlenül, állhatatosan; mindig ott volt. Ifjúkorában nagylelkűen, felelőtlenül tékozolta; a tudásnak adta, amelyet – hány éve is? – Archer Sloane fedett fel előtte; Edithnek adta, az udvarlás és házasságkötés első vak, ostoba időszakában; és Katherine-nek úgy, mintha még sohasem adta volna oda senki másnak. Élete minden pillanatának adta a legkülönfélébb formákban, s talán akkor a leginkább, amikor nem is volt tudatában. Nem a szellem, nem a test szenvedélye volt ez; olyan erő volt, amely mindkettőt magában foglalta, mintha csupán a szeretetnek volnának anyagai, sajátos szubsztanciái. Egy nőnek, egy versnek mondta egyszerűen: nézz rám! Élek.

317. oldal (Park, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem