John Stott brit
1921. április 27. (London) – 2011. július 27. (Lingfield, Egyesült Királyság)
Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Stott, John |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 14
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Biblia ma Harmat
Népszerű idézetek
Keresztyénné válni és keresztyénnek lenni olyan gyökeres változást jelent, hogy egyetlen kép sem felel meg ennek, csak a Krisztussal való meghalás és feltámadás, vagyis hogy meghalunk az önös élvezetekkel és önfejűen élt régi életnek, és feltámadunk az önfegyelmet és önmagunk odaadását megvalósító új életre, amelyben a világ megfeszíttetik számunkra, és mi is megfeszíttetünk a világ számára.
99. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
Mi, evangelikál hívők, gyakran elkövettük az a hibát, hogy elszigeteltük és mindenek felé emeltük a Bibliát. Pedig Isten kijelentésének csúcspontja Fiának testet öltése volt, amikor az Ige testté lett: „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1,2a)
47. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
Szintén reformátori gondolat volt a Szentírás „elégséges volta” (sola Scriptura). A reformátorok nem azt értették ezen, hogy a Szentírás elegendő a tanuláshoz, hanem hogy elegendő az üdvösséghez. Nem úgy képzelték, hogy a keresztyének ne olvassanak mást, csak Bibliát. A könyvnyomtatás feltalálását követően arra bátorították az embereket, hogy képezzék magukat, olvassanak könyveket, és alakítsanak ki széles körű műveltséget. Az üdvösséghez azonban csak egy könyv szükséges. A Szentírás elégséges volta annak a Krisztusnak elégséges voltában gyökerezik, akiről bizonyságot tesz.
73. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
Az evangelikál keresztyének sohasem érthetnek egyet a modernizmussal, vagyis a felvilágosodással – azzal, hogy az a kinyilatkoztatást az értelemmel helyettesítette, kijelentette, hogy az emberi elme mindenre képes és mindentől független, és az objektív tudományt az erkölcsi haladás szükségszerűségébe vetett bizalom megalapozójaként dicsőítette. Itt volt az ideje, hogy ez a léggömb kipukkadjon, és hálásak lehetünk a posztmodern kornak, hogy kilyukasztotta!
54. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
A hiteles evangéliumi hívő ismertetőjelen nem az aláírás, hanem az alárendelés. Tehát nem az, hogy elfogadunk-e egy feddhetetlen formulát a Bibliáról, hanem hogy gyakorlatban engedelmeskedünk annak, amit a Biblia tanít, beleértve azt az előzetes elhatározást, hogy bármiről is látjuk úgy később, hogy a Biblia tanítása, annak alávetjük magunkat.
75. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
Ma az emberek hajlamosak az evangéliumhirdetést választható foglalatosságnak tartani, és úgy venni, mintha Istent különleges kedvezményben részesítenék (ha vele foglalkoznak); Pál ellenben mint kötelességről beszélt róla.
52. oldal, Bevezetés: Isten evangéliuma és Pál buzgalma, hogy megossza azt másokkal (Harmat / Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2018)
Ezt a kombinációt, vagyis az elsődleges igazságokban való egységet, a másodlagosokban való szabadságot, és ugyanakkor a szeretet megőrzését minden helyzetben gyakran foglalják össze közmondásos alakban, például: „Az igazságban egység, a kétséges kérdésekben szabadság, minden dologban pedig szeretet.” Ezt a szólás (bár helytelenül) időnként Augustinusnak tulajdonítják. Valódi megfogalmazója, úgy tűnik, egy bizonyos Rupert Meldenius volt, akinek nevéről kiderült, hogy a Petrus Meuderlinnek, a Peter Meiderlin latinos alakjának anagrammája; ő pedig egy tizenhetedik századi lutheránus teológus volt. Egy latin értekezésében (1620), amely a lutheranizmus védelmében íródott, de kiállt a békesség mellett, ezt írta: „Ha betartanánk a >lényeges dolgokban egység, a nem lényeges dolgokban szabadság, minden dologban szeretet< alapelvét, kapcsolataink bizonyára a lehető legjobb helyzetben lennének.”
143-144. oldal
John Stott: Egy az Úr, egy a hit Az evangéliumi mozgalom hitvallása
Keményen megítélünk másokat, önmagunkkal szemben viszont engedékenyek vagyunk. Képmutatóan felháborodást gerjesztünk magunkban mások szégyentelenségéért, miközben ugyanazt a magunk esetében csekélységszámba vesszük. Áttételesen még meg is nyugtatjuk magunkat, ha másokban elítéljük azt, amit magunknak megbocsátunk.
2. 1-16. 5. Az erkölcsi ítélkezők. 1. Isten ítélete elkerülhetetlen (1-4) 77. oldal
A csoda nem abban van, hogy némelyek üdvözülnek, mások pedig nem, hanem abban, hogy valaki üdvözül egyáltalán. Mert semmi mást nem érdemlünk Istentől, csak ítéletet. Akár azt kapjuk, amit érdemlünk (ez pedig az ítélet), akár nem kapjuk meg azt, amit megérdemlünk (ez a kegyelem), Isten nem igazságtalan. Ha tehát valaki elvész, ezért csak magát hibáztathatja, ha azonban valaki üdvözül, az érdem Istené. Ebben az ellentmondásban titok van, mostani tudásunkkal meg nem fejthető, de megfelel a Szentírásnak, a történelemnek és a tapasztalatnak.
12. Izrael bukása: Isten kiválasztáson alapuló elhatározása. 272. oldal
Nekünk is, ha el akarjuk magunkat kötelezni a világmisszió mellett, meg kell szabadulnunk mindenfajta faji, nemzeti, törzsi, kasztbeli vagy osztálygőgtől, és el kell ismernünk, hogy az evangélium mindenkinek szól, kivétel és különbség nélkül.
46. oldal, Bevezetés: Isten evangéliuma és Pál buzgalma, hogy megossza azt másokkal (Harmat / Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2018)