!

John Stevens

Könyvei 7

John Stevens: Jamaoka Tessu
John Stevens: A legyőzhetetlen harcos
John Stevens: Az aikido filozófiája
John Stevens: Három budo mester
Penner Orsolya – John Stevens – Timea Thomas: Beszéljünk bátran németül!
Penner Orsolya – John Stevens: Beszéljünk bátran angolul!
John Stevens: Fit for English – 2×10 perc naponta

Szerkesztései 1

John Stevens (szerk.): Az Aikido esszenciája

Fordításai 1

Uesiba Morihei: The Art of Peace

Népszerű idézetek

Khimaira>!

Éles ellentétben az európaiakkal és az amerikaiakkal, akik épphogy csak szükséges rosszként tűrték el a gyalázatos kémkedést, majdnem minden japán állampolgár büszke és igencsak hazafias cselekedetnek tartotta az információszerzést és a kémkedést. A nyugatiak nem érthetik meg a sok magas rangú katonatiszt hihetetlen elkötelezettségét, akik közül sokan arisztokrata családból származtak, mégis hajlandóak voltak éveken keresztül, hazájuktól távol kuliknak, kikötői rakodómunkásoknak, háziszolgáknak, szakácsoknak, szállodatulajdonosoknak, női és férfi prostituáltaknak, dzsudzsucu-oktatóknak, buddhista szerzeteseknek, iszlám és orosz ortodox keresztény térítőknek kiadni magukat, csak azért, hogy információ-töredéket szerezzenek meg.
Az egyik nyugati hírszerző tiszt, aki ebben a korban Mandzsúriában dolgozott, azt írta emlékirataiban, hogy általában lehetetlen volt egy japán kém faját, rangját vagy húsz év megközelítéssel a korát megmondani. Sőt, még a nemét is. A császári hadsereg egyik kapitánya nőnek öltözve öt évig dolgozott szakácsnőként egy külföldi diplomatánál, míg végül lelepleződött (a diplomata családjának legnagyobb sajnálatára: "Ő volt a legjobb szakácsnő, aki valaha is nekünk dolgozott"). Valójában minden Kínában tartózkodó japán kém volt, akik továbbadtak mindent, amit láttak.

37-38. oldal

10 hozzászólás
Khimaira>!

Egyszer egy szobrász arra kapott megbízást, hogy készítsen egy mellszobrot Morihei izmos felsőtestéről. Amikor a minta elkészült, Morihei ellenőrizte a mellszobor hátulját és azt mondta a szobrásznak: „Ez az izom és ez az izom nem teljesen ilyen.” Közelebbről megvizsgálva a szobrász rádöbbent, hogy tényleg igaza van. Morihei ismerte hátának pontos felépítését, bár természetesen nem láthatta.

55. oldal

2 hozzászólás
Khimaira>!

Gyakran jöttek katonák Kobukanba, hogy bemutatókat nézzenek meg. Egyik nap lövészek egy csoportja jelent meg, és Morihei így provokálta őket: „Rajtam nem fognak a golyók.” A sértődött lövészek bizonyítékot követeltek Moriheitől. Morihei belegyezett, hogy aláír egy olyan nyomtatványt, mellyel minden felelősség alól felmenti a lövészeket, majd megbeszéltek egy kivégzést a lőterükre. Sioda nagyon tisztelte Morihei varázslatait, de ez alkalommal így beszélt magában: „Uesiba mester most túl messzire ment. Jó lenne elkezdeni az előkészületeket a temetésre.” Uesiba asszony azon vitakozott férjével, hogy ne tegye meg ezt a vakmerő mutatványt, de Morihei azt mondta, hogy ne aggódjon.
A kitűzött napon Morihei Siodával jelent meg a lőtéren. Céltáblaként odaállt a lőtér közepére, az osztagtól körülbelül húsz méterre. A lövészek céloztak és lőttek. Égdörgésszerű, hatalmas zaj hallatszott, ami jó néhány lövészt ledöntött a lábáról. Morihei tökéletesen sértetlenül, hirtelen mögöttük termett. Mindenki telejsen elképedt, és arra kérték Moriheit, hogy ismételje meg a csodát. Morihei még egyszer odaállt célpontnak. Sioda tisztában volt azzal, hogy valami természetfeletti fog történni, így tekintetét Morihei alakjára szegezte. A fegyverek eldördültek, fények villantak fel, hatalmas moraj hallattszott, a lövészek elrepültek, és a végén Morihei ismét sértetlenül állt a lövészosztag mögött. Sioda képtelen volt bármit is meglátni vagy meghallani.
„Hogy a csodába csináltad ezt?”-kérdezte Sioda Moriheitől útban hazafelé. „Földi célom még nem teljesedett be, így semmi sem árthat nekem” – válaszolta Morihei rejtéylesen. „Amint teljesítem a feladatomat, eljön az én időm, de addig tökéletesen biztonságban vagyok bármilyen ártalomtól.”

56-57. oldal

Cheril>!

A béke igazi művészete nem abban rejlik, hogy feláldoztok egyet is a harcosaitok közül, azért, hogy legyőzzétek az ellenséget. Semmisítsétek meg ellenfeleiteket úgy, hogy magatokat biztonságos és megtámadhatatlan helyzetben tartjátok; ekkor senki sem fog veszteséget szenvedni. A harcos útja, a politika művészete az, hogy a bajt még megjelenése előtt megakadályozza. Ez abból áll, hogy ellenfeledet spirituális módon győzöd le azáltal, hogy ráébreszted cselekedeteinek hiábavalóságára.

94. oldal