!

John Kekes amerikai

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 4

John Kekes: A liberalizmus ellen
John Kekes: Az egalitarizmus illúziói
John Kekes: A gonoszság gyökerei
John Kekes: A konzervatizmus ésszerűsége

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természet- és Társadalomtudományi sorozat


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A legjobb kiindulópont talán a „klasszikusnak” nevezett liberalizmus elemzése. E nézet szerint a legalapvetőbb érték a szabadság, amit az egyének tevékenységébe való külső beavatkozás hiányaként fognak föl. A szabadságot természetesen korlátozni kell, mert az egyik személy szabad tevékenysége szembekerülhet egy másik személy tevékenységével. Arra a kérdésre, hogy ezeket a korlátokat miképpen lehet jogszerűen megállapítani, a klasszikus liberális választ maga a szabadság diktálja: az egyéni tevékenység korlátai közül csak azok igazolhatók, amelyek az összes többi egyén szabad tevékenységének a lehetőségét biztosítják. A kormányzat szerepe minden szükséges megtétele a lehető legnagyobb magánszféra megteremtésére, amelyen belül az egyének szabadon és tetszésük szerint élhetnek.

38-39. oldal

Frank_Spielmann I>!

Végül a problémát úgy is megfogalmazhatjuk, hogy föltesszük: egy liberális társadalom polgárai teljes mértékben birtokolják az alapértékeket, s megkérdezzük, hogy vajon ezzel összeegyeztethető-e az üres, eltékozolt, félresikerült, nyomorúságos, unalmas vagy céltalan élet. Mivel pedig a válasz egyértelműen igenlő, nyilvánvalóváválik, hogy akármilyen fontosak is ezek az alapértékek, valamire még szükség van annak indoklásához, hogy miért képviselnek akkor értéket. Ez a valami a liberalizmus vaódi magja, az a belső erőd, amelynek védelmében az összes liberális csatát vívják: az autonómia.

Az autonómia eszmény, amely megszabja, hogy miként kell megélnünk az életünket. A liberálisok ezt nem valamilyen konkrét életfelfogás eszményének tekintik, hanem olyannak, amelyet az egyéneknek attól függetlenül követniük kell, hogy milyen életfelfogást tartank éppen jónak. A liberalizmus alapvető politikai értékeinek az autonómia ápolása és védelme a célja.

44-45. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

Az igazságosságnak ez a felfogása persze elfogadhatatlan az egalitáriusok számára, mert ők elutasítják azt a gondolatot, hogy az előnyöket és hátrányokat az érdem alapján kell elosztani.

244. oldal (Európa, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: érdem
Anton_Gorogyeckij P>!

Az egalitarizmussal kapcsolatos harmadik kifogás az, hogy képviselői egy hasonlóképpen indokolatlan lépéssel marasztalhatók el, amely pedig egy súlyos koncepcionális inkonzisztenciát leplez. A csúsztatás úgy kezdődik, hogy megfogalmazzák a minden emberi lényre érvényes egyenlőség egyetemes tételét, majd észrevétlenül és megfelelő igazolás nélkül olyan politikai programjavaslatokra térnek át, amelyek csakis a virágzó, pluralista és iparosodott nyugati liberális demokráciák polgárait érintik.

207. oldal (Európa, 1999)

Creusa>!

A liberális hit abszurd módon tagadja, hogy a jó jobbat érdemel mint a gonosz. Álságos moralizálással kerüli ki a kritikát, hiszen a bírálatokat erkölcstelenséggel vádolja. Az erkölcsprédikátor szerepébe tetszeleg, magát a szegények, a szükségét látok, a balsorsot szenvedők bajnokának láttatva, miközben olyan politikát folytat, amely nem hajlandó szembenézni ezeknek a nyomorúságoknak az okaival, s lehetetlenné teszi, hogy segítsenek a bajukon.

387-388. oldal

Frank_Spielmann I>!

Nincs azonban nézetkülönbség a liberálisok közt abban, hogy van egy alapvető, politikai eszközökkel biztosítható minimum, amely minden életfelfogás megvalósításához szükséges; s hogy bármi legyen is ez a minimum, a liberális állam felelőssége, hogy polgárait részesítse benne.

38. oldal

Frank_Spielmann I>!

Az egyéniség, a racionalitás és a jó életről alkotott felfogások kialakítására való törekvés a nyugati hagyomány egyik, a fölvilágosodásból eredő vonalának teméke, amely világi, voluntarista és atomisztikus áramlat, s amely sokat merített a prométheuszi romanticizmusból is (Flathman 19992 és Taylor 1989). Az egalitárius liberálisok összekeverik ezt a jó életről alkotott felgosátmagával a jó élettel. Nem ismerik föl, hogy vannak vallásos, törzsi, etnikai, agrárius, hieararchikus és közösségi életfelfogások is, amelyek számára az ő autonómiafelfogásuk – sőt bárkié – nemcsak hogy idegen, hanem egyenesen ellenséges.

42-43. oldal

Anton_Gorogyeckij P>!

A liberális hit egyik figyelemre méltó sajátossága, hogy az emberi viselkedéssel kapcsolatban minden tényt képes saját elméletébe beledolgozni. Ha az emberek egymás szabadságának, egyenlőségének és értelmes mivoltának fölismerése alapján jóakaratú cselekedeteket hajtanak végre, akkor az autonómiába vetett liberális hit megerősíttetik. Ha ellentétes módon cselekszenek, akkor ez megint csak a liberális hitet erősíti, mert cselekedeteik, úgymond, az autonómia gyakorlásában őket megakadályozó igazságtalan intézményeknek tulajdoníthatók. Nincs tehát olyan bizonyíték, amely a liberális hit hibás voltát megmutathatná. Ha a bírálók ellenbizonyítékokat sorakoztatnak föl, akkor pusztán csak a hívők állításaival kapcsolatos értetlenségükről tesznek tanúságot. A bírálattal szembeni ön-immunizáció persze a hit jellegéből fakad.

282-283. oldal (Európa, 1999)

Anton_Gorogyeckij P>!

Természetesen minden liberális elismeri, hogy a szabadság igényei nem feltétlenek. Az egyén szabadságának nyilvánvaló korlátja, hogy gyakorlása nem sértheti más egyének szabadságát. Ez vitán felül áll. De egy további korlátozás is helyénvaló lehet. A külső kényszer hiánya a szabadság feltétele, de a kényszer lehet belső is. Ha az egyéneket valamilyen kényszeresség, függőség, irracionális előítélet vagy ellenőrizetlen és félrecsúszott szenvedély vezeti, s ha szuverén döntéseiket a tudatlanság, az ostobaság, a manipuláció és a propaganda befolyásolja, akkor éppannyira híján vannak a szabadságnak, mintha külső kényszer alávetettjei volnának. Az emberek gyakran döntenek olyan értékek elfogadása mellett, amelyeket nem fogadnának el, ha ésszerűen döntenének. A külső beavatkozástól való mentesség tehát önmagában kevés az ésszerű döntések meghozatalához. A szabadság pedig föltehetően azért alapérték, mert képessé teszi az egyéneket arra, hogy ésszerű módon válasszák meg értékeiket és életfelfogásukat. A szabadságot illetően akkor kezdődnek a viták, amikor arról van szó, hogy meddig jogos az egyéneknek az ésszerűtlen döntésekre való szabadságát korlátozni. Ezek a viták a negatív és a pozitív szabadság viszonya körül forognak: milyen mértékben tekinthető a szabadság kényszermentességnek, s milyen mértékben ésszerű döntésre való lehetőségnek.

29. oldal (Európa, 1999)

Anton_Gorogyeckij P>!

Ez a gondolatmenet a liberálisokat egy dilemmával szembesíti: vagy bele kell törődniük abba, hogy nem szólíthatják föl a jelen nemzedéket a föltételezett múltbeli rosszért – mint a faji és nemi diszkriminációért – való felelősségvállalásra, vagy pedig el kell vetniük azt a meggyőződést, hogy a felelősség csak autonóm cselekedetért róható ki, vagyis olyan cselekedetekért, amelyeket maguk a cselekvők hajtottak végre vagy amelyekre legalább némi befolyásuk volt. Az előbbi esetben számos liberális politikai program nem igazolható többé, míg az utóbbi esetben érvényét veszti az e programokat megalapozó egyik kulcsföltételezés.

143. oldal (Európa, 1999)