John Stott brit

Keresztyénné válni és keresztyénnek lenni olyan gyökeres változást jelent, hogy egyetlen kép sem felel meg ennek, csak a Krisztussal való meghalás és feltámadás, vagyis hogy meghalunk az önös élvezetekkel és önfejűen élt régi életnek, és feltámadunk az önfegyelmet és önmagunk odaadását megvalósító új életre, amelyben a világ megfeszíttetik számunkra, és mi is megfeszíttetünk a világ számára.

99. oldal

Mi, evangelikál hívők, gyakran elkövettük az a hibát, hogy elszigeteltük és mindenek felé emeltük a Bibliát. Pedig Isten kijelentésének csúcspontja Fiának testet öltése volt, amikor az Ige testté lett: „ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1,2a)

47. oldal

Szintén reformátori gondolat volt a Szentírás „elégséges volta” (sola Scriptura). A reformátorok nem azt értették ezen, hogy a Szentírás elegendő a tanuláshoz, hanem hogy elegendő az üdvösséghez. Nem úgy képzelték, hogy a keresztyének ne olvassanak mást, csak Bibliát. A könyvnyomtatás feltalálását követően arra bátorították az embereket, hogy képezzék magukat, olvassanak könyveket, és alakítsanak ki széles körű műveltséget. Az üdvösséghez azonban csak egy könyv szükséges. A Szentírás elégséges volta annak a Krisztusnak elégséges voltában gyökerezik, akiről bizonyságot tesz.

73. oldal

Az evangelikál keresztyének sohasem érthetnek egyet a modernizmussal, vagyis a felvilágosodással – azzal, hogy az a kinyilatkoztatást az értelemmel helyettesítette, kijelentette, hogy az emberi elme mindenre képes és mindentől független, és az objektív tudományt az erkölcsi haladás szükségszerűségébe vetett bizalom megalapozójaként dicsőítette. Itt volt az ideje, hogy ez a léggömb kipukkadjon, és hálásak lehetünk a posztmodern kornak, hogy kilyukasztotta!

54. oldal

A hiteles evangéliumi hívő ismertetőjelen nem az aláírás, hanem az alárendelés. Tehát nem az, hogy elfogadunk-e egy feddhetetlen formulát a Bibliáról, hanem hogy gyakorlatban engedelmeskedünk annak, amit a Biblia tanít, beleértve azt az előzetes elhatározást, hogy bármiről is látjuk úgy később, hogy a Biblia tanítása, annak alávetjük magunkat.

75. oldal

Ezt a kombinációt, vagyis az elsődleges igazságokban való egységet, a másodlagosokban való szabadságot, és ugyanakkor a szeretet megőrzését minden helyzetben gyakran foglalják össze közmondásos alakban, például: „Az igazságban egység, a kétséges kérdésekben szabadság, minden dologban pedig szeretet.” Ezt a szólás (bár helytelenül) időnként Augustinusnak tulajdonítják. Valódi megfogalmazója, úgy tűnik, egy bizonyos Rupert Meldenius volt, akinek nevéről kiderült, hogy a Petrus Meuderlinnek, a Peter Meiderlin latinos alakjának anagrammája; ő pedig egy tizenhetedik századi lutheránus teológus volt. Egy latin értekezésében (1620), amely a lutheranizmus védelmében íródott, de kiállt a békesség mellett, ezt írta: „Ha betartanánk a >lényeges dolgokban egység, a nem lényeges dolgokban szabadság, minden dologban szeretet< alapelvét, kapcsolataink bizonyára a lehető legjobb helyzetben lennének.”

143-144. oldal