John Scalzi amerikai
1969. május 10. (Fairfield, California) –
| Teljes név | John Michael Scalzi II |
|---|---|
| Honlap | scalzi.com |
| @scalzi |
Könyvei 55
Kapcsolódó sorozatok: Vének háborúja · Bezárt elmék · Az Egyesülés · Old Man's War angol · The Interdependency angol · The Human Division angol · Krieg der Klone német · Lock In angol · The Android's Dream angol · Összes sorozat »
Antológiák 2
Népszerű alkotóértékelések
John Scalzi
Az a fajta szellemi humor, amit Scalzi képvisel, az a fiatalosság, mégis összetettség, minden részletre figyelés … hát mit ne mondjak, kevés író képes ilyen szinten művelni.
A valaha volt egyik (ha nem a) legjobb könyv, amit olvastam, tőle származik, a Vének háborúja.. Bámulatos, káprázatos … azt hiszem sokat elmond az írói nagyságáról, hogy nem egy olyan ismerősömet rá tudtam venni az olvasására, amúgy akit akkor se tudna rávenni az ember, hogy olvasson, ha pisztolyt tartanának a fejéhez, illetve nem egy olyat, akinek műfajidegen a mű.
Ez véleményem szerint mindent elmond a könyvről és az írójáról is egyben.
John Scalzi
Egy űr-háborús világba vitt el, ami azóta is foglalkoztat. Egy kivételével imádtam az összes könyvét.
Népszerű idézetek
– Nem vagyok őrült, uram – feleltem. – Csak finoman kalibrált az elfogadható kockázat érzékem.
246. oldal (Agave)
[…] a 8.szakasz kritikusan végigszemlézte a gyarmatosítás kora előtti spekulatív műalkotásokat, melyek idegen lényekkel vívott csillagközi háborúkról szóltak. A Világok harca rendben volt, egészen a végéig, amit a szakasz kissé olcsó trükknek talált. A Csillagközi invázióban volt pár jó akciójelenet, de túl sok filozófiát kellett hozzá kibontani. A filmváltozatot jobban fogadták, bár felismerték, hogy az sokkal primitívebb. Az Örök háború megmagyarázhatatlanul elszomorította őket, az eszme, hogy egy háború ennyi ideig tarthat, felfoghatatlan volt a csoport számára, amelynek tagjai csupán egy héttel azelőtt születtek. A Csillagok háborúja után mindenki fénykardot akart, és bosszankodtak, hogy a hozzá való technológia nem létezik. Ugyancsak mindenki osztotta a nézetet, hogy az ewokoknak ki kellene halniuk.
85. oldal
| → |
|---|
Gyűlöltem, hogy én is olyan ember lettem, aki a temetőbe jár a halott feleségét látogatni. Amikor (sokkal) fiatalabb voltam, olykor-olykor megkérdeztem Kathyt, mi értelme ennek. Az az oszló hús- és csonhalom, ami valaha egy ember volt, már nem ember, csak egy oszló hús-és csonthalom. Az ember nincs többé – a mennybe, vagy a pokolba került, valahová vagy sehová. Ennyi erővel egy marhaoldalast is látogathatnék. Aztán megöregszel és ugyanezt gondolod. Csak már nem érdekel. Ennyid maradt.
10. oldal, Első fejezet
Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk.
159. oldal
– Egy pillanatig azt hittem, hogy felfedeztem egy humorérzékkel megáldott Különlegest.
– Sajnálom.
– Sose sajnáld, az isten szerelmére. Alig vagy egy órás. Vannak, akik száz évig élnek, mégse fejlődik ki a humorérzékük. Volt egy feleségem, aki sose mosolyodott el a házasságunk alatt. Neked legalább van mentséged, te csak most születtél. Neki nem volt.
Jared végiggondolta a dolgot.
– Talán nem voltál vicces.
– Látod, ez egy poén volt. Szóval te tényleg hetvenegy perces vagy.
– Már hetvenhárom.
– Na és milyen?
– Mi milyen?
– Ez – felelte Cloud, körbemutatva maga körül. – Az élet. A világmindenség. Meg minden.
– Magányos.
– Hoppá. Nem kellett sok idő, hogy erre rájöjj.
68. oldal
| → |
|---|
A csúcstechnológia téveszméje, hogy figyelmen kívül hagyja az alsóbbrendű megoldások hatékonyságát. Például a kődobálásét.
25. oldal, 1. fejezet