John Mortimer brit
1923. április 21. (London) – 2009. január 16. (London)
Teljes név | Sir John Clifford Mortimer |
---|---|
Katalógusnév | Mortimer, John |
Nem | férfi |
Könyvei 14
Kapcsolódó sorozatok: Rumpole of the Bailey angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Reader's Digest válogatott könyvek · Shakespeare drámák BBC borítóval Európa
Antológiák 2
Népszerű idézetek
Amikor még csak nyivákolni tudtam, szegény atyám meghalt torokbántalmakban. (Hurkot raktak a nyakára, amikor zsebmetszésen kapták Noé bárkájának karácsonyi előadásán St. Albansben.)
13. oldal (Európa, 1980)
– Bezárom a szobámba – mondta Ned Alleyn. – Egy egész napra és éjszakára! Az írókkal nem lehet másképp bánni.
33. oldal (Európa, 1980)
– Szerelem! Hát nem a szerelem távolított el mindent az agyamból? Olyan a fejem, akár egy hatalmas, kongó terem, amelyben a te neved visszhangzik, a te parfümöd illatozik, és nincs benne semmi más! Egyedül ülök…
– És remélem szonetteket írsz, melyekben szépségemet dicséred?
– Igen! Az ördögbe is. Te vagy az egyetlen témám!
163. oldal (Európa, 1980)
– Haldoklom – felelte Marlowe. – Mindnyájan haldoklunk. A költőknél gyorsabban megy, mint másoknál.
71. oldal (Európa, 1980)
Természetesen sokan állították, hogy a paráználkodás okozza [a pestist], így aztán sok remek, víg szeretkezéssel töltött éjszaka ment veszendőbe a rettegés miatt, hogy Őlordsága beavatkozik. Néhányan esküdöztek, hogy a hagymaevéstől kapni, mások szerint új vászonnemű viselésétől, vagy a nedves időben való járkálástól, vagy a körömvágástól, megint mások úgy vélekedtek, az átkozódás, istenkáromlás vagy a szellentés vissza nem tartása okozza. Egy ember Moorgate-ben nem volt hajlandó levegőt venni, nehogy megkapja a fertőzést, meg is halt öt percen belül. Sokan pedig, akik hagymát ettek, káromkodtak, esőben sétáltak, körmöt vágtak, szellentettek és szeretkeztek, életben maradtak, és jó szerencséjükkel büszkélkedtek.
83. oldal (Európa, 1980)
'How long will you be staying this time, Rumpole?' Uncle Tom asked, and as I felt an old legal anecdote coming over me, I gave him an answer.
'How long' I said. 'Who knows how long? I remember the terrible old Lord Chief when I was first at the Bar. He gave an 86-year old man fifteen years for persistent theft. At Bodmin Assizes. „But my Lord,” the old man quavered, „I shall never do fifteen years.” "Well then, my man," the Lord Chief encouraged him, „You must do as much of it as you can.” '
I looked around the room at them all. There was a sudden, rather chill silence. And no one laughed.
'That's all I can say,' I told them. 'I shall do as much of it as I can. And a very happy Christmas to you all.'
556. oldal Rumpole's Return